Miért nem tesztelnek mindenkit koronavírus ellen? Meglehet az oka...

Az elmúlt napokban több helyen is felvetődött a kérdés, hogy miért nem tesztelik az embereket széles körben, sőt az is felmerült, hogy minden egyes ember szűrésével gyorsan el lehetne különíteni a fertőzötteket, megállítva a vírus terjedését. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, és nem is csak pénzügyi kérdés. Vélemény.

Jelenleg nincs egyértelmű, bizonyítékokkal is alátámasztott szakmai konszenzus abban, hogy érdemes-e széles körben (esetleg teljes körűen) tesztelni a lakosságot vagy sem, ám a vezető szakmai szervezetek ajánlásai (WHO, CDC) inkább azt támogatják, hogy elég a gyanús esetekben elvégezni a teszteket. Jelen cikkünkben – a WEBBeteg.hu gyakorlatától eltérően – mi is csak érveket és szempontokat sorakoztatunk fel, egyértelmű állásfoglalás nélkül.

A világ különböző országai jelenleg is eltérően állnak a kérdéshez. Van, ahol széles körben tesztelik a lakosságot (Dél-Korea, Németország, stb.), van, ahol csak nagyon szűk körben (Svédország, Nagy-Britannia, stb.). Nincs arra vonatkozó egyértelmű adat, hogy melyik stratégia a hatásosabb. Egyrészt a széles körben tesztelt országokban is nagyon gyorsan nő a betegszám, Dél-Koreában jelenleg 8652, Németországban 16 290 fertőzés történt, mindkettő a legfertőzöttebb országok között található. Az adatok összehasonlítása azonban nehéz, mert más-más időpontban jutott el a vírus az egyes országokba, más szakaszban kezdték el széles körben alkalmazni a teszteket, illetve más lehet a felderítettségi, diagnosztizálási arány is. Valószínűleg csak a mostani járvány végén tudják majd a szakemberek megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik álláspont volt a célravezetőbb. Sőt, lehet, hogy több év tapasztalata lesz szükséges hozzá, hogy arról is rendelkezésre álljanak adatok: több éves távlatban mennyire járult hozzá a megbetegedések és a halálos áldozatok számához a vírus gyorsabb vagy lassabb terjedése.

Tudni kell azt is, hogy a tesztek hatékonysága nem száz százalékos, a gyorsteszté pedig közel sem annyi. Számításba kell venni annak a hatását, hogy ha számos betegnél tévesen ad negatív eredményt a teszt (azaz a vírushordozók egy részét egészségesnek nyilvánítják), akkor az ún. álbiztonság jelensége is felgyorsíthatja a járvány terjedését. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egy magát egészségesnek gondoló vírushordozó kevesebb figyelmet fordít arra, hogy ne találkozzon idős, beteg hozzátartozóival, vagy arra, hogy véletlenül se adhassa tovább a fertőzést környezetének. Nem kizárt, hogy ennél eredményesebb az, ha a lakosság egésze betartja az óvintézkedéseket.

Nem elhanyagolható körülmény, hogy maga a teszt elvégzése is rejthet járványügyi kockázatokat. Amennyiben Magyarország esetében közel 10 millió embert rendelnének be egészségügyi intézményekbe, az ott kialakuló tömeg kifejezetten kedvezne a vírus terjedésének. Hasonlóan kockázatos lehet az is, ha egészségügyi dolgozók látogatják végig a háztartásokat, vírushordozókat és egészségeseket felváltva...

Mivel az egészségügyben dolgozók kapacitása is véges, végig kell azt is gondolni a döntés során, hogy melyik az eredményesebb: a betegek szakszerű ellátása és a célzott tesztek megvalósítása a valószínűsíthetően fertőzöttek körében, vagy pedig az általános tesztelés, amely során a szűrt egyének akár 99 százalékának eredménye negatív lesz. (Ezt feltételezhetjük, hiszen méginkább „látható” lenne a járvány, ha máris százezres, milliós számú beteg lenne. Erről azonban nincs szó jelenleg.) Ha az utóbbi mellett dönt egy ország, félő, hogy nem lesz elég szakember a betegellátásban.

Végül az egyik legfontosabb érv: az általános szűrésnek akkor lehet járványügyi haszna, ha egy időben sikerül azt megvalósítani. A teljes körű szűrést bevezető olasz kisvárosban ez megoldható feladat volt, de országos szinten ezt sem Olaszországban, sem máshol, így Magyarországon sem lehet kivitelezni.

Miért fontos ez?

Gondoljuk el, mi következik abból, hogy az első körben szűrt embereknél kiderül: negatív lett a koronavírus teszt eredménye. Ezt követően ezek az emberek boltba mennek, munkába járnak, találkoznak szűkebb családjuk tagjaival. Így akár már a teszt elvégzése utáni órákban kialakulhat a fertőzés. Magyarul semmi sem következik abból, hogy a teszt valakit egészségesnek talált, bármikor megfertőződhet, és így ugyanazok a szabályok és óvintézkedések vonatkoznak rá, mintha nem tudna erről a tényről. Sőt, a fentebb említett álbiztonság miatt még veszélyesebb is lehet, mert a negatív teszt eredménye alapján (ám közben esetleg megfertőződve) nagyobb eséllyel adná tovább a vírust.

Ez az összefüggés csak akkor nem áll fenn, ha mindenkit egy időben sikerül tesztelni, így a vírushordozókat azonnal egyszerre el lehetne különíteni, ezzel kizárni az újabb fertőzések lehetőségét. Ez azonban egy falu vagy kisváros méreténél nagyobb léptékben megvalósíthatatlan. Különösen nem egész Európában, vagy az egész világon.

Elméleti megoldás lehetne az is, ha a szűrések befejezéséig mindenki karanténba vonulna, az egészségesek is, így a teszt elvégzése után már nem fertőződhetnének meg. Lássuk be: ez megintcsak azt jelenti, hogy felesleges a teszt elvégzése, hiszen az eredménytől függetlenül (akár vírushordozó az egyén, akár nem) karanténba kellene vonulnia. Nem mellesleg ez a forgatókönyv a világ teljes leállásával, az alapvető közszolgáltatások (áramszolgáltatás, közbiztonság) szüneteltetésével járna.

A teszt természetesen fontos eszköz az egészségügyi szakemberek kezében, például akkor, ha meg kell állapítani, hogy a légúti fertőzéses panaszokat baktérium, influenza vagy koronavírus okozza-e, hiszen ilyen esetben a teszt eredménye már eltérő járványügyi lépéseket indokol. Sokkal nehezebb kérdés azonban az, hogy megéri-e szűrésként minden embert tesztelni.

Attól függetlenül, hogy a kérdés hogy dől el a jövőben, egy dolog biztos: továbbra is azzal tudjuk a legtöbbet tenni a járvány megfékezéséért, ha kerüljük a személyes találkozókat, aki csak teheti, otthon marad, és mindenki betartja az alapvető higiénés ajánlásokat.

Sztankó Péter, WEBBeteg.hu főszerkesztő

Az írás személyes álláspontot tükröz a rendelkezésre álló adatok alapján, amit a jövőben napvilágot látó információk felülírhatnak. Célja nem az állásfoglalás és a vita generálása, csupán a kérdés több szempontból történő megvilágítása.