Mi befolyásolhatja az oltakozási kedvet?

A vakcinák hatékonysága mellett a felvételük aránya is fontos és szükséges tényező a COVID-19 terjedésének jövőbeni megelőzésének hatékonysága szempontjából, mivel bizonyos számot el kell érnie lakosságarányosan a beoltott személyeknek ahhoz, hogy az nyájimmunitást eredményezzen a lakosság körében.

Az oltások elutasítása és a tétovázás az utóbbi időben sajnálatos módon növekszik. Ez az oltási tétovázás, amely az oltás elutasításához vagy késleltetéséhez vezethet, végül a vakcina lefedettségének csökkenését okozhatja, és befolyásolhatja annak hatékonyságát. Az oltási tétovázást az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is a tíz legnagyobb globális egészségügyi veszély közé sorolta. Ezért érdemes megállapítani a COVID-19 elleni vakcina beadatására való hajlandóság regionális, vagy akár munkahelyi szintjeit, megfelelő stratégiák kidolgozásának céljából.

Mindössze néhány tanulmány készült csak világszerte a COVID-19 elleni vakcina elfogadásával összefüggő tényezők azonosítására az általános populáció körében. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában végzett legutóbbi tanulmányok szerint az életkor, a nem, az iskolai végzettség és az etnikai hovatartozás áll összefüggésben a COVID-19 elleni vakcina felvételének szándékával. Egy Kínában végzett tanulmány és egy malajziai tanulmány megállapította, hogy a fertőzés észlelt kockázata és az influenza elleni vakcinázás korábbi felvétele is befolyásolhatja a COVID-19 elleni vakcina elfogadását.

Az általános népesség mellett az egészségügyi dolgozók oltási hajlandóságára vonatkozó vizsgálatok a leggyakoribbak a jelenlegi szakirodalomban, mivel ezt tartják a legnagyobb kockázatnak a fertőzés kezelhetőségével és terjedésével kapcsolatban.

A védőoltás elfogadásával kapcsolatban azonban korlátozott számú tanulmány foglalkozik más olyan foglalkozást űzőkkel, amelyek szintén nagy eséllyel fertőződhetnek meg a pandémiában, például a kiskereskedelmi és éttermi dolgozók, akik közvetlenül ki vannak téve az ügyfelek általi fertőzés kockázatának. A betegség nem egészségügyi munkahelyeken való terjedése hazánkban is jelentős volt. Ezért célszerű lenne felmérni, megérteni az oltási hajlandóságot a különböző foglalkozási csoportok között is.

Az első olyan tanulmány, amely a COVID-19 elleni vakcina elfogadásának tendenciáját vizsgálta a járvány idején, egy hongkongi tanulmány. E tanulmány szerint a vakcinák elutasításának és a tétovázásnak hátterében az állt, hogy a legtöbb embernek kétségei vagy aggályai voltak a potenciális vakcina hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban. A tétovázást kevésbé okozta például az, hogy feleslegesnek tartották volna az oltást, vagy nem volt idejük beoltatni magukat. Ez az eredmény hasonló volt egy korábbi, a 2009-es H1N1-járvány idején végzett tanulmányban közölt megállapításhoz, miszerint a mellékhatások miatti aggodalmak gyakoribbak voltak, mint az oltóanyag elutasításának egyéb okai az egészségügyi dolgozók körében. A kínai tanulmány azt találta, hogy bár a kutatásban részt vevő válaszadók több mint 90%-a kijelentette, hogy elfogadja a COVID-19 elleni vakcinát, amikor az rendelkezésre áll, ezeknek az embereknek csaknem 50%-a el akarta halasztani az oltást, amíg az megítélésük szerint „biztonságossá nem válik”.

Hasonló ez egy kanadai felméréshez, amely arról számolt be, hogy azoknak az embereknek a legfőbb aggodalma, akik azt állították, hogy valószínűleg nem fogadják el a COVID-19 elleni vakcinát, az oltás kockázatai, biztonsága és mellékhatásai voltak.

Egy másik malajziai tanulmány arról számolt be, hogy a válaszadók több mint 95%-ának aggályai voltak a COVID-19 elleni vakcina hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban. Ezt a bizonytalanságot fokozhatja még az online – olykor vírusszerűen – terjedő téves információk által fokozott csökkent vakcinabizalom is, ami végül még akkor is a vakcinák elutasításához vezethet, ha azok bizonyítottan hatékonyak és biztonságosak.

Ezen változtatni tehát nemcsak az oltások biztonságosságával kapcsolatos meggyőző klinikai vizsgálati eredményeken alapuló ésszerű és tudományos bizonyítékokkal lehetne, hanem olyan világos, követhető, ésszerű (online) kampányokkal, amelyek leszámolnak a leggyakoribb köztudatban, médiában felbukkanó oltásokkal kapcsolatos téves információkkal.

Az egyéb óvintézkedések nem helyettesítik az oltást, csak kiegészítő elemei a megelőzésnek

Figyelembe véve mind a társadalmi távolságtartás, maszkhasználat fokozott betartását, mind a kézfertőtlenítés, kézmosás gyakoriságának fokozódását, mind az oltás elfogadási arányának csökkenését, a kutatásban a megállapítások arra utaltak, hogy a résztvevők a kielégítő egyéni védelmi magatartásukat az oltás helyettesítőjeként fogták fel a COVID-19 megelőzése érdekében. A nagyközönség tehát akár úgy is gondolhatja, hogy ezek az óvintézkedések elegendőek lennének a COVID-19 megelőzéséhez anélkül, hogy oltást kapnának a pandémiában, az elmúlt hónapok személyes tapasztalatai alapján!

Hasonló megállapításról számoltak be egy korábbi, a kanadai egészségügyi dolgozók körében folytatott tanulmányban, amely szerint azok, akik nem kapták meg az influenza elleni oltást, hajlamosak voltak azt hinni, hogy az oltáson kívüli egyéb megelőző intézkedések, beleértve a kézmosást és a testmozgást, hatékonyabbak, mint maga az oltás. Így az oltás elfogadási arányának csökkenő tendenciája részben abból adódhat, hogy növekszik a pozitív megítélés ezen egyedi fertőzésszabályozási óvintézkedésekkel kapcsolatban.

Tekintve a hazai nyitást is, mindezeket figyelembe véve az egészségügyi hatóságoknak és szervezeteknek fokozniuk kellene az oltás biztonságával kapcsolatos információterjesztési erőfeszítéseket, amelyek ugyanolyan fontosak, mint a vakcina hatékonysága és biztonságossága, különösen az online közösségi médián keresztül, ahol a félretájékoztatás problémája kifejezetten súlyos. Ha az alapellátási ágazat egyes munkatársai kampányszerűen az egészségnevelésben is részt vesznek, az oltási lefedettség növelhető lehetne a tájékoztatás szélesebb körűvé tételével. Az információ terjesztése érdekében nemcsak a védőoltás biztonságáról kell információt szolgáltatni, hanem olyan üzeneteket is el kellene juttatni a lakossághoz, amelyek arról árulkodnak, hogy az oltás az egyéni fertőzésszabályozási óvintézkedések része, amely kiegészíti a társadalmi távolságtartást és a kézmosást a betegségek megelőzésében, és hasznos lehet mind az egyén számára, mind a közösségek számára, hogy folytathassák a normális életet.

Az alacsony szintű egészségügyi tájékozottság is összefüggésben áll az oltás elutasításával

A vakcinázás elfogadásában az idézett tanulmány különbségeket talált a különböző foglalkozások között, amelyek a szakmák közötti prevenciós óvintézkedések ismerete és hozzáállása közötti különbségeknek tulajdoníthatók. Az irodai, értékesítési és szolgáltató dolgozók kisebb hajlandóságot mutattak a COVID-19 elleni vakcina elfogadására, mint a többiek, ami hasonló az Egyesült Államok azon megállapításaihoz, miszerint az influenza elleni oltás lefedettsége alacsonyabb volt az értékesítési és szolgáltató munkavállalóknál, mint a legtöbb foglalkozásnál. Nagyobb valószínűséggel hitték azt is, hogy az oltás szükségtelen, ami az alacsony szintű egészségügyi tájékozottságnak volt betudható, vagy a világjárvány fenyegetéseinek eltúlzását feltételező tévhitből eredhetett. Ezeknek a munkavállalóknak – beleértve a recepciósokat, futárokat és az értékesítőket is – a kiemelt tájékoztatása elengedhetetlen, mivel a munkájuk jellegéből adódóan gyakrabban lépnek kapcsolatba más emberekkel, ezért nagyobb kockázatnak vannak kitéve a COVID-19 fertőzés szempontjából.

Ennek fényében fontolóra kell venni az e foglalkozású emberek oltásának javítását és megkönnyítését célzó beavatkozásokat és tájékoztatási kampányokat. Azoknak a munkavállalóknak, akik gyakran vannak kitéve nagy tömegnek, a krónikus betegségben szenvedő betegek és az egészségügyi dolgozók mellett fel lehetne ajánlani a munkahelyi oltásokat, ezáltal az oltás kényelmét és az oltáshoz nyújtott pénzügyi támogatásokat, hogy növeljék az oltás felvételének arányát körükben, és munkáltatóikat is be lehetne vonni ezekbe az erőfeszítésekbe.

Az oltás felvétele egyéni és egyben közösségi érdek is!

Nagyon úgy néz ki, hogy a COVID-19 pandémia szezonális lefutást mutat, az elmúlt 1,5 év adatai alapján. A tapasztalatokból viszont fontos lenne tanulni, tehát, ha megelőzhető, elkerülhető egy magyarországi harmadik hullámhoz hasonló mértékű járványhullám, akkor minden lehetségest el kell követni ennek érdekében, hiszen nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez közösségi érdek is egyben. Mi következne ebből? Egyre hosszabb ideig fenntarthatóvá válik az idei nyárhoz hasonló enyhítés, mérséklődik az egészségügyre és a társadalomra háruló járványügyi és gazdasági terhelés, kevesebb fertőzött esetén a koronavírus rövid távú hatásai mellett a hosszú távú anyagi és egészségügyi terhelést jelentő poszt-COVID szindrómák száma is mérséklődik, nagyobb kapacitást hagyva a szintén fontos és súlyos, illetve életminőséget rontó betegségek kezelésére is.

Tovább

• Oltások által felszámolt fertőző betegségek - Mit jelentenek az oltások az emberiségnek?
• A COVID-19 elleni vakcinák összehasonlítása
• Milyen ütemben alakul ki a COVID-19 elleni vakcinák hatása?
• Mely vakcinák lehetnek hatásosak a koronavírus delta-variánsa okozta COVID-19 ellen?
• Harmadik oltás COVID-19 ellen, és amit eddig ezzel kapcsolatban megtudhattunk
• Poszt-COVID szindróma - Mik lehetnek a tünetek, és mi a teendő?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Forrás:

1. Change of Willingness to Accept COVID-19 Vaccine and Reasons of Vaccine Hesitancy of Working People at Different Waves of Local Epidemic in Hong Kong, China: Repeated Cross-Sectional Surveys, Kailu Wang Eliza Lai-Yi Wong Kin-Fai Ho, Annie Wai-Ling Cheung, Peter Sen-Yung Yau, Dong Dong, Samuel Yeung-Shan Wonga, Eng-Kiong Yeoh, Centre for Health Systems and Policy Research, JC School of Public Health and Primary Care, Faculty of Medicine, The Chinese University of Hong Kong, Hong Kong, China

2. Humoral response after 3 doses of the BNT162b2 mRNA COVID-19 vaccine in patients on hemodialysis Didier Ducloux Mathilde Colladant Melchior Chabanne Maria Yannaraki Cécile Courivaud, Kidney Haemodialysis

3. Three Doses of an mRNA Covid-19 Vaccine in Solid-Organ Transplant Recipients Nassim Kamar, M.D., Ph.D. Florence Abravanel, Pharm.D., Ph.D. Olivier Marion, M.D. Chloé Couat, M.Sc. Jacques Izopet, Pharm.D., Ph.D. Arnaud Del Bello, M.D. Toulouse University Hospital, Toulouse, France