"Nem volt még elég?" - COVID vs vakcinák
megjelent:
"Napok óta hitetlenkedve olvasom a kommentáradatot, ami a koronavírus elleni vakcinával kapcsolatos újabb és újabb hírek alá íródnak, és nem hiszem el, amit látok..." Dr. Lesznyák Judit véleménycikke.
Itt állunk egy új kor hajnalán, az egész világ a földön térdel, kényszerítve, megadva magát egy olyan kórokozónak, amely lassan családok százezreinek életét, történetét írja át. Ebben a nehéz helyzetben segítő kezet nyújt nekünk a tudomány, brilliáns elmék és forradalmi technológiák bevetésével nap mint nap fáradozva azon, hogy minél hamarabb elérhetővé váljon a sokszor valóban életet mentő vakcina... és nem kell...
Nem kell, mert nem hisztek benne. Nem kell, mert féltek. Nem kell, mert nem féltek. Ezer és egy okot tudtok felsorolni, miért nem, de most kérlek Benneteket, álljatok meg egy pillanatra, és gondolkodjatok picit.
Milyen lenne a világ, ha nem lenne ez a csodafegyver a kezünkben? Milyen lenne a világ, ha a koronavírus pusztítása mellett végig kellene néznünk a vastüdőbe kényszerült testek vergődését egy életen át? Ha éjjel-nappal a torokgyíkban fuldokló csecsemőinket ápolnánk, tudván, hogy biztosabb a vereség a győzelemnél... Ha a szamárköhögéstől szürkülő arcú gyermekünk mellett virrasztanánk minden éjjel, minden rohamnál joggal tartva attól, hogy nem halljuk többé a drága hangot...
Ezeket a betegségeket már legyűrtük, miattuk nem kell többé álmatlan éjszakákon - rettegve az ismeretlentől - forgolódnunk. Könnyű így ma oltásellenesnek lenni, és mások arcába ordítva hangoztatni az "elveket", amikor már a legyőzött ellenség felett állunk. Ugyanez egy még ellenünk támadó veszélynél ostobaság és felelőtlenség.
Most íródik a jövő. A kezünkben a döntés, és a lehetőség. Ismerjük a számokat, ismerjük a statisztikákat. Lassan körvonalazódik, mivel is állunk szemben, a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb a leghitetlenebbek családjában is felüti a fejét az új koronavírus, sok ma még kételkedő szembesülhet igen hamar a valósággal.
Mi motivál a motiválatlanságra?
- Félek az oltástól
- Nem bízom az oltásban
- Tömeghatás - oltásellenzők
- Nem félek a vírustól
1. A félelem
Az ember természeténél fogva tart az ismeretlentől, és valószínűleg kevesen naprakészek közülünk az immunrendszer felépítésével kapcsolatban, a szervezet kórokozók elleni védekezéséből, és egyáltalán: a védőoltások működési elvéből. A legtöbben csak azt látják, hogy fehérköpenyes "tudósok" újra gyermekként kezelik őket, fájdalmat okoznak, és egy éles, szúrós fecskendőn át ismeretlen folyadékot juttatnak a szervezetükbe, amire azt mondják, az úgy jó, fogadd el.
Teljesen jogos és érthető reakció erre a félelem, és az ebből következő elutasítás. Ezt sok országban felismerték már: ezek azok a helyek, ahol iszonyatos energiákat, pénzt, időt fordítanak arra, hogy információkkal, ész érvekkel, és teljes átláthatósággal segítsék az embereket a felelősségteljes döntés meghozatalában, győzzék meg őket a védőoltások létjogosultságáról és jelen helyzetbeli fontosságukról.
Ehhez persze elengedhetetlen feltétel az egyéni indíttatás: az igény arra, hogy akarjunk hitelesen tájékozódni, merjünk megbízni a témában nálunk jóval járatosabb szakemberekben. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy pár órányi "fészbukozás" és néhány "drgoogle" cikk végigpörgetése után megkérdőjelezheti, lekörözheti azok tudását, akik hosszú évek, évtizedek óta keresik, kutatják a válaszokat, végzik a fejlesztéseket, finomítják a technológiákat.
Észre kell venni: világjárvány van, ha tetszik, ha nem, és ezzel bizony foglalkozni kell. Nem "majd", nem holnap, hanem itt és most! Pár kérdés, korrekt válaszok, és az ismeretlen nem ismeretlen többé.
2. Bizalom
Biztosan sok embernek, főként az idősebb generáció tagjainak lehet egy-egy rosszabb emléke a védőoltással kapcsolatban: "nagymama mesélte, hogy a faluban az egyik asszonnyal ez meg az történt az oltást követően...", "amikor gyerekkoromban oltottak, 2 hétig olyan rosszul voltam...", "a nagyapám is az oltástól bénult le...", "a szomszéd faluban is az egyik gyerek megkapta az oltást, utána sosem volt normális többet...".
Rátesz erre egy jó nagy lapáttal az interneten keringő sztorik hada, melyek zöméről persze sosem derül ki, valóban megtörtént-e. De ahogyan az élet minden egyéb területén, itt is érdemes hiteles források után tájékozódni.
Legyünk tisztában azzal, hogy a vakcinológia (védőoltásokkal foglalkozó szakág) komoly tudomány, és nem éppen a sztorizásról híres. Itt minden egyes történésnek súlya és évtizedekre, évszázadokra visszakövethető nyoma van. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ha valami picit is problémás, vagy akár éppen csak felmerül egy kérdőjel, azonnal működésbe lép a riadólánc, nagyon rövid idö alatt "fagyasztódik" a rendszer. Egyetlen gyógyszergyár sem kockáztatja hírnevét egy csupán "esetlegesen" működő védőoltással (de semmilyen egyéb gyógykészítménnyel kapcsolatban sem). Ebben az esetben a sokak által kritizált "profit" pont az előnyünkre játszik.
Kockázat persze mindig van. Ezért fontos a mérlegelés, az előnyök és hátrányok alapos átgondolása, ezek után hozható csak meg az ésszerű döntés. A védőoltások azonban már bizonyítottak. Nélkülük a világ nem olyan lenne, mint amilyennek most éljük meg. Hogy elő-előfordulnak oltási reakciók, oltási szövődmények? Igen. Olyannyira, hogy még nevük is van: oltási reakció, oltási szövődmény. Ez benne van a pakliban. Mint ahogy az is, hogy a repülőgép, amellyel a Maldív-szigetekre utaznánk, sosem ér oda. De ezért nem sokan mondják le a tervezett nyaralásukat, hiszen a várható előny jóval nagyobb a számításba vett összes kockázatnál. Pont így van ez a védőoltásokkal: egészségi, társadalmi, gazdasági haszna jóval nagyobb, mint a beadása során keletkezett összes kár. Nem beszélve arról, hogy mára a védőoltások olyan biztonsági szintet értek el, olyan szorosan ellenőrzött rendszerek védik, hogy valóban extrém ritka a súlyos mellékhatás.
Aki pedig amiatt tart az oltástól, mert régen ez meg az volt... Nos, ők gondoljanak csak abba bele, milyen telekommunikációs eszközt használtak a dédszülei, majd vessen egy pillantást a kezében tartott okostelefonra. Vagy próbálják elképzelni, hogyan élhettek Európában 1796-ban (abban az évben, amikor Edward Jenner először fecskendezte egy tehénhimlőben szenvedő tehén sebváladékát egy 8 éves kisfiú bőre alá, kivédve ezzel az igencsak veszélyes, mintegy 40-80%-ban halálos fekete himlő vírus hatását, megmentve így a gyermek életét, és nem mellesleg, létrehozva az első mesterséges védőoltást), majd vegyék számba a zseniálisabbnál zseniálisabb technikai újdonságokat, melyekkel a mai hétköznapokban körül vagyunk véve.
A lényeg az, hogy ez a folyamatos technológiai fejlődés ugyanígy megtörtént (és történik folyamatosan) a védőoltások fejlesztésében is, így egyszerűen balgaság azt hinni, hogy az ember óriási kockázatot vállal egy-egy oltás beadatásánál. Épp ellenkezőleg... Kockázatot vállal az, aki nem oltatja be magát, nem készíti fel a szervezetét a harcra, csak vakon bízik a jószerencséjében.
Hogy akkor miért használták ezeket a "veszélyes oltásokat" régen? Mert egyszerűen nem volt más lehetőség... A döntés akkor az volt: élet vagy halál. Az akkori technológia, tudástár mindössze ennyit tett lehetövé. Hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy a ma már rendelkezésre álló módszerek kikristályosodjanak. A NASA-nak is szüksége volt jó pár évre, hogy elérje azt a szintet, amivel 1969-ben embert juttattak a Holdra. És kellett nekik az azóta eltelt több, mint 50 év, hogy elindítsák a Perseverance-t a Marsra 2020-ban, és további időre van szükségük, hogy biztonságosan elindulhasson az Artemis-program 2024-ben, melynek célja a holdbéli bázis kiépítése. Nincs ez másként az oltóanyagok előállításának, minél biztonságosabbá tételének folyamatában sem.
3. Tömeghatás
Közismert tény, hogy ha körül vagyunk véve egybehangzó véleményekkel, sokszor még saját meggyőződésünk dacára is nehéz ezekkel szembeszegülni. Hát még akkor, ha nincs is igazán véleményünk! Egy világjárvány kellett ahhoz, hogy napvilágra kerüljön, mekkora károkat okoztak az oltásellenzők aknamunkái - nem csak nálunk, hanem a világ számos országában. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint hogy tele az internet egymásnak ellent mondó adatokkal, az oltásokkal kapcsolatos legapróbb információt illetően is. Az ember elvész a sok valós és valótlan közt, és kellő alapismeret híján még a legjobb szándék és tudásra vágyás esetén sem garantált a tökéletes információ fellelése.
Hogy mi erre a megoldás? Kérdezzetek. Kérdezzétek azokat az embereket, akiknek a szavára adtok. Akikben megbíztok. A belgyógyász barátnő. Az urológus após. A gyógyszertáros nagynéni. A gyermekgyógyász szomszéd. A biológus haver. Most van itt az ideje, hogy azokra figyeljetek, akik jártasak ezekben a témákban, akik talán egy picit jobban szét tudják választani az ocsút a búzától.
Most van itt az ideje, hogy azok, akik erre tették fel az életüket, tényleg segíthessenek. Ismeritek őket, nem arctalan plakátemberek. A családtagjaitok, barátaitok, szeretteitek. Bízhattok bennük. Ők válaszolnak a kérdéseitekre, segítenek eligazodni az információtengerben, kiszűrik Nektek a lényegi dolgokat, átláthatóvá teszik a rendszert. Kérdezzetek, most.
4. A félelem hiánya
Sokan vagytok, akik az élet egészen más területén dolgoztok, mentőautót csak akkor láttok, amikor elszirénázik előttetek a piros lámpán át. Nem láttok betegeket, max., ha valakit elkap valami nyavalya a családban. Ti magatok fittek vagytok, egészségesek, és momentán kisebb gondotok is nagyobb, mint ezzel a szxr vírussal foglalkozni. A kijárási korlátozás, a maszkviselés, a "social distance", az állandó kézfertőtlenítés is inkább zavaró számotokra, nagy valószínűséggel a WHO statisztikáit sem böngészitek naponta át.
De jobb, ha tudjátok: ez a kiváltságos állapot nem biztos, hogy örökké tart.
Talán Nektek is van olyan családtagotok, aki "rizikócsoportba" tartozik. Talán van nagymamátok, nagypapátok, akik fontosak számotokra. Jusson mindig eszetekbe, az intézkedések zöme az ő érdekeiket szolgálja. Unalomig ismételt tény, hogy az új koronavírus elsősorban az idősebb korosztály tagjaira lehet veszélyes. Elsősorban. Lehet. És most gondolkodjatok el, csak egyetlen percre, csak magatokban: Mit éreznétek, ha egy, a Nagyinál elköltött ebéd után pár nappal mentő vinné őt akut légzési elégtelenséggel a COVID intenzívre? És ha ott már éppen nem lenne szabad ágy? Talán sosem derülne ki, ki fertőzte meg. De a kínzó kérdés életed végéig égetne. Senki nem kockáztatna ilyet, ép eszű ember nem. A magatoknak beadatott oltással őket véditek.
Ti pedig, akiknek az égvilágon senki, idős vagy rizikócsoportba tartozó szerette sincsen, és az életek a vírus nélkül csupa sunshine és happiness - ti is kelletek ahhoz, hogy a népesség átoltottsága elérjen egy olyan magas szintet, ahol a vírusnak esélye sincs labdába rúgni (=nyájimmunitás). És legyetek tisztában azzal is, hogy a koronavírus esetén mindig csak utólag derül ki, ki hogyan reagál a vírusra, érhetik kellemetlen meglepetések a legfittebb fiatalokat is.
Soha ilyen fontos szerepe nem volt még az egészségügyben dolgozóknak! Ti, akik első-, másod- és sokadik fronton harcoltok éjt nappallá téve, hogy a többiek nyugodt álomra hajthassák a fejüket éjjelente... Most van itt az ideje, hogy megszólaljatok. Világjárvány van, kell a segítségetek. Bennetek hisznek, családtagok vagytok, rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok. Hallassátok a hangotok, válaszoljatok, segítsetek kérdezni, segítsetek hallani, segítsetek látni, segítsetek érteni.
Mini vakcinológia |
| Szervezetünk folyamatosan ki van téve a legkülönfélébb kórokozok támadásainak. Ezen harcok zömét az immunrendszerünk vívja, a legkülönfélébb védekezési stratégiákat bevetve. Úgy kell elképzelni, mint a világ legelitebb hadseregét, ahol mindenkinek megvan a maga létfontosságú szerepe. Az ütőképesség egyik titka a gyors reagálás, a másik az elegendő tartalék képzése. A védőoltások éppen ezeket a képességeket hivatottak előhívni, megerősíteni. Amikor új kórokozóval találkozik az immunrendszer, viszonylag hosszabb folyamat veszi kezdetét: különféle sejtek aktiválódása eredményeképpen előbb-utóbb sikerül a fertőzést leküzdeni. Az ütközetek után marad vissza néhány „katona“, akik már jól ismerik az ellenséget. Éppen ezért, egy esetleges következő támadás esetén sokkal-sokkal gyorsabban képesek reagálni, egyszerre több ponton támadást indítani az ellenség ellen. A védőoltás célja gyakorlatilag egy szimulációs gyakorlat: az új ellenséget „eljátszva“ felkészíti a hadsereget, kiképzi azokat az őrszemeket, akik az éles támadás esetén azonnal küzdeni fognak, rengeteg értékes időt nyerve ezzel. A védőoltások két fő típusa az aktív és a passzív forma: míg az előbbi gyakorlatilag a fentebb vázolt szimulációs gyakorlat, az utóbbi inkább egy hatalmas adag „katona-koktél“: ilyenkor az adott kórokozó ellen már speciálisan kiképzett haderőt vetik be. Ezek gyorsan reagálnak, így alkalmasak lehetnek egy-egy nagyon nehéz helyzet megoldására, de az ütközet után nyomuk sem nagyon marad, így a következő támadás esetén a szervezet védtelen marad. Az aktív védőoltás komponensei lehetnek:
Egytől egyik brilliáns technikák, évtizedek kemény fejlesztési és kutatómunkáinak gyümölcsei. Nem utolsó sorban, a koronavírus elleni védekezésben jelenleg használt mRNS technológia kifejlesztésének is nem kevés magyar vonatkozása van: Karikó Katalin, aki a Szegedi Tudományegyetemen tanult és doktorált, jelenleg a Pfizer/BioNTech egyik vezető biokémikusaként alapozta meg azt a metódust, melyet aktuálisan is használnak a koronavírus elleni védőoltások gyártásában. |
A védőoltás ne legyen hit kérdése. Legyen meggyőződés, legyen egy felelősségteljes átgondolás eredménye. Kérdezzetek, hogy ne legyenek kérdések. Csak így lehet!
Dr. Lesznyák Judit
2021.01.03. Aarau, Svájc
