A pneumococcus-fertőzés

A köznyelvben pneumococcusként említett Streptococcus pneumoniae nevű baktérium a típusos bakteriális tüdőgyulladás, a gennyes agyhártyagyulladás, valamint az arc- és orrmelléküreg-gyulladások tipikus kórokozója. Minden életkorban képes súlyos betegségeket okozni, a legveszélyeztetettebb az 5 év alatti és a 65 év feletti korosztály.

A pneuomococcus által okozott betegségek: középfülgyulladás, arcüreggyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, gennyes ízületi gyulladás. Ezeket a betegségeket más baktériumok is okozhatják, de a pneumococcus szerepe kimagasló. Bizonyos törzsek a felsorolt betegségek bármelyikének szövődményeként, életveszélyes vérmérgezést (szepszist) okozhatnak.

A baktérim tünetmentes garatban és orrüregi hordozása mindennapos a kisgyermekek közösségeinem, akik azt saját közösségeikben (bölcsőde, óvoda) körbe is adják egymásnak. A kor előrehaladtával a hordozás esélye csökken. A nyálkahártyán hordozott baktérium annak felszíni sérülése, barrier sérülése esetén a baktériumnak esélye lesz a véráramba kerülve megbetegíteni a hordozó szervezetet.

Milyen veszélyt jelent a pneumococcus baktérium?

A 2-5 év alatti gyermekek immunrendszerének éretlensége magyarázza a kórokozó különös veszélyességét ebben a korcsoportban. Véráram fertőzés (szepszis) és agyhártyagyulladás esetén a betegség nem ritkán olyan rohamos lefolyású, hogy az antibiotikum kezelés elkezdésére nincs idő, a halálos szövődmények nem előzhetőek meg. A WHO adatai szerint világszerte évente több mint 1,5 millió ember halála köthető pneumococcus-fertőzéshez, ebből az 5 éves kor alatti korosztályhoz csaknem 1 millió haláleset esik.

65 év felett a korral járó gyengébb immunválasz a magyarázat a pneumococcus okozta fertőzések súlyosságára. Az idősek gyakran a tünetmentes, baktériumot hordozó kisgyermektől (unoka) kapják el a baktériumot, ami egy influenza szövődményeként halálos tüdőgyulladást vagy vérmérgezést okozhat. Az influenzajárványok halálos áldozatainak többségénél valójában a pneumococcusfelülfertőződés okozza a tragédiát.

Az alapbetegségüknél fogva gyenge immunitású egyének (primer vagy szekunder immunhiányosok, daganatos betegek, kemoterapeutikumot kapó betegek, autoimmun betegségük miatt immungyengítő gyógyszert szedő betegek, cukorbetegek, léphiányosok, rossz szociális körülmények között zsúfoltan együtt élők, táplálkozási hiányállapotoktól szenvedők) éppen ez okból kifolyólag veszélyeztetettek.

Az antibiotikumkezelés lehetősége

A zajló betegség és az érintett terület figyelembevételével szájon át történő, szükség esetén injekció vagy infúzió formájában beadott gyógyszert választhatunk. Tekintettel kell lenni a fertőzés által érintett szervre, például központi idegrendszeri betegség, agyhártyagyulladás esetén olyan antibotikumra van szükség, mely megfelelő koncetrációban jut el a központi idegrendszerbe és ott megfelelő, a baktériumok számára végzetes szérumszintet biztosít. Lehetőség van olyan antibiotikum választására is, amelyet naponta csak egy alkalommal kell bevenni, illetve rövid ideig (3 nap) kell alkalmazni, ezt követően pedig még hosszas hatást képes kifejteni.

A szinte minden kórokozó esetében egyre fokozódó és súlyosbodó rezisztenciprobléma a pneumococcus esetében is évről évre szűkíti az alkalmazható hatásos antibiotikumok körét. A kórokozók közül az életünk során alkalmazott minden antibiotikum kezelés “válogatja”, szelektálja azokat, amelyek bizonyos ellenálló képességgel rendelkeznek az aktuálisan alkalmazott készítmény ellen, ezáltal minden felesleges antibiotikum kezelés egy lépés a rezisztencia támogatásának irányába.

Bővebben Az antibiotikum nem csak jótékony hatásairól

A pneumococcus elleni vakcina

A kórokozónak 90-nél több szerotípusát ismerjük, melyek közül az oltóanyagok a 23 leggyakoribb és kiemelkedően veszélyes törzsek antigénjeit tartalmazzák. A különböző életkorok immunológiai sajátosságainak megfelelően két típusú pneumococcus elleni védőoltás áll rendelkezésünkre.

A pneumococcus baktérium poliszacharid típusú tokját az immunrendszer 2-5 éves életkor alatt - éretlensége folytán - nehezen érzékeli, észrevételére nem reagál. Így a pusztán poliszacharidot tartalmazó oltóanyagok (az egyszerűbb, olcsóbb változat) emiatt csak ezen korcsoport felett váltanak ki megfelelő immunválaszt, ami még mindig gyengébb és rövidebb időtartamú (3-5 év), mint a vírusok elleni oltásokkor általában megszokott.

Az immunrendszer ismeretlen fehérjékre adott erőteljes, tartós immunválasza és évtizedekig tartó memória képzése magyarázza a konjugált (fehérjékkel összekapcsolt) vakcinák létjogosultságát. Ezek az oltóanyagok lehetőséget adtak arra, hogy a különösen veszélyeztetett 2-5 év alatti korcosportba tartozó, éretlen immunitású gyermekek is részesülhessenek a vakcina által biztosított védőhatásban. A konjugálás (kötés, kapcsolás) azt jelenti, hogy a baktérium tok poliszacharid anyagát fehérjéhez kapcsolják, együtt juttatva őket a szervezetbe. A fehérjékre már egy kisded immunrendszere is jó hatékonysággal válaszol. Természetesen ez a technológia bonyolultabb, drágább. Az USA-ban 2000 óta kötelező, hatása bizonyítottan elsöprő.

A gyermekek számára 2014-ben a kötelező oltási rend része lett a pneumococus elleni vakcinaoltás. A védőoltás az egyetlen módszer mellyel e társadalmi szinten veszélyes kórokozó kártékonyságát mérsékelhetjük, és az akár halálos kimenetellel járó pneumococcus-fertőzést megelőzzük.

Az Országos Epidemiológiai Központ a pneumococcus elleni védőoltást a következőknek javasolja:

• 2 éves kor alatt, illetve 50 év felett mindenkinek;
• krónikus betegeknek: tüdő- (COPD, asztma), szív-, vese-, máj- és cukorbetegeknek, akik alapbetegségük miatt lehetnek fogékonyabbak a kórokozóra;
• dohányosoknak, életkoruktól, társuló alapbetegségüktől függetlenül;
• belsőfül műtéten átesetteknek;
• koponyasérülteknek;
• léphiányosoknak.

Lázas betegség esetén nem javasolt az oltás, de a láz elmúltával kérhető.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Gócs Viktor, infektológus
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus