De miért pont a WC-papír? - Avagy irracionális viselkedés pánik idején

Ha lesznek szimbólumai a koronavírus-járványnak, a WC-papír minden bizonnyal köztük lesz. Noha senki nem értette, miért éppen ez lett a legkelendőbb cikk a boltokban, mégis mindenki sietett készletezni belőle. Pánikhelyzetben kortól, nemtől és iskolai végzettségtől függetlenül mindannyian hajlamosak vagyunk az irracionális viselkedésre. A WC-papír-felvásárlási láz ennek a furának tűnő reakciónak a legjobb példája.

Míg néhány hónapja kicsit rosszallóan, értetlenkedve néztük azokat, akik arcmaszkkal járkáltak az utcán, addig manapság már arra sem kapjuk fel a fejünket, ha valaki gázálarcot ad a kutyájára. Hirtelen átértékelődött egy pár dolog. Egyebek mellett az, hogy mit tekintünk furcsának és mit nem. Korántsem arról van csupán szó, hogy megértőbbekké, rugalmasabbakká váltunk volna egyik napról a másikra, inkább arról, hogy mindannyian hajlamosabbak vagyunk olyan viselkedésre, amelyre amúgy nem. Ezáltal lettünk toleránsabbak mások furcsa megnyilvánulásai kapcsán.

Járvány van. Pánik van. Ezek a tények. Minden más labilis, átmeneti, kiszámíthatatlan. Elvesztettük a kapaszkodóinkat, és elvesztettük azt, amely alapvető fontosságú saját biztonságérzetünk szempontjából. Ez pedig az úgynevezett „igazságos világba vetett hitünk”. Kapaszkodó nélkül maradtunk.

Legyen szó bármilyen stresszhelyzetről, érvénybe lép az „üss vagy fuss” szabály. Most azonban egyikre sincs mód és lehetőség. És mivel ez így van, ezért alakul ki a pánik, amely egy dermedt állapot, mégpedig olyan, amelyben a szokásos „forgatókönyvek” nem működnek, ezért mindannyiunknak rögtönözni kell. A pánikhelyzetben megfigyelhető irracionális viselkedés oka, hogy kétségbeesve keresünk valamit, ami – ha csak ideig-óráig, de – azzal a (hamis) jó érzéssel kecsegtet, hogy teszünk valamit az ügy, vagyis saját komfort-, illetve biztonságérzetünk érdekében. Jelen esetben többek között WC-papírt vásárolunk.

Valószínűsíthető, hogy a felvásárlási láz hátterében a tömeghisztéria áll. Egyszer, valahol, valamikor valaki elkiáltotta magát, hogy „jön a járvány és hiánycikk lesz”. Noha az emberek többsége nem hitte el, hogy valóban bekövetkezik az áruhiány, mégis, biztos, ami biztos, egy helyett kettő csomaggal vásárolt. Aztán egy idő után tényleg kiürültek a polcok, és – mint ahogy az valamennyi önbeteljesítő jóslat esetében megfigyelhető – a pánikkeltő prófécia valósággá vált.

„A tömeg hisz és nem gondolkodik” – fogalmazott C. G. Jung „A diktátorok lélektana” című írásában. A svájci pszichiáter megállapítása talán soha nem volt annyira tapintható valóság, mint ezekben a hetekben. A napról napra fokozódó pánikhangulat közepette mindannyian ugyanúgy viselkedünk. Kétségbeesve próbálunk kapaszkodni. Bármibe és akármibe, ami szembe jön velünk. Minimálisan, de szelektálunk. Egyéni hír- és információválogatásunk alapja pedig nem más, mint a hitünk. Azok, akik eleve hajlamosak világvégét vizionálni, hajlamosabbak a rémhírekre kattintani és osztani, míg a szkeptikusok inkább a veszélyt bagatellizáló információkat preferálják. Ez a „látom, amit hiszek” attitűd az önigazolásra való törekvés. Azokat a tartalmakat részesítjük előnyben, amelyek illeszkednek a világképünkbe. Mindenki megtalálja a magáét. E cikk megírásának időpontjában a „koronavírus” kifejezésre már több mint 66 millió találatot mutat a kereső.

A bőség zavara a pánik terjedése szempontjából egyértelműen rossz hatással van. Ember legyen a talpán, aki az információcunamiban sejti, hogy merre van az arra. Nemcsak a laikusokat, de a szakembereket is elsodorják a hullámok. Naivitás volna azt hinni, hogy hozzá nem értőként képesek vagyunk megtalálni a számunkra fontos és hasznos tudnivalókat. Éppen ezért az egyetlen, ami ebben a káoszban segíthet, az önkorlátozó magatartás. Válsághelyzetben érvénybe lép a „kevesebb több” szabály. Csak magunkra számíthatunk. Mivel helyettünk sem a központi kommunikációs illetékesek, sem a sajtóban dolgozók nem szűrik az információkat, nekünk kell résen lenni! Érdemes drasztikusan csökkenteni a járvánnyal összefüggő hírek olvasásával töltött időt. Ehhez előbb be kell látnunk, hogy nem maradunk le semmiről! Azaz mégis. A tömeghisztériáról.

Tovább

• Milyen érzés koronavírus-fertőzöttnek lenni? Betegtörténet
• COVID-19 - Ajánlások és tájékoztatók az Egészségügyért Felelős Államtitkárságtól

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Szigeti Ildikó, krízistanácsadó szakpszichológus