Oltások által felszámolt fertőző betegségek - Mit jelentenek az oltások az emberiségnek?

Az oltások története nem az első oltással kezdődött - Edward Jenner tehénhimlő-pustulákból származó anyagot használt fel a himlő elleni védelem biztosítására -, hanem inkább a történelem fertőzésekkel tarkított hosszú évtizedeivel. Különösen azzal a korai időszakkal, amikor a himlő anyagának felhasználásával a korabeli tudósok immunitást próbáltak biztosítani a betegség ellen.

Oltástörténelem

Bizonyíték van arra, hogy a kínaiak himlő oltást (vagy variolálást, amivel a himlő anyag ilyen használatát nevezték) már i. sz. 1000-ben alkalmaztak. Ezt a technikát már Afrikában és Törökországban is gyakorolták, mielőtt elterjedt volna Európában és Amerikában.

Edward Jenner újításai, amelyek a tehénhimlő anyag 1796-os sikeres felhasználásával kezdődtek a fekete himlő (nevezik egyszerűen csak himlőnek is) elleni immunitás megteremtése érdekében, gyorsan elterjesztették a gyakorlatot. Módszere az elkövetkező 200 évben különböző orvosi és technológiai változásokon ment keresztül, és végül a fekete himlő felszámolását eredményezte.

Louis Pasteur 1885-ös veszettség elleni oltása volt a következő, amely hatással volt az emberi fertőző betegségek terjedésének megakadályozására. Ezt, a bakteriológia hajnalán, gyorsan követték egyéb újítások, fejlemények is. Antitoxinokat és vakcinákat fejlesztettek ki az 1930-as évek során a diftéria, tetanusz, lépfene, kolera, pestis, tífusz, tuberkulózis és még sok más kórokozó ellen.

A 20. század közepe aktív időszaka volt az oltások kutatásának és fejlesztésének. A vírusok laboratóriumi körülmények közti sokszorozásának módszerei gyors felfedezésekhez és újításokhoz vezettek, beleértve a gyermekbénulás elleni oltások létrehozását. A kutatók más gyakori gyermekkori betegségeket, például a kanyarót, a mumpszot és a rubeolát is megcélozták, és az e betegségek elleni oltások jelentősen csökkentették a fertőzések következményeit és társadalmi terheit.

Ma már az olyan daganatos betegség ellen is létezik védőoltás, mint a HPV vírus okozta méhnyakrák.

Jelenleg az innovatív technikák vezetik az oltások kutatását, rekombináns DNS/RNS technológiával és új szállítási technikákkal egyetemben. A betegségekkel kapcsolatos célok kibővültek, és egyes vakcinakutatások a nem fertőző állapotokra, például a függőségre és az allergiára, illetve a rákgyógyításra összpontosítanak.

A fertőző betegségek felszámolása

Ha egy betegség már nem cirkulál egy adott régióban, akkor az abban a régióban eradikáltnak, vagyis kiirtottnak tekinthető. Ilyen például a gyermekbénulás, mely a széles körű oltási erőfeszítések után 1979-re megszűnt az Egyesült Államokban.

Ha egy adott betegség világszerte megszűnik, akkor azt felszámoltnak tekintik. A mai napig azonban egyetlen, embert érintő fertőző betegséget sikerült csak felszámolni!

1980-ban, az Egészségügyi Világszervezet 1967-ben indult évtizedes erőfeszítései után, az Egészségügyi Világgyűlés jóváhagyta a himlő felszámoltnak nyilvánítását. Az összehangolt erőfeszítések megszabadították a világot egy olyan betegségtől, amely áldozatainak akár 35%-át is megölte, másokat pedig sebhelyesen vagy vakon hagyott.

A himlő felszámolását fókuszált megfigyelés – az új himlő esetek gyors azonosítása – és a gyűrűs oltás kombinációjával hajtották végre. A „gyűrűs oltás” azt jelentette, hogy bárkit, aki himlős beteg – modern szóval – kontaktja volt, a lehető leggyorsabban felkutattak és beoltottak, hatékonyan korrelálva a betegséggel és megakadályozva annak további terjedését. Az utolsó himlős esetet Szomáliában fedezték fel 1977-ben.

A himlő több okból is jó jelölt volt a felszámolásra. Először is, a betegség jól látható: a himlőbetegeknél könnyen kiismerhető kiütés jelentkezik. Ezenkívül az expozíciótól a tünetek kezdeti megjelenéséig eltelt idő meglehetősen rövid, így a betegség általában nem terjedhet túl messzire, mielőtt észrevennék. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkatársai himlőkiütéses emberek képeit vitték magukkal, és ez alapján kérdezgették a lakosságot, hogy a közelben láttak-e hasonló kiütéses embert. Így számos himlőbeteget találtak meg a központoktól messze eső területeken is.

Másodszor, csak az emberek képesek továbbítani és elkapni a himlőt. Egyes betegségeknek van állati rezervoárja (hordozója), vagyis az adott kórokozó az emberen kívül más fajokat is megfertőzhet. A sárgaláz például bár megfertőzi az embereket, de majmokat is megfertőzhet. Ha például egy, a sárgaláz terjesztésére képes szúnyog megcsíp egy fertőzött majmot, akkor később ugyanez a szúnyog átadhatja a betegséget az embereknek is. Tehát még akkor is, ha a bolygó teljes lakosságát valahogy be lehet oltani a sárgaláz ellen, annak felszámolása nem garantálható. A betegség továbbra is keringhet a majmok között, és újra megjelenhet, ha az emberi immunitás valaha is lecsökken. (A sárgaláz állati rezervoárjának léte miatt vallott kudarcot az 1900-as évek elején a sárgaláz eradikációjára tett kísérlet.) A himlő azonban csak embereket képes megfertőzni. Valójában az emberi populációtól eltekintve nincs hova bújnia.

Ugyanilyen fontos volt a vakcinának az a képessége, hogy megvédje az egyéneket a fertőzésektől. Azok a személyek, akik túlélték a himlőt, természetes immunitást alakítottak ki a jövőbeli himlőfertőzésekkel szemben, mely egy egész életen át tartott. Mindenki más számára pedig az oltás rendkívül hatékonynak bizonyult. A WHO gyorsan kiképezte az oltókat, akik rövid idő alatt nagy csoportokat voltak képesek immunizálni.

A himlő felszámolása azt a reményt keltette, hogy ugyanez megvalósítható más betegségek, többek között a gyermekbénulás, a mumpsz és a dracunculiasis (guineai féregfertőzés) esetében is. A maláriát is megpróbálták kiirtani, és előfordulása drasztikusan csökkent is számos országban. A malária kihívást jelentett a felszámolás hagyományos gondolatának, mivel a malária elleni immunizáció nem eredményezi az egész életen át tartó immunitást (szemben a himlő esetével). Egy ember akár többször megbetegedhet maláriában, bár egyes egyéneknél a többszörös fertőződés akár részleges immunitást is kialakíthat. Így bár a kutatók ígéretes lépéseket tettek, ma még nem létezik hatékony malária elleni oltás.

Más betegségek további kihívásokat jelenthetnek. Bár a gyermekbénulás a széles körű oltások révén a legtöbb országban csökkent vagy megszűnt, egyes területeken még mindig kering, mert (többek között) sok esetben hiányoznak a könnyen felismerhető tünetek. Ennek eredményeként a fertőzött személy akár észrevétlen maradhat – akár tünetmentes hordozó is lehet –, mégis átterjesztheti a vírust másokra. A kanyaró hasonló módon problematikus: bár a betegség jól látható kiütést eredményez, a vírusnak való kitettség és a kiütés kialakulása között jelentős idő telik el! A betegek a kiütés megjelenése előtt fertőzővé válnak, és elterjeszthetik a vírust, mielőtt bárki rájönne, hogy az adott személy ebben a betegségben szenved.

Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy a nem oltott gyermekek 35-ször nagyobb eséllyel kaptak kanyarót, mint az oltott gyermekek. Egy másik tanulmány hasonló kockázatot mutatott a pertussis (szamárköhögés) esetében. Amerikában pedig számos kanyarójárvány olyan vallási közösségekre volt visszavezethető, amelyek közösségi jelleggel elutasították a védőoltásokat. Philadelphiában 1990-'91-ben kilenc gyermek halt meg kanyaró miatt, amelynek központja egy vallási közösség volt, amely közösségileg elutasította az oltást, miközben a vakcinával ezek a gyermekhalálok elkerülhetőek lettek volna.

A guineai féregbetegség valószínűleg a felszámolás küszöbén áll. Csak 30 esetet jelentettek 2017-ben, csak 2 országból (Csád [15 eset], Etiópia [15 eset]). Noha az esetszám 2016-tól nőtt, a szakértők továbbra is reménykednek a felszámolás lehetőségében. A Carter Center Nemzetközi Betegségek Felszámolási Munkacsoportja további hat betegséget nyilvánított potenciálisan felszámolhatónak: nyirokfilariázist (elephantiasis), gyermekbénulást, kanyarót, mumpszot, rubeolát és sertésgalandférgességet.

Az állatállományt érintő marhapestist is felszámolták, nagyrészt szintén az oltásoknak köszönhetően.

Védőoltások a pandémiás fenyegetések ellen

Az oltások valószínűleg egy sokoldalú közegészségügyi válasz részei lesznek minden pandémiás betegség jövőbeni megjelenésére. A járvány megválaszolására és kezelésére tervezett egyéb intézkedések, például a megfigyelés, kommunikációs tervek, karantén és a betegségek kezelése mellett a hatékony vakcinák bevezetése potenciálisan hatékonyan védi meg az életeket és egyben korlátozhatja is a betegségek terjedését. Nem minden betegségfenyegetésnek van azonban megfelelő vakcinája, de amiknek van, azoknál is jelentős kihívásokkal jár a pandémiában történő sikeres alkalmazásuk.

Pandémiák és élet a vakcinák kifejlesztése előtt

A pandémiás betegségek (járványos megbetegedések, amelyek széles régióban terjednek el) évezredek óta végigsöpörtek az emberi populációkon, és több száz millió halálesetet okoztak. A történészek becslése szerint a bubópestis, más néven fekete halál, 25 és 75 millió ember életét vette el Európában az 1300-as években. A betegség visszatérő hullámai végigsöpörtek Európában, egészen az utolsó nagyobb angliai megjelenéséig, az 1660-as években. A himlő hasonlóan sok áldozatot követelt (kb. 57 millió áldozat), mígnem 1980-ban felszámoltnak nyilvánították.

Az 1918-1919-es influenzajárvány becslések szerint 40-70 millió ember halálát okozta világszerte. Más, kevésbé súlyos pandémiás influenzák jelentek meg 1957-58-ban, 1968-ban és 2009-ben. Az utóbbi három esetben a kutatók kifejezetten a keringő vírusra irányuló influenza elleni vakcinákat fejlesztettek ki, bár a szakértők nem értenek egyet abban, hogy a vakcinák, amelyek visszafogták a betegséget, mennyire akadályozták meg pontosan a terjedést. A madárinfluenza, vagyis a H5N1 influenza, amely főként baromfikat fertőz meg, 2003-ban elkezdte megfertőzni az embereket is, és kifejezetten magas volt a halálozási aránya, de végül a vírus – az emberiség szerencséjére – egyelőre nem alkalmazkodott teljesen az emberek közötti terjedéshez. A közegészségügyi hatóságok azóta éberen figyelik a H5N1 felbukkanását, arra az esetre, ha a vírus elkezdene újra fertőzni az emberek között. Az Egyesült Államok kormánya például felhalmozott egy bizonyos, H5N1 elleni vakcinát, bár nem biztos, hogy a vakcina majdan hatékony lesz a H5N1 új formái ellen is.

A közelmúlt aggodalomra okot adó betegsége volt az egyik típusú koronavírus okozta járványos betegség, a súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS), amelynél felmerült, hogy veszélyeztetheti a világ népességét. A SARS a 2000-es évek elején a járvány szélén állt. A 2002-2003 közötti ázsiai eredetétől gyorsan terjedt át Európába és Amerikába a járvány kitörése előtt. Ennek eredményeként 8098 bejelentett betegség és 774 haláleset következett be. Mivel a SARS fenyegetése 2004-ben elhalványult, új eseteket nem jelentettek. Számos SARS elleni vakcinát tesztelnek állatokon, és az emberi tesztelés különböző fázisaiban vannak, arra az esetre, ha a SARS újból megjelenne.

Ezek közt a járványos fenyegetések közt vannak kialakulóban lévő fertőző betegségek – olyan betegségek, amelyeket korábban nem ismertek, ilyenek például a SARS vagy az új pandémiás influenzatörzsek, de ide sorolhatóak olyan fertőző betegségek is, amelyeket régóta ismernek, de egy új típusú megbetegedési formában jelentkezhetnek. Ilyen például a gyógyszerrezisztens tuberkulózis kialakulása vagy a dengue-láz megjelenése Floridában.

A pandémiás betegségek megválaszolása során kihívást jelent, ha esetleg (még) nem létezik oltóanyag ellenük – mint például a COVID-19 esetében is láttuk –, vagy hogy – különösen az influenzavírusok esetében – a meglévő vakcinák nem lesznek elég hatékonyak ellenük. Habár az influenza elleni oltóanyagok gyártási módszerei és infrastruktúrája jól megalapozott, minden új influenzatörzshöz új vakcina szükséges. Így bármely új pandémiás influenza elleni vakcina előállítása nagyjából 4-6 hónapot vesz igénybe. Engedélyezett oltások nélküli egyéb, újonnan megjelenő fenyegetések, mint például a SARS, a Marburg-vírus, a Nipah-vírus és hasonlók esetében a biztonságos, hatékony vakcina kifejlesztéséhez és előállításához szükséges pontos idő nem ismert, illetve a fenyegetés jellegétől és az aktuális betegséghez fejlesztett oltás kutatási fázisától is függ.

Ahogy a COVID-19 járvány esetén is láttuk, szinte minden esetben több hónapra van szükség, hogy az első oltóanyagadagokkal reagálhasson az egészségügyi rendszer az adott járványra. Amíg nem készül el az adott fertőzésre vonatkozó biztonságos, hatékony vakcina, addig minden esetben egyéb népegészségügyi és orvosi intézkedéseket kell alkalmazni, például társadalmi elhatárolódást, karantént és vírusellenes gyógyszerek alkalmazását a betegségek terjedésének korlátozása érdekében. Viszont a védőoltások széles körű alkalmazása közösségi érdek, hiszen ahogy fenti számos történelmi példa is mutatja, az emberiség a vakcinák segítségével tudott csak teljes mértékben átlendülni a járványos időszakokon, sőt, ahogy a himlő esetén láttuk, akár teljesen megszabadulni tőle, kiirtani azt.

Tovább

• A Föld 12 leghalálosabb vírusa
• Ezen betegségek ellen nem oltatják gyermekeiket az oltást ellenzők
• Védőoltással megelőzhető betegségek szövődményei
• A külföldön elkapható, védőoltással megelőzhető betegségek
• Az oltásellenes mozgalom érvei és a valódi válaszok - Tévhitek és tények

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Forrás: History of Pandemics (Visual Capitalist), The History of Vaccines