Valóban a Lyme-kórt kezeljük?

Itthon és szerte a világban sokan úgy gondolják, hogy a gyógyuláshoz elegendő az antibiotikum-kezelés, azonban ennek a mentalitásnak rendkívül súlyos következményei lehetnek.

1. Feltételezett Lyme-kór miatt becsléseink szerint évente közel százezer ember kap Magyarországon feleslegesen antibiotikumot, ráadásul igen nagy adagban. Ezek egy része meggyógyul (az antibiotikum nem válogat: meggyógyíthat mást, mint amire adják). Egyes antibiotikumoknak vannak kedvező mellékhatásaik, tehát az antibiotikus hatástól független, gyulladásgátló és sejtvédő tulajdonságaik.

Ilyen esetben a beteg a kezelés hatására jobban lesz, de hosszabb-rövidebb idő után visszaesik. „Visszajött a Lyme-kór!” Újabb antibiotikum, újabb javulás, de a javulás egyre kisebb mértékű és egyre rövidebb ideig tart. Így alakultak ki az extrém hosszú ideig tartó, gyakran kombinált készítményeket, hatalmas adagokban alkalmazó kezelési sémák.

Ezek a kezelések a számtalan tudományos vizsgálat szerint nem hatékonyak – amennyiben valóban Lyme-kór gyógyítására alkalmazzák. Káros következményei nem elsősorban az antibiotikumoknak vannak, hanem annak a pszichés ártalomnak, amit a „nem gyógyuló fertőzés” gondolata okoz.

2. Talán kevesen gondolnak rá, de súlyos következmény, hogy a klinikusok (a tudományos ismeretek helyett) a téves pozitív szerológiai leletek alapján szerzett saját tapasztalataikra hagyatkozva a legkülönfélébb tünetek és panaszok hátterében vélik felfedezni a Lyme-kórt. Emiatt bármilyen panasz esetén Lyme vizsgálatot kérnek, és valóban, a vizsgálatok nagy arányban pozitívak is lesznek. (A statisztikában járatosak számára: – a honlapunkon több tanulmány is foglalkozik ezzel – a szűrővizsgálatok során kapott pozitív eredmények megbízhatósága elképesztően rossz: a világ legjobb tesztjével kapott pozitív eredmények több mint 90 százaléka téves!!! Erdészeti dolgozók vagy más magas kockázatú csoportok esetén ez a szám közel van a 100 százalékhoz. Tehát a pozitív eredmények hátterében csaknem soha sincs fennálló Lyme-kór ebben a populációban!)

3. Az utóbbi években vettük észre, hogy van egy eléggé egységes klinikai tünetegyüttes, amiből sokkal többet látunk, mint valódi Lyme-kórból. Fáradékonyság, hőemelkedés, végtagfájdalmak, zsibbadások, fejfájás, nehezen megfogalmazható rossz közérzet és memóriazavar a leggyakoribbak. Vizsgálatok tömkelegei nem találnak semmilyen elváltozást.

Előbb-utóbb felmerül a Lyme-kór, az antibiotikum javulást hoz, de a visszaesés mindig gyors.(A Lyme-baktérium is túlélheti a kezelést, de általában egy év is eltelik, mire valamilyen panaszt okoz.) A gócot nem lehet antibiotikummal meggyógyítani, mert a góc egy aprócska tályog, melynek nincs saját keringése, így a gennybe nem jut be az antibiotikum, de a kórokozók szóródását csökkenti, emiatt a panaszok átmenetileg enyhülnek. A fent vázolt tünetegyüttesben, szinte mindig (!) szájüregi gócot találunk. A mandulák kráteresek, a kráterek mélyén látható, sokszor a mandulák állományán is áttűnik a genny, vagy fogászati góc deríthető ki.

A szervezetben persze bárhol lehet góc, de a szájüregiek a leggyakoribbak. A kollégák még a nyilvánvaló góc esetén is rendre azt mondják a betegeiknek, hogy ők is látnak „egy kis eltérést”, de az nem okozhat ilyen súlyos panaszokat. Ezzel a megjegyzéssel le is beszélik a gócbetegeket a beavatkozásról, hiszen kinek is lenne kedve feleslegesen megoperáltatni magát, pláne, amikor amúgy is beteg… És az ördögi kör folytatódik, a betegek egyre inkább befelé fordulnak, az orvosi vizsgálatok, előjegyzések, leletértékelések töltik ki az életüket, elvesztik a kapcsolatukat a szeretteikkel, pánikbetegség alakul ki, előbb-utóbb elveszítik a munkájukat is…

Hogyan kezelhető a Lyme-kór?

A Lyme-kór kezelésére csak néhány molekula alkalmas:

• amoxicillin,
• cefuroxim,
• doxycyclin,
• ceftriaxon.

Amennyiben az előzőek mindegyikére allergiás valaki, akkor adható azithromycin, ami kevésbé hatékony. Semmilyen antibiotikum-kombináció sem jön szóba! Mindegyik készítménynek van előnye-hátránya. A honlapomon több közlemény is szerepel, ezekből megtudható az ajánlott kezelési időtartam és a napi adagolás.

A kezelési sémák az Egészségügyi Közlönyben is megjelentek, ahol a kötelező érvényű módszertani útmutatókat publikálják. Figyelembe kell venni az egyén testsúlyát is (pl.: egy 50 kg-os beteg adagja nem azonos egy 120 kg-oséval).

Dr. Lakos András infektológus, MTA doktora, Kullancsbetegségek Ambulanciája (kullancs.hu)