A kimenetel szempontjából perdöntő a szervezetbe jutott koronavírus mennyisége

A szervezetünket megtámadó koronavírus mennyisége az, ami meghatározhatja, hogy megbetegszünk-e, illetve ha igen, akkor azt, hogy esetünkben a COVID-19 mennyire lesz súlyos lefutású - vélik szakértők újabb vizsgálatok alapján. A minket érő mennyiség limitálásában, azaz a megelőzésben pedig leginkább a maszk az, ami biztosan segíthet.

„A dózis maga a méreg” – hangzik a Paracelsusnak tulajdonított aforizma. A 16. században élt svájci orvos-természettudós-filozófus munkássága a megfigyelésre, tapasztalatra épült: gyakorlatilag bármely anyag lehet toxikus, ha egy bizonyos szintet meghaladó koncentrációban kerül be a szervezetbe. Tudnivaló, hogy maga az életet adó víz is lehet halálos, ha egyszerre túlságosan sokat iszik belőle valaki (ez a vízmérgezés) – mert ettől végzetesen felborulhat az elektrolit-háztartása. (Az elektrolitok a testfolyadékban található, elektromos töltéssel rendelkező ásványi anyagok, amelyek szerepe létfontosságú a szív, az idegek, izmok megfelelő működésében. Az egészség, akár az életben maradás szempontjából elengedhetetlen lehet a pontos, állandó elektrolit-egyensúly fenntartása.)

Ha e nézőpontból vesszük szemügyre a koronavírust, akkor kijelenthető, a megkapott dózison múlhat az a különbség, hogy valaki tünetmentes lesz, enyhén betegszik meg, vagy nagyon is súlyos, kritikus állapotba kerül. Az egészségmegőrzés szempontjából tehát a fő tanács, hogy ügyelni kell a „dózisra”, a vírusnak való kitettség elkerülésére.

A SARS-CoV-2 részben a többi vírushoz hasonlóan viselkedik. Az influenzavírusra ugyanúgy érvényes, mint a himlő vírusára, hogy megfertőződés akkor következik be, ha adott patogénből bizonyos mennyiség a szervezetbe jut – magyarázza Erin Bromage biológus (University of Massachusetts, Dartmouth). „Ha egy bizonyos szám alatti vírus éri egy állat szervezetét, az képes legyőzni a fertőzést – akár úgy, hogy meg se betegszik. Ha viszont a fertőző dózis kritikus nagyságú, az infekció után az állatnál lezajlik az adott patogénre jellemző betegség. Ha pedig a fertőzési küszöbértéknél jóval nagyobb dózis érkezik, ez súlyos következményekkel jár. Egyszóval a dózis mérték, a mérce. A kimenetel maga is dózisfüggő.”

A mennyiség a fertőződés ténye mellett növeli a valószínűségét, hogy akár egyetlen vírusrészecske bejutva a sejtbe útjára indítja az akár végzetes láncreakciót.

Egyszerre vagy időben szétterítve érkező vírusadag...

Bizonyos értelemben nem egyszerűen az adott pillanatban megkapott vírusszámnak van jelentősége, hanem az összes mennyiségnek, amit egy időszakon belül kapunk. „Egyesek ezzel hozzák összefüggésbe azt, hogy pl. a buszvezetők, a sürgősségi osztályokon dolgozók kedvezőtlen egészségügyi helyzetben vannak. Náluk magasabb a fertőződési esetszám, hiszen ők nagyobb vírusterhelésnek vannak kitéve huzamosabb ideig, nagyobb adagokat kapnak, és/vagy olyan közegben vannak, ahol ez hosszabb időn át folyamatosan fennáll” – értelmezi a helyzetet a biológus Bromage.

Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ október közepén megváltoztatta annak kritériumát, hogy ki minősül szoros kontaktnak: a rövid (maximum 15 perces) többszöri találkozók, vagy az egy fertőzött társaságában eltöltött hosszabb idő ugyanúgy. Korábban a CDC meghatározása szerint szoros kontaktusnak a fertőzöttel való 15 percnyi folyamatos együttlét számított.

Nem csak a vírusról, a gazdaszervezetről is szól...

A vírus nem az egyetlen organizmus, amely itt szerepet játszik, hiszen a másik főszereplő maga az egyén. „Akinek gyengült az immunrendszere, beteg, illetve erősen stresszes állapotban van, annál a vírus kisebb mennyisége is infekciót hoz létre, ellentétben a jó egészségben lévőkkel” – mondja a biológus. Mindent egybevetve, az infekció esélye a potenciális gazdaszervezet fiziológiáján múlik, de több más tényezőn is: személyes hozzáállásán, az egészség-magatartását jellemző szokásain, hogy dohányzik-e, hogyan étkezik, mennyit mozog, alszik. Az idősebb, nem teljesen egészséges gazdaszervezet, ha nagyobb mennyiségű patogénnek van kitéve, pláne huzamosabb időn át, nincs jó helyzetben. Az orvosi értelemben sérülékeny egyént kis vírusmennyiség is ledönti a lábáról. Fordítva viszont, az egészséges ember még viszonylag nagyobb adagnyi vírusnak is ellen tud állni...

Ez is érdekelheti Önt Hogyan növelhetjük ellenálló képességünket?

Persze, ma is csak valószínűségekről beszélünk – hiszen nagyon nehéz pontosan felvázolni a megfertőződéshez vezető utat. Nincs mód a megbetegedést okozó vírusterhelés pontos nagyságának meghatározására, szögezi le dr. Monica Gandhi infektológus (University of California, San Francisco).

Vírusdózis, virális terhelés

„Érdekes az érem két oldala közötti „tánc”, hogy mennyi vírus jut be (dózis) és mennyi mutatkozik meg belőle (vírusterhelés, vagyis az a vírusmennyiség, ami a fertőzött személy szervezetében van). Egyes tanulmányok szerint minél betegebb egy COVID-19-páciens, vírusterhelése annál magasabb. Ha kisebb vírusadagot kapott, enyhe lefolyású vagy tünetmentes fertőzés zajlik nála” – magyarázta az infektológus. Olyan helyeken, helyzetekben, ahol általános a maszkviselés, ott a tünetmentes fertőzési arány több mint duplája (80% feletti) annak, mint amennyire a CDC becsülte (kb. 40%) az általános rátát. Ez is igazolja, hogy a maszk csökkenteni tudja a vírusrészecskék szervezetből való kijutását.

A maszk és a vakcina kapcsolata

Van még egy érdekes és fontos szempont, amivel kapcsolatban érdemes a vírus mennyiségére gondolni. Alacsonyabb dózisban feltehetően nem okoz megbetegedést, ám beindíthat immunválaszt, épp úgy, ahogyan ez a vakcinálás alkalmával történik – ez figyelemreméltó, fontos tétel. Erre utalt Gandhi és szerzőtársa: dr. George Rutherford, a kaliforniai egyetemen (UCSF) dolgozó epidemiológus, biostatisztikus szeptemberi cikkében (New England Journal of Medicine).

A maszkviselés nagy jelentősége abban (is) áll, hogy ha a vírusnak kitett személy kisebb mennyiséggel fertőződik, az megvédi őt a megbetegedéstől, de beindul nála az ellenanyag termelődése. A csekély vírusadag egyféle triggerként hat immunrendszerére. A két szerző párhuzamot vont a himlővírussal való mesterséges megfertőzés (varioláció) esetével, ami még a himlőoltás bevezetése előtt zajlott. Akkor, himlőbetegből vett szérummal szándékos fertőzést okozva oltottak, hogy immunitást hozzanak létre. Szerintük hasonló ez a folyamat. „Beadunk, vagy magától bejut egy kis adagnyi vírus a szerveztbe, erre az egyén épp csak egy kicsit megbetegszik, majd az immunrendszere immunválaszt hoz létre – és mindez tökéletesen működik”.

Ez a jelenség segít megmagyarázni, miért van az, hogy néhány embernél, bár sosem alakultak ki nála a COVID-19 tünetei, mégis mutatkoznak a vírus elleni antitestek. Mindennek a megerősítésére további kutatásra van szükség, szögezi le dr. Gandhi. Az infektológus hangsúlyozza azt, amit a legtöbb közegészségügyi szakértő a kezdetektől fogva folyamatosan mond – tegyünk meg minden lehetségest a biztonságunkért: tartsunk fizikai távolságot mindazoktól, akikkel nem egy háztartásban élünk. Tervezzünk inkább szabadban tölthető programokat, legyen helyes a kézhigiénénk és hordjunk maszkot!

WEBBeteg
Fazekas Erzsébet, újságíró, Forrás: The 'dose' of coronavirus a person gets may determine how sick they get; masks could help (edition.cnn.com)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus