A COVID-19 elleni vakcinák védenek a variánsokkal szemben is - ilyen módszerekkel

Egy-egy védőoltás nem csak arra képes, hogy antitesteket hozzon létre a koronavírus ellen. Ennél többről van szó: nagy jelentőségük van a vakcina által „előcsalogatott” T-sejteknek is, amikor védekezni kell a vírussal, illetve variánsaival szemben.

Újabban szinte naponta érkeznek riasztó hírek a koronavírus mutánsaival kapcsolatban. Arról, hogy egyre veszélyesebbek és hogy némelyik típusuk kitér, elbújik a vakcinák védelme elől. Némelyik szöveg azt vizionálja, hogy ez a helyzet a soha véget nem érő pandémia börtönébe zár bennünket.

Egyre több infektológus, egyre nagyobb hangsúllyal mondja, hogy a mutánsokról szóló egyes beszámolók teljesen kicsúsztak a szakértők és a józan ész kontrollja alól. Csak arról van szó, szögezik le, hogy a variánsok több típusa kering körülöttünk, és némelyikük valóban könnyebben adható át s gyorsabban terjed. Éppen ezért érvényesek ma is a korlátozó tanácsok, ajánlások: viseljünk továbbra is maszkot, óvjuk magunkat és másokat, mindaddig, amíg nem kerülünk közelebb a nyájimmunitáshoz.

Infektológus szakértők arra hivatkoznak, hogy immunrendszerünk rendkívüli mértékben komplex. Ha elő is fordulhat, hogy egyes elemei a beoltás után nem adnak elég erős választ a variánsokkal szemben, immunrendszerünk többi eleme még akkor is védelmet jelent.

Itt a magyarázat, hogy miért is

A COVID-19 elleni vakcina segít szervezetünknek antitesteket létrehozni – ezek pedig egy másik immunválaszt is beindítanak a vírus leküzdésére. A COVID-19 elleni immunitás egyfelől a beoltás, másfelől az átvészelt természetes megfertőződési folyamat révén is elérhető. A folyamat lényegének, jellegének megfejtésére sok kutatás zajlik. Ezek nagy része az ellenanyagok, vagyis az antitestek keletkezésére fókuszál. Ezek veszik célba a koronavírust, és akadályozzák meg azt, hogy a testünkben lévő sejtekhez kapcsolódva megfertőzzék azokat, illetve szervezetünket. Laboratóriumi vizsgálatokban találtak rá példát a kutatók, hogy a variánsok leküzdésében nem voltak olyan hatékonyak az antitestek, ez pedig aggodalmat keltett, hogy a vakcinák esetleg nem tudnak kellő mértékben gondoskodni a biztonságunkról. Csakhogy a védelem nem teljes egészében az antitesteken múló, tőlük függő kérdés.

Amikor egyesek azt mondják, hogy csökken az ellenanyag szintje és ezért eltűnik a COVID-19-cel szembeni védettség, „az teljes mértékben téves állítás” – mondja dr. Jay Levy, virológus (University of California, San Francisco, UCSF). Az immunrendszer nagyon összetett módon működik. Az antitestes mellett egy egészen más jellegű mechanizmus is létezik, a sejtes (angolul: cell-mediated) immunválasz, amiben nem vesznek részt az antitestek, és ami elsősorban a fagocitákat aktivizálja. És ez a fajta válasz legalább olyan fontos, mint az előbbi, ha nem még fontosabb. Ennek van szerepe abban, hogy legyenek T-sejtek, amelyeknek kulcsszerepük van az infekció megelőzésében, kivédésében.

A COVID-19 elleni vakcina tehát nemcsak ellenanyag termelődését eredményezi, hanem arra is ösztönzi az immunrendszert, hogy T-sejteket állítson elő. „Ezek a T-sejtek jelentik a vírus elleni fő védelmi vonalat” – mondja dr. Monica Gandhi, a fertőző betegségek szakorvosa (UCSF). A T-sejtek a koronavírus sokféle, különböző részét képesek azonosítani – egyes tanulmányok szerint akár 52 részletéről is szó lehet. Az azonosítás után pedig bármelyik sejttől meg tudnak szabadulni, ami vírussal fertőzött. A sejtmediált immunválasz abban is segíti az immunrendszert, hogy szükség esetén új antitesteket hozzon létre. Legyen szó akár a mutációkról vagy akár a változatlan vírusról, a T-sejtek mindegyik esetben tudják észlelni a betolakodó patogént és akcióba lendülnek. „Az immunválasz nagyon összetett, és a vírus sokféle részével szemben képes széleskörűen, határozottan, erőteljesen fellépni” – állítja dr. Monica Gandhi.

A T-sejtek mennyiségét nehezebb és költségesebb mérni, még megbecsülni is, miközben az antitestek méréséhez az egyszerű vérteszt is elégséges, mondja dr. Gandhi. A kutatók tanulmányok keretein belül megvizsgálták a beoltottakban, illetve a COVID-19 fertőzésen, betegségen már átesettekben a sejtmediált immunválaszt, és amit találtak, az nagyon figyelemre méltó. Egyfelől, az összes vakcina klinikai próbája azt mutatta, hogy beoltás után a résztvevők erős T-sejtes választ produkáltak. Arra nézve is van evidencia, hogy a variánsok nem látszódnak jelentékeny hatással lenni a teljes beoltottságunk esetén nyert immunitásra – magyarázza dr. Gandhi.

Két újabban közölt tanulmány is foglalkozik a témával. Az egyik szerzői arról számoltak be, hogy a variánsok semmilyen módon nem befolyásolták a T-sejtes választ. A másik tanulmány pedig azt ismerteti, hogy bár az ellenanyagszint idővel csökken, a T-sejtes válasz valószínűleg még egy ideig megfelelő szinten marad a vírusvariánsok ellenében is.

A COVID-19 esetében az enyhe fertőződés és súlyos megbetegedés közötti különbség éppen a T-sejtes válasz erején múlik – derül ki a kutatások eredményéből. A T-sejtek nem képesek minden esetben megelőzni az infekciót, azonban gyorsan el tudják takarítani a szervezetből a fertőző ágenseket, s ezzel kivédik a súlyos megbetegedést.

Meddig maradnak életben a T-sejtek?

Jelen tudásunk szerint, ha idővel gyengül, csökken is az ellenanyag szintje, a T-sejtek, egy időre, minden bizonnyal továbbra is megvédenek a variánsokkal szemben, és legfőképpen is megóvnak a súlyos megbetegedéstől, jegyzi meg dr. Gandhi.

Nagyon drámaian kellene a koronavírusnak megváltoznia ahhoz, hogy teljesen el tudjon bújni a védelmi rendszerünk felismerése elől, és el tudja kerülni a sejtes immunválaszt – ezáltal téve használhatatlanná a vakcinákat. „A sejtes immunválasz kicsit változatosabbnak vagy kissé összetettebbnek látszódik, így jobban tudja kezelni a mutánsokban kialakult apróbb módosulásokat, változásokat” – mondja dr. Jay Levy. A sejtmediált immunválasz hosszú távú memóriával rendelkezik. Ezért juthattak kutatók arra az eredményre, hogy a 2003-ban SARS koronavírussal fertőzöttek vérmintáiban 17 évvel később is megtalálható volt a T-sejtes immunitás. Sőt, arra is volt példa, hogy a 34 évvel ezelőtt kanyaró ellen beoltottaknál volt még életben T-sejtes válasz.

A COVID-19 csak kicsit több mint egy éve van velünk, de a jelen evidenciák szerint a T-sejtes védelem ki fog tartani, bár azt nem tudjuk előre megmondani, hogy még mennyi ideig. Egyes kutatók úgy vélik, hogy előbb vagy utóbb majd szükségünk lesz emlékeztető oltásokra.

A tudósok továbbra is tanulmányozzák, hogy az immunrendszer különféle komponensei (az antitestek, a T-sejtek és minden, ami velük együtt, mellettük még létezhet) az idő múltával hogyan bánnak (el) a koronavírussal. Annyi leszögezhető már ma is, hogy a vírusok elleni harcban az immunrendszer erőteljes és kitartóan küzdőképes. Így a már beoltottak, ha valami hátborzongató hírt olvasnak legközelebb egy-egy újabb variáns felbukkanásáról, vegyenek mély levegőt, és jusson eszükbe a T-sejtek léte. „Ne feledjük, hogy a T-sejtek a vírusváltozatok ellen is hatásosak. Ha erre gondolunk, megnyugodhatunk” – utal a vírusokkal szembeni védettségünk egyik fő elemére dr. Monica Gandhi, infektológus.

Tovább

• Az immunsejtek évek múltán is felismerik a koronavírust
• A COVID-19 elleni vakcinák összehasonlítása
• Milyen ütemben alakul ki a COVID-19 elleni vakcinák hatása?
• Mit jeleznek az ellenanyagszintek oltás után?

WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró, Forrás: COVID-19 Variants: Here's How The Vaccines Still Protect You (Yahoo)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus