Mit jelent az, ha egy vakcinának 95 százalékos a hatékonysága?

A két első vakcina előállítója után a többi gyártó is sorban közzétette a csaknem ugyanolyan magas arányú eredményekre utaló bejelentését. A vakcinaelőállítási versenyben élen futó szereplők: a Pfizer és a BioNTech november közepén publikálta számait (95 százalék).

A Moderna 94,5%-ra értékelte vakcinája hatékonyságát, az orosz Sputnik gyártói valamivel alacsonyabbra (90% felettire), majd jött az AstraZeneca 70%-kal (a kétféle eljárás szerinti 90%, illetve 62% átlagával). De valójában mit is jelentenek ezek a számok?

A százalékok alapján joggal gondolhatnánk, hogy minden 100 beoltott emberből 95 (90, vagy 70) védett lesz a COVID-19 betegséggel szemben. De ebben az esetben a matematika nem egészen így működik... A szakértők szerint a korai eredményeket könnyen félre lehet magyarázni, mivel a kívülállók számára igen nehezen értelmezhető az a nyelvezet, amit a vakcinakutatók használnak vizsgálataik bemutatásakor.

„A fejlemények, a gyártók eredményei gyökeres változást hoznak, hiszen valamennyien 50-70%-os hatékonyságot vártunk” – mondta dr. Gregory Poland vakcinakutató (Mayo Clinic). Valójában még a hatóság (az FDA, a Food and Drug Administration) képviselői is úgy nyilatkoztak, hogy fontolóra veszik a sürgősségi jóváhagyás megadását annak a vakcinának, amelyik eléri a legalább 50%-os hatékonyságot.

A híradásokból tudhatóan azt feltételezhetnénk tehát, hogy ezek a vakcinák, amelyekkel egyeseket akár heteken belül beolthatnak, száz emberből 95-öt meg fognak (mert meg tudnak) védeni. De valójában a vizsgálatokból nem ez következik. Az, hogy az oltóanyagok a való világban egészen pontosan hogyan is fognak teljesíteni, számtalan olyan tényezőn múlik, amelyekre e pillanatban nincs is válaszunk. Ilyen kérdés, hogy a beoltott személynél az oltás ellenére kialakulhat-e tünetmentes fertőzés, és egyáltalán hány embert fognak tudni beoltani.

Mire utal az, amikor a gyógyszercégek azt állítják, hogy vakcinájuk 95 százalékosan hatékony?

A magyarázat felvázolásánál induljunk ki abból, hogy a vizsgálatok alaplogikáját régen, legalább egy évszázaddal ezelőtt dolgozták ki a statisztikusok. A bevett eljárás szerint: a kutatók beoltanak x számú embert, mialatt ugyancsak x számúnak placebót adnak. Aztán várakoznak. Azt várják, hogy a résztvevők körében történjen megbetegedés.

A következő lépés, hogy felfedik, ki melyik vizsgálati ágon volt, és megnézik, mennyi tünetes jött a két különböző csoportból. A Pfizer esetét figyelembe véve, ők 43.661 önkéntest toboroztak, és addig vártak, amíg 170 személynél mutatkoztak a COVID-19 tünetei és lett pozitív a tesztjük. Kiderült, a 170 esetből csak 8 olyan személy volt, aki a valódi vakcinát kapta, a többi 162 viszont a placebó ágon volt. A Pfizer kutatói az önkéntesek egy-egy csoportjában megbetegedettek számából kalkulálták ki az arányokat. Kis számokról van szó mindkét csoportban, viszont a nem valódi oltóanyagot kapott önkénteseknél a betegek részaránya sokkal magasabb volt, mint a beoltottaknál.

Ezt követően a tudósok meghatározták a vírusfertőzöttek két csoportja közötti relatív különbséget, és tudományos értelemben ezt fejezték ki mint hatékonysági értéket. Ha nincs különbség a vakcina és a placebo csoport között, ez az érték nulla. Ha viszont a beoltottak közül senki nem betegszik meg (másképpen, ha egyetlen betegről sem derül ki, hogy a beoltottak csoportjába tartozik), akkor a hatékonyság 100 százalék.

A 95% természetesen meggyőző bizonyítéka annak, hogy adott oltóanyag jól működik. Azonban ez a szám nem arról szól (nem azt mutatja), hogy milyenek általában véve annak az embernek a megbetegedési esélyei, aki beoltatja magát. Továbbá azt sem jelzi előre, hogy abban a kérdésben milyen jól fog teljesíteni a vakcina, hogy lejjebb viszi-e a megbetegedések számát, vagy hogy csökkenti-e a járványt adott országban (pl. elsőként is az USA-ban, ahol szélesebb körben megkezdik a lakosság beoltását).

Mi a különbség a hatásosság (efficacy) és a hatékonyság (effectiveness) között?

A kettő természetesen kapcsolódik egymáshoz, ám mégsem teljesen ugyanaz. A védőoltás-szakértők óvnak is attól, hogy a két fogalmat összekeverjük. A hatásosság (efficacy) csak a klinikai próba során való mérésre vonatkozó adat. „A hatékonyság (effectiveness) pedig arra utal, hogy mennyire jól működik a vakcina a való életben” – magyarázza az epidemiológus Naor Bar-Zeev (Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health).

Lehetséges, hogy a koronavírus elleni vakcina hatékonysága egybe fog vágni a klinikai próbák során mutatkozó lenyűgöző hatásosságával. Ám ha a korábbi védőoltásokat vesszük irányadónak, akkor feltételezhető, hogy a hatékonyság (százalékban kifejezve) valamelyest alacsonyabb, mint a hatásosság. Ez az ellentmondó adat abból ered, hogy a vizsgálatokban részt vevő személyek nem képezik le tökéletesen a teljes népességet, nem adnak jellemző összetételi keresztmetszetet. A normális életben sok olyan ember él, akinél fennáll valamilyen krónikus egészségügyi probléma, ami meghatározza (esetleg negatívan befolyásolja), hogy a vakcina mennyiben tudja kifejteni védelmet nyújtó hatását.

Az amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention) a vakcinák jóváhagyása után minden esetben hosszú időn át követi nyomon a védőoltás hatásosságát, ami értelemszerűen ekkor már valójában hatékonysági vizsgálat. A CDC nemrégiben tette közzé a honlapján, hogyan tanulmányozza majd ezt a koronavírus elleni vakcinával kapcsolatosan – egy-egy közösségen belül össze fogja hasonlítani a beoltottak és a nem beoltott emberek egészségét, egészségi állapotának esetleges változását.

Pontosan miben is hatékonyak a vakcinák?

A Pfizer és más gyógyszercégek által végzett klinikai vizsgálatokat kifejezetten úgy tervezték meg, hogy kiderüljön, vajon a vakcina meg tudja-e védeni a beoltottakat attól, hogy megbetegedjenek. Ha az önkénteseknél tünet (pl. láz vagy köhögés) lépett fel, koronavírustesztet végeztek náluk. Ám rengeteg bizonyíték mutatja, hogy sokan lehetnek fertőzöttek úgy, hogy közben semmiféle tünetük nem alakult ki. És így az is könnyen előfordulhat, hogy a próbákon részt vevő beoltottak között is lehetnek akár jelentős számban olyanok, akik megfertőződtek, csak tünetek hiányában ezt senki nem sejti róluk. És ha valóban léteznek ilyen esetek, akkor őket senki nem számítja bele a 95 százalékos hatásossági (efficacy) rátába.

A tünetmentes hordozók pedig minden további nélkül terjeszthetik a vírust, átadhatják másoknak. Némely tanulmány szerint a tünetet nem mutató (aszimptomatikus) hordozóknál kevesebb vírus termelődik, ők a tünetes emberekhez viszonyítva kevésbé jelentenek veszélyt a környezet számára. Azonban, ha a beoltott személy az oltást követően többé nem visel maszkot, és nem tartja be a többi biztonsági előírást, növekedni fog annak a valószínűsége, hogy koronavírus-terjesztővé válik. „Ez ahhoz a paradoxonhoz vezethet, hogy az említettek miatt a vakcináció után olykor még akár romolhat is a helyzet” – véli dr. Bar-Zeev.

A vakcinák beviszik a mélyütést a járványnak?

A vakcinák nem csak azokat védik, akiket beoltanak velük, hiszen lelassítják a vírus terjedését, idővel aztán lejjebb viszik az új fertőzések arányát és így megvédik a társadalom egészét is. Ezt a szélesen értelmezett hatékonyságot vakcinahatásnak (impakt) hívják a szakemberek. A legnagyobb hatásúnak e téren a himlő elleni vakcina bizonyult, mivel az azt eredményezte, hogy az 1970-es években a vírus eltűnt. De a klinikai vizsgálatokban a rendkívülien magas hatásosságot (efficacy) mutató vakcinának is igen csekély lehet a hatása (impakt), ha végül az a helyzet áll elő, hogy kevés embert oltanak be vele... „A vakcinák nem mentenek életet – csak a vakcinációs programok képesek erre” – állítja A. David Paltiel (Yale School of Public Health).

A járványügyi szakértő és munkatársai nemrégiben modellezték a koronavírus elleni vakcinák bevezetését. A modell kiterjedt az egészen magas hatékonysági arányú vakcinától az alacsonyabbakra, de azt a tényezőt is figyelembe vette, hogy milyen gyorsan és milyen széles körben terítik az oltóanyagot a pandémia továbbra is kritikus időszakában.

Az eredmény a modellező dr. Paltiel számára is meghökkentő volt. Amikor ugyanis a modellezés során azt nézték, hogy sikerült-e gátat vetni a fertőzés terjedésének, csökkent-e a kórházba kerülések vagy a halálesetek száma, úgy találták, hogy a vakcina szétosztásának, terítésének, célba juttatásának sikere, eredményessége legalább annyit nyomott a latban, mint a vakcinának a hatékonysága. Tanulmányuk eredménye kifejezetten aggodalommal tölti el tehát az epidemiológus dr. Paltielt, mivel úgy véli, az USA-ban a mai napig nem tettek meg mindent, hogy a felkészültséget megnyugtató szintűnek lehessen nevezni. „Kezdünk kifutni az időből. A program sikere szempontjából az infrastruktúrának (az infrastruktúra hatékonyságának) legalább akkora szerepe lesz, ha nem nagyobb, mint a vakcina hatékonyságának” – figyelmeztetett.

WEBBeteg
Fazekas Erzsébet, újságíró, Forrás: 2 Companies Say Their Vaccines Are 95% Effective. What Does That Mean? (nytimes.com)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus