Mi a mukormikózis?
A mukormikózis (mucormycosis, feketegomba-fertőzés, amit időnként zigomikózisnak is neveznek) egy súlyos, de ritka gombafertőzés, amit a Mucormycetes elnevezésű járomspórás gombák egy csoportja okoz.
Ezek a gombák a környezetben mindenhol jelen vannak, és főként a talajban és a bomló szerves anyagokban, például az avarban, a komposzthalmokban vagy a korhadt fában fordulnak elő, de fertőzött gyümölcsökön, zöldségeken, leveleken is megtalálhatóak.
Az emberek úgy fertőződnek meg a mukormikózissal, hogy kapcsolatba kerülnek a környezetben előforduló gombaspórákkal. A fertőzés tüdőre vagy orrmelléküregre lokalizálódó formája például azt követően jelentkezhet, hogy valaki belélegzi a spórákat. A mukormikózis ezen formái rendszerint olyan embereknél fordulnak elő, akiknek egészségügyi problémáik vannak, vagy akik olyan gyógyszereket szednek, amik csökkentik a szervezet védekezőképességét a kórokozókkal és a betegségekkel szemben. A mukormikózis kialakulhat a bőrön is azt követően, hogy a gomba vágási, horzsolási, égési vagy egyéb típusú bőrsérülésen keresztül a bőrbe jut.
A mukormikózis típusai
- Rhinocerebrális (orrmelléküregeket és agyat érintő) mukormikózis: az orrmelléküregekben előforduló fertőzés, ami átterjedhet az agyra. A mukormikózis ezen formája fordul elő leggyakrabban a kezeletlen cukorbetegségben szenvedő, és a veseátültetésen átesett betegeknél.
- Pulmonális (tüdőt támadó) mukormikózis: a mukormikózis leggyakoribb típusa a daganatos betegeknél és azok esetében, akik szervátültetésen vagy őssejt-transzplantáción estek át.
- Gastrointestinális (gyomor-bélrendszert érintő) mukormikózis: gyakrabban fordul elő a kisgyermekeknél, mint a felnőtteknél, főként a koraszülötteknél és az alacsony születési súlyú, 1 hónapnál fiatalabb csecsemőknél, akik antibiotikumkezelésben részesültek, műtétjük volt, vagy olyan gyógyszereket kaptak, amik csökkentik a szervezet védekezőképességét a kórokozókkal és a betegségekkel szemben.
- Kután (bőrt érintő) mukormikózis: azt követően fordul elő, hogy a gombák a sérült bőrfelületen keresztül a szervezetbe jutnak (például egy műtétet követően vagy valamilyen égési vagy egyéb típusú bőrsérülés után). Ez a típusú feketegomba-fertőzés fordul elő leggyakrabban azoknál az embereknél, akiknek nem legyengült az immunrendszerük.
- Disszeminált (több szervrendszert is érintő) mukormikózis: akkor fordul elő, amikor a fertőzés a vérárammal szétterjed és a szervezet más részeit is érinti. A fertőzés leggyakrabban az agyat támadja, de más szerveket, például a lépet, a szívet és a bőrt is érintheti. Alapvetően súlyos alapbetegség mellett alakul ki.
A mukormikózis tünetei
A mukormikózis tünetei attól függnek, hogy a szervezetben hol kezdenek el szaporodni a gombák. Amennyiben olyan tüneteink vannak, amelyekről úgy véljük, hogy a mukormikózishoz kapcsolódhatnak, vegyük fel a kapcsolatot a háziorvosunkkal.
- A rhinocerebrális (orrmelléküregeket és agyat érintő) mukormikózis tünetei az alábbiak lehetnek:
- az arc egyik vagy másik oldalán jelentkező duzzanat,
- fejfájás,
- orrdugulás, vagy az orrmelléküreg nyálkahártyájának duzzanata
- gyorsan súlyosbodó fekete színű bőrelváltozások az orrnyergen vagy a szájpadláson,
- láz.
- A pulmonális (tüdőt támadó) mukormikózis tünetei a következők:
- láz,
- köhögés,
- mellkasi fájdalom,
- légszomj.
- A kután (bőrt érintő) mukormikózis tünete hólyagok vagy fekélyek megjelenése lehet, és a fertőzött terület elfeketedhet. Egyéb tünetek közé tartozik a fájdalom, a melegségérzet, a fokozott vörösödés vagy duzzanat a seb körül.
- A gastrointestinális (gyomor-bélrendszert érintő) mukormikózis tünetei a következők:
- hasi fájdalom,
- hányinger és hányás, hasmenés
- emésztőrendszeri vérzés.
- A disszeminált (több szervrendszert is érintő) mukormikózis rendszerint olyan embereknél fordul elő, akik már valamilyen egyéb betegségben szenvednek, ezért nehéz lehet meghatározni, hogy melyek azok a tünetek, amik a mukormikózishoz kapcsolódhatnak. Azoknál a betegeknél, akik esetében a disszeminált fertőzés átterjed az agyra, mentális állapotváltozás történhet vagy kóma alakulhat ki.
Kinél fordulhat elő mukormikózis?
A mukormikózis ritka, de gyakrabban fordul elő olyan embereknél, akiknek egészségügyi problémáik vannak, vagy olyan gyógyszereket szednek, amik csökkentik a szervezet védekezőképességét a kórokozókkal és a betegségekkel szemben. Bizonyos embercsoportok nagyobb valószínűséggel kaphatják el a feketegomba-fertőzést, köztük azok, akik/akiknél:
- cukorbetegek, főként, ha rendezetlen a szénhidrátháztartás,
- daganatos betegek,
- szervátültetésen estek át,
- őssejt-transzplantáción estek át,
- neutropéniás betegek (akiknél alacsony a fehérvérsejtek száma),
- hosszú távon kortikoszteroidokat használnak,
- injekció formájú gyógyszereket használnak,
- túl sok vas van jelen a szervezetben (vastúlterhelés vagy hemokromatózis),
- műtét, égési sérülés vagy sebek okozta bőrsérülés fordult elő,
- koraszülöttek és alacsony a születési súlyuk (újszülöttkori gyomor-bélrendszert érintő mukormikózis esetén),
- vese-, májbetegség esetén
- krónikus fertőzés, HIV-betegség esetén
Hogyan lehet elkapni a mukormikózist?
Az emberek úgy fertőződnek meg a mukormikózissal, hogy kapcsolatba kerülnek a környezetben előforduló gombaspórákkal. A fertőzés tüdőre vagy orrmelléküregre jellemző formája például azt követően jelentkezhet, hogy valaki belélegzi a spórákat. Bőrfertőzés azt követően alakulhat ki, hogy a gomba horzsolás, égési vagy egyéb típusú bőrsérülés útján a bőrbe jut.
Átfertőzhető-e a mukormikózis?
Nem. A mukormikózis nem terjed emberről emberre, sem állatról emberre.
Hogyan csökkenthetjük a mukormikózis kockázatát?
Nehéz elkerülni a gombaspórák belélegzését, mivel a mukormikózist kiváltó gombák gyakoriak a környezetben. Nem áll rendelkezésre védőoltás a mukormikózis megelőzésére. Azon személyek számára, akiknek az immunrendszere legyengült, létezik néhány módszer, amivel csökkenthető a mukormikózis kialakulásának esélye.
- Védjük magunkat a környezeti tényezőkkel szemben! Fontos megjegyezni, hogy ugyan ezek az intézkedések ajánlottak, nem bizonyos, hogy meggátolják a mukormikózis kialakulását.
- Gombaellenes gyógyszerek: Ha valakinél magas a mukormikózis kialakulásának kockázata (például, ha az illető szervátültetésen vagy őssejt-transzplantáción esett át), akkor a kezelőorvos gyógyszert írhat fel a mukormikózis és egyéb gombafertőzések megelőzésére. Az orvosok és a tudósok még mindig vizsgálják, hogy mely transzplantált betegek esetében a legnagyobb a kockázat, és hogy hogyan lehet a leghatékonyabban megelőzni a gombafertőzéseket.
Honnan származik a mukormikózis?
A mukormikózist okozó Mucormycetes (korábbi nevükön Zygomycetes),a járomspórás gombák egyik osztálya, melynek tagjai a környezetben mindenütt jelen vannak, főként a talajban és a bomló szerves anyagokban, például avarban, komposzthalmokban és szerves trágyában fordulnak elő. Előfordulásuk a talajban gyakoribb, mint a levegőben, illetve nyáron és ősszel szintén gyakoribb, mint télen vagy tavasszal. Az emberek többsége napi rendszerességgel kerül kapcsolatba mikroszkopikus gombaspórákkal, így feltehetően lehetetlen teljes mértékben elkerülni, hogy érintkezésbe kerüljünk a mukormikózist kiváltó gombákkal. Ezek a gombák azonban nem ártalmasak az emberek többsége számára. Azoknál a személyeknél azonban, akik legyengült immunrendszerrel rendelkeznek, ezen gombák spóráinak belélegzése fertőzést okozhat a tüdőben vagy az orrmelléküregekben, ami átterjedhet a szervezet egyéb részeire is. Főleg bizonyos alapbetegségek, vagy alacsony fehérvérsejtszám esetén kerülendő a földdel érintkezett gyümölcs vagy zöldség nyersen történő fogyasztása, csak olyan fogyasztható, ami tökéletesen megmosható, vagy külső burka – héja – eltávolítható.
Mukormikózist okozó gombatípusok
Több különböző típusú gomba válthat ki mukormikózist. Ezek a gombák a Mucorales rendbe tartoznak. A leggyakoribb mukormikózist okozó típusai a Rhizopus és a Mucor fajok. További példák a Syncephalastrum fajok, a Cunninghamella bertholletiae, illetve az Apophysomyces, a Lichtheimia (korábban Absidia), a Saksenaea és a Rhizomucor fajok.
Hogyan kezelhető a mukormikózis?
A mukormikózis súlyos fertőzés, amit vényköteles gombaellenes gyógyszerrel, rendszerint amphotericin B, pozakonazol vagy izavuconazol hatóanyag-tartalmú készítménnyel kell kezelni. Ezeket a gyógyszereket intravénásan (amfotericin B, pozakonazol, izavukonazol) vagy szájon át (pozakonazol, izavukonazol) adják. Más gyógyszerek – ideértve a flukonazolt, a vorikonazolt és az echinocandin típusú szereket – általában nem hatnak a mukormikózist okozó gombák ellen. A feketegomba-fertőzés esetén gyakran műtétre van szükség a fertőzött szövetek eltávolítása céljából.
Tovább
WEBBeteg
Forrás: Füzesi Zsuzsa, fordító; Mucormycosis (CDC)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus