Szuperbaktériumok - Az orvostudomány egyik legnagyobb kihívása

A penicillin Fleming általi felfedezése 1928-ban, majd rutinszerű gyógyszerként való bevezetése 1941-ben indította el a különböző baktériumok örökítő anyagaiban is azokat a változásokat, melynek következményeként mára multi drug rezisztens kórokozókról, vagy ahogy a köznyelv nevezi, szuperbaktériumokról beszélhetünk, mely az orvostudomány egyik legnagyobb kihívása lesz a XXI. században.

Ez a folyamat rendíthetetlenül halad előre, egyre több baktériumot hívhatunk szuperbaktériumnak, és sajnos nincs most olyan jel, ami arra utalna, hogy ebben pozitív változás következhetne be. Az egyértelmű, hogy nincs olyan antibiotikum, ami valamennyi kórokozó ellen hatásos lenne, továbbá előbb-utóbb valamennyi szerrel szemben kialakul valamilyen szintű ellenálló képesség, azaz rezisztencia.

Nem rendelkezünk ellenszerrel

Ami ijesztő, az a trend, ami az elmúlt évtized alapján látszik. A szuperbaktériumok létrejöttének egyik fő oka, hogy gyakorlatilag hosszú évek óta nem rendelkezünk új antibiotikummal és a közeljövőben nem is várható új hatáscsoportú molekula bevezetése a piacra. A 80-as, 90-es években „egyre-másra”fedeztek fel különböző antibiotikumokat, melyet aztán szinte korlátlanul is használtak.

Természetesen az állattenyésztések során használt ipari mértékű antibiotikum fogyasztás ugyanúgy felelős, mint az emberi betegségek kezelésében a rosszul megválasztott antibiotikumpolitika. Ami régebben még elképzelhetetlennek tűnt, ma már a valóság, hogy vannak olyan baktériumok, amelyek ellen egyszerűen nem rendelkezünk ellenszerrel.

Felesleges antibiotikum fogyasztás

A rohamszerű terjedés okainak járt utána a Lancet folyóirat két évvel ezelőtt. Eszerint az összesített antibiotikum felírás túlzott, sok a gyógyszerrendelés, ezek közül túl sok széles spektrumú antibiotikumot írnak fel feleslegesen, ami a rezisztens kórokozók szaporodásának melegágya. A szezonális felhasználást figyelembe véve az a következtetés vonható le, hogy a vírusfertőzésekre továbbra is gyakran írnak fel antibakteriális készítményt, amelynek természetesen semmilyen pozitív hatása nincs.

Ebben a 2011-es felmérésben Magyarország egyébként meglepően előkelő helyen állt az antibiotikum felhasználás terén. A legnagyobb antibiotikum felhasználók arányait tekintve Törökország, Montenegró és Görögország, ahol közismerten súlyos problémát jelent a multi rezisztens kórokozók magas aránya.

A felesleges antibiotikum fogyasztásnak természetesen hátrányai is vannak. Nemcsak az, hogy így magunkban is kiszelektálódhatnak ellenálló kórokozók, hanem az antibiotikum asszociált hasmenés, melynek kórokozója a Clostridium difficile, szintén a következő évek legnagyobb kihívásai közé sorolható. Ez a betegség főleg idősebb, legyengült betegekben okozhat súlyos, nem egyszer életveszélyes és halálos betegséget. A kórokozóra ható antibiotikumok száma csekély, ezzel szemben a kezelés elhagyása után nem ritka a visszaesés.

A problémát okozó baktériumok

A legközismertebb szuperbaktérium talán az MRSA (a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus), de hasonló problémát okozhatnak a különböző bélbaktériumok (pl. az E. Coli, Klebsiella, Pseudomonas törzsek) egy csoportja, amelyek főleg kórházakban fordulnak elő, mert adott esetben csak egy, vagy két antibiotikummal szemben mutatnak érzékenységet.

Említést érdemel még a szintén elsősorban kórházakban, főként az intenzív osztályokon kiszelektálódó baktériumok közül a Stenotrophomonas, illetve az Acinetobacter is. Elsősorban kórházi bennfekvések alkalmával fordulhat elő, hogy ilyen rendkívül ellenálló baktériummal kolonizálódunk, azaz bizonyos testrészeinkről vett mintából (pl. orr, torok, hónalj, vizelet, széklet) ezen baktériumok kitenyészthetőek.

Kórházi betegellátás

Maga a kolonizáció még nem jelent betegséget. Persze nem öröm multirezisztens kórokozót hordozni pl. az orrunkban, de ennek a ténynek az ismerete elsősorban a kórházi betegellátás során fontos, mert célszerű ezen betegeket elkülöníteni a nem hordozóktól. A gyakorlatban azonban - sajnálatosan - nem lehet minden beteget elkülöníteni forráshiány miatt. A kolonizáció megszüntetésére bizonyos esetekben van lehetőség, de a siker gyakran csak átmeneti.

Fontos tudni, hogy klinikailag ezek a baktériumok ugyanolyan típusú betegségeket okozhatnak, mint azok a társaik, amelyek nem ennyire ellenállók (pl. az E. coli leggyakrabban húgyúti fertőzést okoz), a kórlefolyás azért lehet súlyosabb, mert a „szokványos" antibiotikumokkal szemben ellenállóak, melyre viszont általában csak akkor szoktak gondolni, ha a kezelés mellett több nap után sincs javulás.

A fertőzés kockázatát növelő tényezők

Az, hogy egy kórházban, illetve egészségügyi ellátó intézményben kolonizálódunk-e multirezisztens kórokozóval, több tényezőtől függ:

• Az ellátás helye nagymértékben befolyásoló tényező, hiszen pl. intenzív osztályon, sebészeti-, traumatológiai osztályon történő ápolás során ennek nagyobb az esélye, mint egy általános belgyógyászati osztályon.

• Természetesen számít az egyén immunstátusza is (például súlyos alapbetegséggel rendelkezik, vagy immunrendszert károsító kezelésben részesül).

• Növeli a kolonizáció kockázatát az invazív eszközök, a tartós idegen anyag viselete (mint például centrális vénás kanül-, vagy katéterviselés), illetve ha a bőrünk, mint elsődleges védővonalú szervünk károsodást szenved (pl. sebfertőzések, vagy felfekvések).

Miért jelentenek egyre több megbetegedést?

A kórházi osztályoknak jelenteni kell, ha multirezisztens kórokozó okozta megbetegedés fordul elő, különösen, ha az esetek halmozódása észlelhető. Annak hátterében, hogy mostanában ezeknek a felismert eseteknek a száma megemelkedett, állhat az is, hogy a jelentési fegyelem sokat javult az elmúlt időszakban, azaz nagyjából ugyanannyi eset fordul elő, mint korábban, csak most már a hatóság is értesül róla.

A szuperbaktériumok terjedésének megelőzése

Fontos lehet egy adott osztályon a gyakran előforduló „problémás” baktériumok úgynevezett rezidens flóra ismerete, mert adott esetben fertőzésre utaló jel esetén az antibiotikum megválasztásánál ezt figyelembe kellene venni. Ennek megismerésére történnek a surveillance vizsgálatok, melynek során a betegekből, továbbá időnként a kórházi tárgyakról vesznek mintákat, és azokban keresik a multirezisztens kórokozókat.

A kolonizáció általános megelőzésében a higiénia az elsődleges. Rendszeres, alapos kézmosás elengedhetetlen minden vizsgálat, illetve beavatkozás előtt. Az is fontos, hogy az idegen anyagok csak addig legyenek a betegekben, amíg feltétlenül szükségesek (vénás kanülök és katéterek), továbbá kiemelkedő jelentőségű lenne a decubitusok (felfekvések) megelőzése is. Ismert multirezisztens kórokozót hordozó betegnél a baktérium átvitelének megakadályozása más betegre a kórházban, egészségügyi ellátás során úgynevezett kontakt izolációval történhet, mely a kesztyűviselést, szájmaszk használatát és természetesen a rendszeres és alapos kézmosást fertőtlenítő oldattal foglalja magában.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pék Tamás, infektológus