Meddig marad erős a vakcina által kiváltott immunitás?
Kutatások arra utalnak, hogy a legtöbb COVID-19 elleni vakcina által kiváltott ellenanyag szint csökken. Amit azonban a tudósok nem tudnak az az, hogy ez azt tükrözi-e, hogy ilyenkor a vírussal szembeni védelem is csökken-e. Kérdések az emlékeztető oltásról 2.
A tudósok jellemzően az ellenanyag szintet figyelik, mint annak fokmérőjét, hogy milyen hatásosan működik a vakcina. A figyelt szintek általában a rövid életű B-sejtek hulláma idején csúcsosodnak ki, s aztán visszaesnek. A memória B-sejtek és a csontvelő plazma sejtjei továbbra is – akár évtizedeken át – ontják magukból az ellenanyagot, de alacsonyabb szinten, csökkentett mennyiségben. Legalább is, ez az, ami várhatóan bekövetkezik. „Nincs egyetlen olyan védőoltás se, ahol idővel nem azt látjuk, hogy esik az ellenanyag és a T-sejtes szint. Mindig van csökkenés, visszaesés” – magyarázza az immunológus dr. Rafi Ahmed (Emory University, Atlanta, Georgia).
Nincs olyan ismert marker, amelyből megállapítható lenne a védettség
Kutatók csoportjai világszerte egymással versenyezve próbálják meghatározni, hogy a neutralizáló antitesteknek vagy valami más immunmarkernek milyen szintje az, ami a legpontosabban képes megmutatni a vakcina hatásosságát. Azt keresik, hogy mi az a tényező, ami korrelál a védelem szintjével.
Amennyiben ezt a küszöbértéket megismernék a tudósok, képesek lennének pontosabban meghatározni, hogy egyáltalán és hogy mikor szükséges beadni egy booster oltást. Ilyen eset lehet, ha csökkenőben van az immunitás, vagy ha új vírusvariánsok bukkannak fel, amelyek képesek elkerülni, hogy a szervezet antitestjei felismerjék a betolakodó veszélyt. „A pontosan meghatározott korreláló érték megléte nélkül, nehéz megmondani, hogy igazából szükség van-e megerősítő oltásra” – mondja a B-sejt immunológiájával foglalkozó Ali Ellebedy (Washington University, St. Louis, Missouri).
Mennyire véd a korábbi oltás a megfertőződéssel szemben a való életben?
A megfelelő védelmi viszonyszám hiányában a tudósok a csökkenő immunitásra utaló jeleket keresik olyan országoknak a "való világból" nyert adatai alapján, ahol előrehaladott fázisban zajlanak a vakcinációs programok. A már korán beoltott emberek közül magasabb arányban lesznek-e fertőzöttek, mint azok esetében, akik csak nemrégiben? Mi a válasz?
Meglehetősen kockázatos következtetéseket levonni az ilyen adatokból, mondja Dvir Aran orvosbiológiai adatelemző (Technion, Israel Institute of Technology, Haifa). Az elmúlt hónapban Izrael (ahol a vakcinációs ráta a világon az egyik legmagasabb) egészségügyi minisztériuma nyilvánosságra hozta a 2020 decembere és 2021 júliusa közötti beoltottsági és fertőzöttségi (nyers) adatokat. A minisztérium úgy becsüli, hogy mind a fertőzéssel, mind a betegséggel szemben, a vakcina nyújtotta védelem a korábbi hónapokban tapasztalt 90% feletti szintről június végére 40% körülire esett vissza.
Mire utalhatnak az Izraelből származó adatok?
A csökkenő immunitásra vonatkozó bizonyítékok további keresése érdekében, Tel Aviv-i tudósok (Kahn Sagol Maccabi kutatóhely) több mint 1,3 millió – 2021 január és április között beoltott – embertől származó egészségügyi feljegyzést elemeztek. A január és február között beoltottaknál 53%-kal nagyobb valószínűséggel mutattak pozitív SARS-CoV-2 teszteredményt a vizsgált időszakban, mint a március-április között vakcináltaknál. Még szembeszökőbbek voltak a különbségek a két póluson, a periódus legelején és a vége felé beoltottak között.
Ugyanakkor a csökkent, alacsonyabb szintű védelem nem az egyetlen dolog, ami a megfigyelésből következhet, hívja fel a figyelmet Dvir Aran orvosbiológiai elemző.
- Az adatokat korcsoportok szerint osztályozva úgy találták, hogy azok a fiatalabbak, akiket korán oltottak, többnyire egészségügyi dolgozók voltak, akiknél a megfertőződés kockázata magasabb, mint a később beoltott fiataloknál.
- A korán beoltott izraeliekről más adat is kiderült: anyagilag tehetősebbek voltak, mint a később vakcináltak, ezért ők nagyobb arányban végeztethettek COVID-19 tesztet (ennek oka lehetett az is, hogy jobban tartottak a vírustól, vagy akár az is, hogy inkább volt módjuk külföldre utazni).
Márpedig mindezek a jellemzők torzíthatja az adatokat, véli az elemző.
A klinikai próbák eredményei
A hatékonysági vizsgálatok – a kettős vak, placebo-ellenőrzött, randomizált próbák – szintén segíthetnek súlyozni a booster támogatását jelentő kutatási eredményeket. Ezen vizsgálatok célja, hogy a lehetséges minimumra szorítsák le a zavaró változókat, amelyek torzítóan befolyásolhatják a tényleges (nem vizsgálati körülmények között) zajló próbákat.
A harmadik dózis szükségessége mellett nagyon elkötelezett Pfizer-BioNTech kutatók július 28-án olyan adattal álltak elő, ami azt mutatja, hogy 6 hónap alatt a vakcina hatásossága a tünetekkel járó megbetegedés elleni védelemben a 96%-os tartományból 84%-ra esett vissza.
Korábban egy áprilisi sajtóközleményben a Moderna azt hozta nyilvánosságra, hogy oltásuk hatékonysága valamivel 90% feletti, ami csökkenést jelez a fél évvel előbbi 94%-os eredeti adathoz képest.
Amint széles körben elérhetők lettek a vakcinák, a Pfizer és a többi gyártó felfedte vizsgálata adatait. Így a részvevők megtudhatták, ki kapott valódi anyagot, és ki placebót. „Az összes alanyhoz eljutott a 95% körüli védelem híre. Így azok, akiket már beoltottak, egyértelműen nagyobb biztonságban érezték magukat, és ettől kezdve folyamatosan nagyobb kockázatot vállaltak” – emel ki egy fontos nézőpontot Dvir Aran orvosbiológiai elemző. Márpedig ez a magatartásbeli változás is lehet a magasabb arányú megfertőződés oka - hívta fel a figyelmet egy újabb torzító tényezőre a kutató.
A fenti nehézségek és a kutatásokra rendelkezésre álló rövid idő miatt nincs még egyértelmű válasza a tudósoknak a címben feltett kérdésre.
Cikksorozat Szükséges-e ráerősítés, vagy nem? Kérdések az emlékeztető oltásról
Következő kérdés Mennyire véd a korábbi oltás a súlyos COVID-megbetegedéssel szemben?
Szerző: WEBBEteg - Fazekas Erzsébet újságíró
Forrás: COVID vaccine boosters: the most important questions (Nature)
Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes belgyógyász, hematológus