A septicaemia (vérmérgezés) okai és tünetei
A septicaemia a szervezetben zajló fertőzés, szepszis súlyos, előrehaladott állapota. A szervezet szisztémás válaszát a véráramba jutó, keringő, fertőzést okozó ágens (leggyakrabban baktérium) vagy annak terméke váltja ki.
A septicaemia rendkívül súlyos állapot, kimenetelét a kórokozó fertőzőképessége és a beteg szervezetének válaszkészsége, ellenállóképessége határozza meg. Szepszis a leggyakrabban más alapbetegséghez társultan alakul ki, azonban sokszor maga a góc nem mutatható ki, és alkalmanként az is előfordul, hogy vérből vett mikrobiológiai mintavételekkel sem igazolható a kórokozó.
Hogyan alakulhat ki a vérmérgezés?
Helyi fertőzést követően a véráramba került kórokozó, vagy annak toxinja váltja ki az immunrendszer sejtjeinek válaszreakcióját. A felszabaduló hírvivőanyagok (citokinek) hatnak a szívre, érfal tágulatot okoznak, folyadék kilépéshez vezetnek az érpályából, melyek együttesen vezetnek a vérkeringés gyengüléséhez, végső esetben keringési elégtelenséghez, vagy többszervi elégtelenséghez.
Az utóbbi években a szeptikus megbetegedések száma emelkedő tendenciát mutat, melynek okai lehetnek:
- nő a kemoterápiában vagy immunterápiában részesülő, csökkent immunvédekezésű betegek száma,
- több beteget és súlyos betegségeket kezelnek intenzív osztályokon,
- gyakori az antibiotikum fogyasztás, emiatt gyakran rezisztens törzsek, szuperbaktériumok alakulnak ki,
- nő a lakosság életkora, illetve a koraszülöttek ellátása javul,
- gyakoribbak az invazív orvosi beavatkozások.
Milyen kórokozók állhatnak a hátterében?
A leggyakoribb a Staphylococcus, Streptococcus, E. coli, Pneumococcus, gomba (Candida, Aspergillus), de előfordulnak több kórokozó által kiváltott vagy súlyosbított fertőzések is. A kórházban kezelt, súlyos társbetegséggel rendelkező betegek általában egyéb multirezisztens kórokozó jelenléte miatt betegszenek meg.
A septicaemia jelei
A súlyos gyulladásos válasz fennállását számos tünet jelzi, de ezek közül egyik sem specifikus:
- láz vagy ritkán éppen az nagyon alacsony (<36 °C) testhőmérséklet,
- hidegrázás,
- szapora szívverés,
- szapora légzésszám,
- alacsony vérnyomás,
- verejtékes bőr,
- kiütések,
- hányás,
- hasmenés,
- sárgaság,
- retina-vérzés,
- bágyadtság,
- gyengeség,
- súlyos esetben eszméletvesztés vagy zavartság
A tünetek más, súlyos alapbetegség mellett nehezen felismerhetőek, olykor gyenge immunrendszerű betegben csak szerény tünetek észlelhetőek a gyenge immunválasz miatt.
Hogyan diagnosztizálható a szepszis?
A szepszis igazolására számos vizsgálat történik:
- fizikális vizsgálat (a fenti tünetek észlelése);
- laborvizsgálat: vérképben magas vagy kifejezetten alacsony fehérvérsejt szám, magas neutrofil fehérvérsejt arány, alacsony vérlemezke szám, magas gyulladásos paraméterek (CRP, PCT, vérsüllyedés), vérszegénység, véralvadási paraméterek megváltozása;
- mikrobiológiai vizsgálat (vérminta vétele tenyésztésre).
A legfontosabb mégis a szepszis kiváltó okának, a kiinduló fertőzésnek keresése, amely történhet:
- képalkotó vizsgálatokkal (mellkas röntgen, hasi ultrahang, szükség esetén, ha a fertőzés gyanúja felmerül lágyrész vagy ízületi ultrahang, esetleg koponya CT)
- adott lokális fertőzés vagy tályog esetén mintavétellel tenyésztésre (pl. baktérium kimutatására)
Oki kezelés nélkül a szepszis sokkos állapotot okozhat és akár halálos is lehet.
Milyen következményekkel járhat a septicaemia?
A szepszis, illetve maga a szeptikus állapot akár többszervi elégtelenséghez vezethet. A hevenyen kialakuló szervkárosodások az alábbiak lehetnek:
- veseműködési zavar, veseelégtelenség
- akut encephalopathia (az agy károsodása, mely nyugtalansággal, aluszékonysággal, zavartsággal járhat)
- vérképzőszervi eltérések, mint például az alacsony vérlemezke szám, mely akár súlyos vérzésekhez is vezethet, véralvadási zavarok
- metabolikus acidózis: a szervezet sav-bázis háztartásának súlyos eltérése, mely komoly szövődményeket okozhat (pl. légzési elégtelenség)
- hypoxia, vagyis alacsony oxigénszint a vérben, mely az esetlegesen meglévő tüdő- vagy szívbetegséget súlyosbítja
A kezelés menete
A kezelés halaszthatatlan a szervezetre gyakorolt súlyos következmények miatt. Minél hamarabb kezdjük a terápiát, annál jobbak az eredmények.
-
Oki kezelés: a terápia legfontosabb alappillére az a fertőző góc célzott antibiotikus kezelése, szükség esetén (pl. tályog) sebészi eltávolítása. A góc lehet légúti, hasűri, húgyúti, nőgyógyászati, gasztrointesztinális, lágyrész fertőzés, szívbelhártya-gyulladás, agytályog vagy lehet bizonyos idegen anyagok (pl. katéter, protézis) elfertőződése.
-
Antibiotikumos kezelés: a góc felfedezéséig is antibiotikus kezelés javallott, mely számos baktérium érzékenységét lefedi, széles spektrumú, esetleg több gyógyszer kombinációjából áll össze. Az ismert tenyésztési eredmények birtokában szűkíthető az antibiotikus kezelés spektruma is. A kezelés megválasztásánál figyelembe veszik a lehetséges góc helyét, a kórkép kialakulásának környezetét (otthon vagy kórházban fekvő a beteg), a megelőző antibiotikus kezelést és a társbetegségeket is.
-
Kiegészítő kezelések: folyadékpótlás (volumennövelő infúzió, szükség esetén vérkészítmény), keringéstámogató gyógyszerek, lázcsillapítás, a vércukor és sav-bázis háztartás rendezése, vérzés, véralvadási zavar gyógyszeres elhárítása, további felülfertőződés elkerülése, fájdalomcsillapítás, vesepótló kezelés, légzéstámogatás, mesterséges táplálás, szteroidok.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus