Szuperbaktériumok - Az orvostudomány egyik legnagyobb kihívása

Egyre több baktériumot hívhatunk szuperbaktériumnak, azaz olyan baktériumnak, amely ellen nem rendelkezünk hatásos antibiotikummal. Mivel a korábban hatékony gyógyszerekkel szemben is ellenállóvá válhatnak a kórokozók, nincs olyan jel, ami arra utalna, hogy ebben pozitív változás következhetne be.

Hogyan állunk a baktériumok elleni küzdelemben?

A penicillin Fleming általi felfedezése 1928-ban, majd rutinszerű gyógyszerként való bevezetése 1941-ben a különböző baktériumok örökítő anyagaiban is változásokat indított el, melynek következményeként mára antibiotikumrezisztens kórokozókról, vagy ahogy a köznyelv nevezi, szuperbaktériumokról beszélhetünk. Ami ijesztő, az a trend, ami az elmúlt évtized alapján látszik. Ami régebben még elképzelhetetlennek tűnt, ma már a valóság, hogy vannak olyan baktériumok, amelyek ellen egyszerűen nem rendelkezünk ellenszerrel.

A szuperbaktériumok létrejöttének egyik fő oka, hogy gyakorlatilag hosszú évek óta nem rendelkezünk új antibiotikummal és a közeljövőben nem is várható új hatáscsoportú molekula bevezetése a piacra. A 80-as, 90-es években „egyre-másra” fedeztek fel különböző antibiotikumokat, melyet aztán szinte korlátlanul is használtak. Az egyértelmű, hogy nincs olyan antibiotikum, ami valamennyi kórokozó ellen hatásos lenne, ugyanakkor előbb-utóbb valamennyi - korábban hatásos - szerrel szemben kialakul valamilyen szintű ellenálló képesség, azaz rezisztencia.

A problémát okozó baktériumok

A leginkább közismert szuperbaktérium talán az MRSA (a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus), de hasonló problémát okozhatnak a különböző bélbaktériumok (pl. az E. Coli, a Klebsiella, Pseudomonas törzsek) egy csoportja, amelyek főleg kórházakban fordulnak elő, mert adott esetben csak egy, vagy két antibiotikummal szemben mutatnak érzékenységet.

Említést érdemel még a szintén elsősorban kórházakban, főként az intenzív osztályokon kiszelektálódó baktériumok közül a Stenotrophomonas, illetve az Acinetobacter. Elsősorban kórházi bennfekvések alkalmával fordulhat elő, hogy ilyen rendkívül ellenálló baktériummal kolonizálódunk, azaz bizonyos testrészeinkről vett mintából (pl. orr, torok, hónalj, vizelet, széklet) ezen baktériumok kitenyészthetőek.

A szuperbaktériumok nagy része ugyanolyan típusú betegségeket okozhatnak, mint azok a társaik, amelyek nem ennyire ellenállók, pl. az olykor veszélyes E. coli leggyakrabban húgyúti fertőzést okoz. A kifejezés tehát a kezelés nehézségére utal, nem feltétlenül járnak végzetes következményekkel. A kórlefolyás azért lehet súlyosabb, mert a „szokványos" antibiotikumokkal szemben ellenállóak, melyre viszont általában csak akkor szoktak gondolni, ha a kezelés mellett több nap után sincs javulás.

Felesleges antibiotikumhasználat

A rohamszerű terjedés okainak járt utána a Lancet folyóirat. Eszerint az antibiotikumfelírás túlzott, sok a gyógyszerrendelés, ezek közül túl sok széles spektrumú antibiotikumot írnak fel feleslegesen, ami a rezisztens kórokozók szaporodásának melegágya. A felírás szezonalitását figyelembe véve az a következtetés vonható le, hogy a vírusfertőzésekre továbbra is gyakran írnak fel antibakteriális készítményt, amelynek természetesen semmilyen pozitív hatása nincs.

A legnagyobb antibiotikum felhasználók arányait tekintve Törökország, Montenegró és Görögország, ahol közismerten súlyos problémát jelent a multi rezisztens kórokozók magas aránya. Magyarország egyébként meglepően előkelő helyen állt az antibiotikumfelhasználás terén.

A felesleges felesleges antibiotikumhasználatnak természetesen hátrányai is vannak. Nemcsak az, hogy így magunkban is kiszelektálódhatnak ellenálló kórokozók, hanem az antibiotikum asszociált hasmenés, melynek kórokozója a Clostridium difficile, szintén a következő évek legnagyobb kihívásai közé sorolható. Ez a betegség főleg idősebb, legyengült betegekben okozhat súlyos, nem egyszer életveszélyes és halálos betegséget. A kórokozóra ható antibiotikumok száma csekély, ezzel szemben a kezelés elhagyása után nem ritka a visszaesés.

A kórházi fertőzés kockázatát növelő tényezők

Maga a kolonizáció, azaz a baktérium megtelepedése az emberi szervezetben, még nem jelent betegséget. Persze nem öröm multirezisztens kórokozót hordozni pl. az orrunkban, de ennek a ténynek az ismerete elsősorban a kórházi betegellátás során fontos, mert célszerű ezen betegeket elkülöníteni a nem hordozóktól. A gyakorlatban azonban - sajnálatosan - nem lehet minden beteget elkülöníteni. A kolonizáció megszüntetésére bizonyos esetekben van lehetőség, de a siker gyakran csak átmeneti.

Az, hogy egy kórházban, illetve egészségügyi ellátó intézményben kolonizálódunk-e multirezisztens kórokozóval, több tényezőtől függ:

• Az ellátás helye nagymértékben befolyásoló tényező, hiszen pl. intenzív osztályon, sebészeti-, traumatológiai osztályon történő ápolás során ennek nagyobb az esélye, mint egy általános belgyógyászati osztályon.

• Természetesen számít az egyén immunstátusza is (például súlyos alapbetegséggel rendelkezik, vagy immunrendszert károsító kezelésben részesül).

• Növeli a kolonizáció kockázatát az invazív eszközök, idegen anyagok tartós viselete (mint például centrális vénás kanül-, vagy katéterviselés), illetve ha a bőrünk, mint elsődleges védővonalú szervünk károsodást szenved (pl. sebfertőzések, vagy felfekvések).

Fontos lehet egy adott osztályon a gyakran előforduló „problémás” baktériumok úgynevezett rezidens flóra ismerete, mert adott esetben fertőzésre utaló jel esetén az antibiotikum megválasztásánál ezt figyelembe kellene venni. Ennek megismerésére történnek a surveillance vizsgálatok, melynek során a betegekből, továbbá időnként a kórházi tárgyakról vesznek mintákat, és azokban keresik a multirezisztens kórokozókat. Annak hátterében, ha a hírekben a felismert kórházi fertőzések számának emelkedéséről olvasunk, állhat az is, hogy a jelentési fegyelem sokat javult az elmúlt időszakban, azaz nagyjából ugyanannyi eset fordul elő, mint korábban, csak most már a hatóság is értesül róla.

A szuperbaktériumok terjedésének megelőzése

A kolonizáció általános megelőzésében a higiénia az elsődleges. Rendszeres, alapos kézmosás elengedhetetlen minden vizsgálat, illetve beavatkozás előtt.

Az is fontos, hogy az idegen anyagok csak addig legyenek a betegekben, amíg feltétlenül szükségesek (vénás kanülök és katéterek), továbbá kiemelkedő jelentőségű lenne a decubitus (felfekvés) megelőzése is.

Ismert multirezisztens kórokozót hordozó betegnél a baktérium átvitelének megakadályozása más betegre a kórházban, egészségügyi ellátás során úgynevezett kontakt izolációval történhet, mely a kesztyűviselést, szájmaszk használatát és természetesen a rendszeres és alapos kézmosást fertőtlenítő oldattal foglalja magában.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pék Tamás, infektológus