Mennyi ideig maradhat bennünk az új típusú koronavírus?

Némely vírus, mint például az influenza is, megbetegít, majd az immunrendszer működése révén eltűnik a szervezetből. Más vírusok viszont sokáig megmaradhatnak a testünkben.

A jelen pandémia alatt számtalan történet hangzott el sokáig tartó, elhúzódó, vagy újra előforduló COVID-19-esetekről. Visszaesésről? Újrafertőződésről van szó? – kérdezgetik a laikusok mellett a szakértők is. Tény, hogy nem véletlenül merül fel ez a kérdés: a SARS-CoV-2 vírus is a makacs ellenségeink egyike volna?

Kitartó, szívós, folytonosan megmaradó – ezekkel a szavakkal illetik tudósok bizonyos vírusok azon képességét, hogy hónapokig, sőt évekig is a szervezetben maradnak, akár némán, tünetet nem okozva, majd akár hosszú időt követő lappangás után reaktiválódva fertőzést okozhatnak (pl. herpeszvírus).

Nincs még, legalábbis egyelőre nincs bizonyítékunk arra, mondja Jason Kindrachuk (University of Manitoba, Kanada), hogy ez lenne a helyzet a SARS-CoV-2 esetén, és még azt is hozzáteszi, hogy azért ezt tovább kell vizsgálni.

A víruskutatók véleményére támaszkodva, az alábbiakban felidézzük, mit is tudhatunk a látensen megbúvó vírusokról, valamint a COVID-19-ről. A legfontosabb megjegyezni, hogy távolról sem ismerjük a SARS-CoV-2 okozta fertőzés minden elemét. Ezért más magyarázata is lehet annak, ha valami úgy néz ki, mintha ismétlődés, visszatérés volna, vagy akár a fertőzés folyamatos fennállása.

Tartós, de nem állandó

A szervezetben megbújó perzisztens vírusok gyakran rejtőzködnek a szervezetben az immunrendszer ellenőrzése elől. Bizonyos testrészeket előnyben részesítenek, például a szem, az agy, az idegek vagy a here szövetét.

A perzisztens, de lappangó, rejtőzködő vírusok általában ép, sértetlen (intact) vírusrészecskék formájában vannak jelen, és lassacskán megfertőzik a sejteket, miközben reprodukálják, másolják, sokszorosítják önmagukat. Az immunrendszer nincs teljesen kirekesztve a folyamatból, ami egy alacsony szinten zajló csendes harc az immunsejtek és az egy ideig bujkáló patogének között. „Klasszikus patthelyzetről van szó”, mondja Jonathan Karn, virológus.

Az ebola jó példája az olyan vírusnak, amely megbújhat a szervezetben. Ennek lehetett riasztó jelét látni a 2014-'16-os nyugat-afrikai kitörés alatt, melynek során 11 ezernél többen meghaltak. Az elhunytak szemében vagy gerincfolyadékában tudták kimutatni a vírust, illetve minden második gyógyult férfi spermájában hónapokkal a tünetek megjelenése után is jelen volt, 10%-uk szervezetében egy évnél is tovább, egyeseknél több mint 3 évig is detektálni lehetett. Bár e férfiak vérében nem mutatkozott meg a vírus, mégis ott volt a herében, a szexuális partnernek is átadható módon. Ezért ajánlja a WHO az ebola férfi túlélőinek, hogy legalább 12 hónapig, vagy mindaddig, amíg a spermavizsgálaton nem kapnak két ellenőrzés során is negatív tesztet, kerüljék a nemi életet, illetve használjanak óvszert. Keveset tudni arról, hogy a felgyógyult nőknél van-e potenciális vírustúlélés. Arra nézve viszont vannak adatok, hogy az ebolából kilábaltaknál magasabb a vetélések, illetve a menstruációs rendellenességek előfordulási aránya.

Egy életen át tartó lappangás

Gyakran az a helyzet, hogy „ezek a patogének megfertőznek, majd az élet hátralévő részére a szervezetben maradnak". Ehhez nem is kell az, hogy a fertőző vírusrészecske egésze jelen legyen, elég csak a vírus genomja (génállománya), ami gyakran a sejtmagon belül található meg. Némely virális genom még a gazdasejt kromoszómájába is bejuttatja magát.

A látens vírusok klasszikus példája a HIV. Beépíti genomját a megfertőzött személy T-sejtjeinek és makrofágjainak (mindkettő az immunrendszer részét képezi) DNS-ébe. A vírus szempontjából ez egy ígéretes stratégia. Láthatatlan marad az immunrendszer számára és minden egyes alkalommal tovább jut, terjed, amikor a hordozó sejt osztódik. Gyakran évekig lappangó marad, aztán egy napon újra fertőző részecskéket állít elő.

Ez is érdekelheti A HIV megelőzése

Egy vírus (legyen lappangó vagy nem rejtőző) ismételt előbukkanását fellángolásnak nevezik. Az nem teljesen világos, hogy mi idézi elő ezt a kiújulást, de megfigyelések szerint leginkább fertőző betegség, gyulladás, krónikus betegség, daganat, de akár stressz vagy terhesség is ilyen kiváltó ok lehet. A herpesz szimplex vírus esetében felelős lehet például a láz, a napsütés, de a menstruáció is kiválthat fellángolást, amikor végül megjelenik a herpeszes hólyag.

Molekuláris szinten kórjelző lehet a citokin nevű molekulák szintjének emelkedése. Aktiválódás hiányában nem biztos az immunrendszer működése a vírussal szemben.

És mi a helyzet a COVID-19 esetén?

A SARS-CoV-2 új az emberiség számára. Vannak utalások, amelyek mégis optimizmusra adhatnak okot – vélik szakemberek. A DNS genommal rendelkező vírusoknak életciklusuk egy bizonyos szakaszában a lehető legáltalánosabb tulajdonságuk a rejtőzködés, mondja dr. Jason Kindrachuk. A SARS-CoV-2-nek viszont csak RNS-e van, így csak ezt tudja használni. És bár ez a koronavírus-típus új, a tudósok támpontokat tudnak összegyűjteni más koronavírusok példájából.

Vannak olyan felgyógyultak, akiknek a vírustesztje negatív lett. De előfordult köztük olyan eset, hogy aztán újra pozitív teszteredményt kaptak – ami azonban nem szükségképpen a folytonos megmaradás, vagy újrafertőződés bizonyítéka. Jóval valószínűbb lehet az a magyarázat, hogy a vírus RNS-ének egészen alacsony mennyiségét is képesek kimutatni a tesztek. A változó, ide-oda ingadozó teszteredmények különösen olyanoknál fordulhatnak elő, akiknél a virális gének koncentrációja a detektálási küszöbérték körül mozog. Bizonyos igen ritka esetekben pedig, amikor azt hihetnénk, hogy a már felgyógyult személy esetleg ismételten megfertőződött és lett ismét COVID-19-es, kiderül, hogy a vírusnak egy kicsit más formájával fertőződött meg, és máskor, később. Ez pedig arra utal, hogy ilyenkor új infekció történt, nem pedig makacs megmaradásról, perzisztálásról van szó.

Ez is érdekelheti Lehetünk akár kétszer is COVID-19-betegek?

Ezt olvasta már? Több negatív vírusteszt ellenére is lehet valaki COVID-19-beteg

A megfertőződöttek ellenanyagot termelnek a vírus ellen – ez ismert jelenség a laikusok számára is. A rövid ideig tartó infekciók esetén megemelkedik az ellenanyagszint, de aztán, amint a fertőzést okozó ágens kiürül, az ellenanyagszint hamarosan visszasüllyed a korábbi értékre. Az immunrendszer pedig továbbra is épít az emlékező sejtek segítségére, amelyek szükség esetén ismételten elő tudják állítani az ellenanyagot. De ha az ellenanyagszintek magasak maradnak, „akkor ez erős bizonyíték azon következmény mellett, hogy a vírus tartósan megmarad”, mondja a virológus Karn. Egyelőre nincs megerősített tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a COVID-19 esetén is ez történik, mert a SARS-CoV-2 elleni kimutatható ellenanyag egytől négy hónapig marad meg, azután pedig eltűnik. Sok COVID-19-túlélő, akikre hosszú távon beteg páciensként utal a szakma, hónapokkal később is különféle tünetekkel (köhögés, fáradtság) küszködnek. – Hasonló megfigyeléseket tettek az első SARS-kitörés idején is, emlékeztet dr. Ryan McNamara. SARS-ból felgyógyult 22 torontói 1-3 évvel később is fáradtságtól, különféle fájdalmaktól, depressziótól szenved. Megváltozott alvási szokásokra, alvási nehézségekre panaszkodnak – derül ki egy tanulmányból. Kutatók szerint tüneteiket az idézheti elő, hogy bár a vírus távozott a szervezetből, gyulladás maradt utána, ami hosszú ideig is érezteti hatását, emellett fennáll a fertőzés okozta pszichikai trauma is. Ehhez hasonlóan a COVID-19-ből gyógyulóknál is elnyúló a felépülés. Az ilyen betegek, esetleg nem a SARS-CoV-2 vírussal küszködnek hónapokon át, folyamatosan. Náluk inkább az lehet a probléma, hogy érzékelik, amint immunrendszerük megpróbálja helyreállítani a vírus okozta pusztítást – véli dr. McNamara. Orvosok megfigyelték, hogy a súlyos COVID-19-esetekben az immunrendszer gyakran kimerül, és amikor ismét működni kezd – paradox módon – emiatt a beteg nem jobban, hanem rosszabbul érzi magát egy ideig.

Az amerikai egészségügyi minisztérium (National Institutes of Health) megkezdte több száz COVID-19-túlélő toborzását. Egy több éven át tartó tanulmányhoz keresik az alanyokat. E vizsgálat segítségével is többet kívánnak megtudni a COVID-19 hosszú távú hatásairól.

Tovább Citokinvihar a COVID-19-fertőzésben

WEBBeteg
Fordította: Fazekas Erzsébet, újságíró; Forrás: COVID-19: How Much Will the Novel Coronavirus Persist in Humans? (science.thewire.in)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus