Tartós májkárosodást idézhet elő a COVID-19

A koronavírus-fertőzés nyomán kialakult betegség után hosszan tartó, krónikusan fennmaradó májkárosodást figyeltek meg a gyógyultaknál is – állapították meg nemrégiben kutatók. A legfrissebb adatokat összegző tanulmány szerzői azt tapasztalták, hogy a SARS-CoV2-vel való fertőződés után, sőt, a felépülést követően akár több hónapon át is fennállhatnak a májszövet eltérései.

Amerikai orvosok (Massachusetts General Hospital, Boston) megfigyelése szerint, a COVID-19-pozitív pácienseknél „statisztikailag jelentősen” magasabb arányban fordult elő a máj szövetének megvastagodása, rugalmatlanná válása, mint a lakosság többi tagjánál.

Mire utal a máj „rugalmatlansága”?

A májszövet „rugalmatlansága”arra utalhat, hogy tartós károsodás folyamata ment végbe vagy áll fenn, például gyulladás zajlott le vagy zajlik, rostos elfajulás történt, a májban hegszövet szaporodott fel, illetve a rostos kötőszövetből jóindulatú daganat (fibrózis) keletkezett. Amennyiben az egészséges(ebb) szövet mennyisége idővel csökken a májban, ez azzal jár, hogy a szerv már nem tud megfelelően működni, súlyosabb esetekben pedig az előrehaladott (vagy előrehaladó) fibrózis májrákhoz vagy májelégtelenséghez vezet.

Az említett bostoni kórház kutatója, dr. Firouzeh Heidari elmondása szerint azt figyelték meg, hogy a koronavírus-fertőzés okozta ártalom hosszú időn át fennmarad. Tanulmányuk további bizonyítékokkal szolgál annak a megállapításnak az alátámasztásához, hogy a koronavírus-fertőzés olyan májkárosodást idézhet elő, ami az akut betegség után is jelentős ideig még fennáll. „Egyelőre azt még nem tudjuk, hogy a májban megnövekedett szöveti rugalmatlanság, ami az ilyen infekciók után fel szokott lépni, elvezet-e oda, hogy a beteg állapotának nem várt kimenetele lesz” – vagyis az állapot esetleg végzetesre fordul.

A vizsgálatok és eredmények

Megállapításaik alátámasztására, a koronavírus-fertőzöttekkel való összehasonlítás céljából a megfigyelt személyek mellé két kontroll csoportot is felállítottak a kutatók. Minden egyes résztvevő átesett szono-elasztográfiás ultrahangvizsgálaton – aminek segítségével a szövetek rugalmasságáról tudnak kiegészítő információkat nyerni a szakemberek. (A különféle szono-elasztográfiás technikák alkalmazásával az UH-vizsgálat során pontos képet lehet nyerni a szövetek rugalmas vagy merev voltáról.) A COVID-19-pozitív pácienseknél magas volt az átlagos (medián) rugalmatlansági érték (náluk 7.68 kPa volt) a nem fertőzöttekkel szemben (esetükben 5.99 kP volt a középérték).

Az összes pácienst csoportokba rendezték, három csoport valamelyikébe osztották be, annak alapján, hogy történt-e náluk elasztográfia, vagy hogy a koronavírustesztjük pozitív lett-e (a COVID-os betegek PCR tesztje legalább 12 héttel a vizsgálat előtt készült). Az alanyok értékelésekor a bostoni kórházban azt mérték, hogy adott esetben milyen, pontosabban mennyire rugalmatlan a májszövet. 31 résztvevő szerepelt a COVID-19 csoportban. Ötven olyan alanyt pedig, akik átestek ezen a speciális UH-vizsgálaton, abba a kontroll csoportba sorolták, akiknek a PCR tesztje a pandémia alatt negatív lett.

A harmadik csoportba ugyancsak 50 embert válogattak be, ők voltak a második kontroll csoportba tartozók, akiknél az elasztográfiát még a járvány előtt végezték el. „Jelenleg azt tanulmányozzuk, hogy vajon az akut, súlyos COVID-hoz társuló tüneteknek van-e prediktív szerepük, azaz előrejelzik-e, hogy mennyire lesz tartós és maradandó a májkárosodás” – mondta Firouzeh Heidari. A doktornő azt is hozzátette: „Reméljük, a tanulmányunk további betegadatokkal tudja gazdagítani az eddig meglévő adatbázist és a változatokra (kovariánsokra) is kiterjedő információ segít jobban megérteni, hogy a COVID-19 milyen utólagos (poszt-akut) hatásokat idézhet elő a májon belül.”

A vizsgálatokat végző orvoscsoport úgy véli, az a tény, hogy a járványt megelőző időszakban vizsgáltaknál alacsonyabb volt a májszövet rugalmatlanságának medián értéke a járvány alatti kontroll csoport tagjainál tapasztaltakhoz képest, részben annak tulajdonítható, hogy a pandémia alatt megváltozott a viszonyítási alap, másrészt annak is, hogy a kontroll csoport tagjai idősebbek voltak a járvány alatt.

A COVID-19-pozitív alanyok átlagéletkora 53,1 év volt, szemben a pandémiacsoport 55,2 évével. A járvány előttiek mintájába tartozók korátlaga 58,2 év volt. (Összességében 67 volt a női résztvevők száma.) A COVID-19-pozitív csoport tagjainál az elasztográfiai vizsgálatokat átlagosan 44 héttel azután végezték el, hogy PCR tesztjük pozitív lett. A vizsgálat eredményeit az észak-amerikai radiológiai társaság (Radiological Society of North America) éves közgyűlésén ismertették a szakemberek.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: Study: COVID-19 infections causing long lasting liver damage
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos