HIV-pozitív - Az első kérdések a diagnózis után
lektorálta: Dr. Árki Ildikó, háziorvos frissítve:
A HIV-pozitív diagnózis után számos kérdése lehet az egészségével és jövőjével kapcsolatban. Cikkünkben a leggyakrabban felmerülőkre kaphat választ.
Nemrég lettem HIV-pozitív. Megélhetem az időskort?
A HIV-fertőzés kezelése az elmúlt 15 évben nagyon sokat változott. 1996-ban forradalmi fejlődés történt a kezelési lehetőségek terén. Egy új hatóanyagcsoport, a proteázgátlók bevezetésével és legalább három hatóanyag egyidejű, kombinált alkalmazásával (kombinált terápia/ART/antiretrovirális terápia) tartós terápiás siker célozható meg. A HIV-pozitív emberek várható élettartama azokban az országokban, ahol ezek a terápiák elérhetők, közel megegyező a nem HIV-fertőzöttekével.
Hogyan kell elképzelni a modern antiretrovirális terápiát?
Az 1990-es évek közepén, az antiretrovirális terápia (ART) bevezetését követő években alternatívák hiányában az embereknek néha súlyos mellékhatásokkal és rengeteg tabletta szedésével kellett számolniuk. Időközben azonban több mint két tucat különféle gyógyszert hagytak jóvá és használnak. Ezekből az orvos ki tudja választani a beteg számára legmegfelelőbb hatóanyagokat. Ehhez nemcsak a lehetséges mellékhatásokat, hanem az olyan személyes napi rutint is, mint az alvási és étkezési szokások vagy az esetleges és már meglévő rezisztenciát és betegségeket is figyelembe veszi. Általában a betegeknek manapság naponta egy, maximum két alkalommal kell néhány tablettát beszedniük. A napi 3-4 alkalommal történő, gyakran több mint 20 tabletta szedése szerencsére már a múlté.
Milyen gyógyszerek állnak ma rendelkezésre?
Ma 5 különböző hatóanyagcsoport közül választhatunk, melyek mindegyike különböző módon gátolja a vírusok szaporodását. Szinte minden antiretrovirális terápia alapja továbbra is a legrégebben használatban lévő nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NRTI), melyek gátolják, hogy a HIV vírus genetikai információja (RNS) bejusson, átíródjon (transcriptio) az emberi DNS-be.
Annak érdekében, hogy a szedni szükséges tabletták száma a lehető legkevesebb legyen, általában ezekből az anyagokból kettőt adnak kombinált tabletta formájában. Ehhez jön egy harmadik hatóanyag, mely lehet vagy úgynevezett nem nukleozid reverz transzkriptáz inhibitor (bár hasonló hatásmechanizmusú, mint az NRTI), vagy proteázgátló (gátolja a HIV vírusfehérje érését), vagy integrázgátló (megakadályozza a HIV beépülését az emberi sejt magjába), vagy CCR5-blokkoló (megnehezíti a HIV vírus kötődését az emberi sejthez). A mai modern antiretrovirális terápiában általában napi egy, legfeljebb 5 tablettát alkalmaznak.
Hogyan változik meg az életem?
A diagnózis után a legfontosabb első lépés a HIV-fertőzés elfogadása. Az első pillanatban sokan úgy érzik, hogy a világuk összeomlik, de tudnia kell, hogy számos veszélyesebb, a várható élettartamot csökkentő betegség létezik. Ebben a fázisban a barátok támogatása mellett egy tapasztalt pszichológus segítségének igénybevétele nagyon hasznos lehet.
Orvosi szempontból általában nem sok dolog változik. Az immunrendszer ebben a fázisban jellemzően még nem legyengült, ezért még nem nagyobb a további fertőző betegségek kockázata. Csak az immunrendszer (CD4 helper sejtek száma) és a víruskoncentráció 3 havonta történő rendszeres laboratóriumi ellenőrzése szükséges.
Mikor kell az antiretrovirális terápiát (ART) kezdenem?
Mint korábban említettük, nem minden HIV-fertőzést kezelnek azonos módon. Az Európai AIDS Társaság 3 esetben javasolja az ART kezelés elkezdését:
- Az immunhiányos betegség, az AIDS meglétekor (vagyis az AIDS-t meghatározó betegségek előfordulásakor)
- Ha a CD4 helpersejtek mennyisége a 350 sejt/µl kritikus határérték alá esik
- Ha a CD4 helpersejtek mennyiségének 500 sejt/µl érték alá csökkenése mellett egyéb indikátorok is jelen vannak (hepatitis B vagy C, 50 év feletti életkor, a CD4 helpersejtek gyors csökkenése)
Kit kell tájékoztatnom a HIV-fertőzésemről?
A HIV-fertőzésről való tájékoztatási kötelezettség jogi szempontból csak a (szexuális) partnerre vonatkozik, illetve az egészségügyi személyzetre. Ugyanakkor gyakran nagyon támogató egy közeli személy, például barát vagy családtag beavatása is. A munkáltatót vagy a munkatársakat nem köteles tájékoztatni.
A betegnek a kórisme megállapításához és a kezelési terv meghatározásához tájékoztatni kell az egészségügyi személyzetet a korábbi betegségekről, így a HIV-fertőzöttségről is, valamint abban az esetben is, amikor az ellátó személyzetet veszélyezteti a beteg HIV-fertőzöttsége (pl. invazív beavatkozások, fogászati beavatkozás). Erről Magyarországon az 1997. évi CLIV. Törvény az Egészségügyről 26. § (2) a) és b) pontja rendelkezik. A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét.
(2) A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttműködni:
a) tájékoztatni őket mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről,
b) tájékoztatni őket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról.
A HIV-fertőzés „ártalmatlanná” vált?
NEM! A HIV-fertőzés még mindig gyógyíthatatlan fertőző betegség, ami kezelés nélkül halálos. Az időben történő kezelés életmentő, de ehhez korai diagnózis szükséges. Ezért mindenkinek, akinél fennáll a HIV-fertőzés kockázata, ajánlott rendszeres HIV-tesztet csináltatnia!
Tovább
Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; HIV-positiv, die ersten Fragen nach der Diagnosestellung (netdoktor.at)
Lektorálta: Dr. Árki Ildikó, háziorvos
