Lyme-pozitív egyenlő Lyme-kór? Nem biztos!

Az egyes klinikai kórformákhoz jellegzetes immunológiai kép társul. Ez egy szigorú szabály, mégsem tulajdonítanak neki jelentőséget. A legtöbb klinikus a Lyme szerológiai eredményeket fekete-fehér reakcióként értékeli. Ha pozitív a lelet, akkor antibiotikumot írnak, ha negatív, elvetik a Lyme-kór lehetőségét. Ez a gondolkodás számtalan buktatót rejt magában.

Lyme-pozitív = Lyme-kór?

Erdészeti szűrővizsgálataink eredményéből tudjuk, hogy egy 50-60 éves erdészeti dolgozó 50 százalék valószínűséggel lesz „Lyme-pozitív”, miközben csak egészen kis töredéküknek volt Lyme-kórja vagy arra utaló tünete, és még sokkal ritkábban fordul elő, hogy a vizsgálat időpontjában épp fennálló fertőzésük lenne. Vagyis a sorozatos kullancscsípések során ezek az emberek előbb-utóbb fertőződnek, de nem lesznek okvetlenül betegek, a kullancscsípések védőoltásként működnek! Az erdészeti dolgozók mellett a vadászok, tájfutók, méhészek, gombaszedők, horgászok, túrázók kockázata is hasonló lehet.

Ez azt jelenti, hogy többszázezer ember él Magyarországon, akinek pozitív lesz a Lyme szerológiai eredménye, miközben nincs, és nem is volt soha Lyme-kórja.

Még zűrösebb a helyzet, ha valakinek tényleg volt már Lyme-kórja, mert egyrészt mindig felmerül, hogy a kórokozó nem pusztult el, és ez okozza a későbbi panaszokat. Másrészt, mivel átesett a fertőzésen, immunizálódott, az ellenanyagai tartósan megmaradhatnak, de ez távolról sem jelenti, hogy a fertőzés még most is fennáll.

A Lyme-kór valós előfordulása

Becsléseink szerint hazánkban évente 10000 friss Lyme-kóros megbetegedés fordul elő, ezek egy része a gyógyulás után is hosszú időn keresztül termelhet ellenanyagokat. Ez tovább növeli, azok számát, akik „pozitívak”, aktuálisan azonban még sincs Lyme-kórjuk. Attól még előbb-utóbb lesz valami bajuk, leggyakrabban ízületi fájdalmuk.

A lakosság közel 50 százaléka szenved valamilyen mozgásszervi betegségben, ezeknek csak elenyészően kis részét okozza a Lyme-kór. Ehhez még vegyük hozzá a rengeteg szédülést, zsibbadást, bizonytalanságérzetet panaszoló vagy akár a súlyos idegrendszeri és számtalan bőrgyógyászati kórképben szenvedő beteget! Könnyű belátni, hogy e két hatalmas populáció (a mozgásszervi vagy idegrendszeri és bőrgyógyászati bántalmakban szenvedők és a Lyme pozitívok csoportja) között jelentős az átfedés.

Vagyis többszázezer Lyme gyanús tünetet panaszoló betegnek lesz Lyme pozitív szerológiai eredménye, miközben a tünet és a lelet között nincs okozati összefüggés, csupán véletlen egybeesés. Az előző fejezetben leírtak alapján van mód, hogy a véletlen egybeesés és az okozati összefüggés között különbséget tegyünk a kapott immunológiai kép alapján.

Sok esetben azonban ez nem elég, mert vagy a leletünk nem elég meggyőző, vagy, mert a beteg nem tud megszabadulni az esetleg már évek óta sulykolt és kezelt Lyme-kór diagnózisától.

Mi történik ilyenkor?

Az ilyen helyzetekre fejlesztettük ki az összehasonlító vizsgálatokat. Ez esetben az immunválasz dinamikáját vizsgáljuk. Ehhez két, egymástól távoli időben (1-6 hónap) vett, fagyasztva tárolt vérmintát mérünk össze.

Mi 10 éven át megőrizzük minden páciensünk savómintáját, ami nem kis tárolókapacitást, precíz savókezelést és regisztrációt is igényel (nem véletlen, hogy ilyen összehasonlító vizsgálatot sehol másutt nem végeznek).

Szerte a világban az eredményeket próbálják összehasonlítani. Mivel az elvárható változások minimálisak, a vizsgálatok technikai ingadozása, hibája ennél sokkal nagyobb, az eredmények összehasonlítása szinte biztosan félrevezető: a hiba felülírja a valódi változást.

A savók párhuzamos vizsgálata a mi rendszerünkben kiküszöböli a technikai bizonytalanságokat, és a valódi változást vagy annak hiányát látjuk tévedhetetlen biztonsággal. Amennyiben a második mintában több ellenanyagot látunk, mint az előzőben, a fertőzés fennállása igazolt, egyébként meg kizárt.

Nincs olyan eset azonban, amikor megfelelő vizsgálattal ne tudnánk egyértelmű döntést hozni, hogy zajló, kezelést igénylő Lyme-kórról vagy csak szerológiai pozitivitásról van szó.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lakos András infektológus, MTA doktora
Kullancsbetegségek Ambulanciája (kullancs.hu)