Visszatér a szamárköhögés - Miért terjed ismét a betegség?

Napjainkban ismét egyre többet hallunk arról, hogy növekszik a szamárköhögés (pertussis) gyanús és igazolt esetek száma.

Hazánkban 1954-ben vezették be kötelezően a szamárköhögés elleni kombinált védőoltást, és ennek köszönhetően a járványügyi helyzet egyre kedvezőbben alakult. Mégis, az egész világon elterjedt, nagyon fertőző légúti betegséget és kórokozóját nem tekinthetjük legyőzöttnek, még a hazánkban kialakított magas, 90% feletti átoltottság ellenére sem.

Ismert, hogy a betegségen való átesés nem ad tartós védettséget, és a vakcináció sem gátolja a kórokozó orr-garatban való hordozását. Az oltottakban a fertőzés atípusos formában jelenik meg, gyakran az egyetlen tünet az elhúzódó köhögés, köhögési rohamok, de az enyhébb lefolyástól függetlenül az egyének fertőzőképesek, és így hozzájárulnak a szamárköhögés terjedéséhez. A pertussis ezért soha nem tűnt el teljesen, bizonyos kürülmények pedig hozzájárultak ahhoz, hogy ismét gyakrabban halljunk a betegségről.

Mennyire veszélyes a szamárköhögés ismételt terjedése?

A védőoltás bevezetése óta 3-5 évente látunk rövid ideig emelkedő esetszámokat, de pandémia veszélye nem áll fent.

A betegség a csecsemőkre és kisgyerekekre veszélyes, náluk lehetnek súlyos szövődmények és fatális kimenetellel is végződhet. Az oltások beadása a felnőttek esetében is az ő védelmüket szolgálná.

Felnőttek esetében az immunszupprimáltak esetében lehet gond, de korántsem végződik végzetesen. Az oltás azért kellene mindenkinek, hogy globálisan tartsunk fent egy nagyobb védettségi szintet, ezzel meggátoljuk a nagyobb járvány megjelenését és megvédjük a védettséggel még nem rendelkező csecsemőket.

A pertussis esetszámok növekedésének okai

Oltóanyag váltás - Az első kombinált vakcinák (Di-Per-Te, diftéria-pertussis-tetanusz) teljes baktériumsejtet tartalmaztak, melynek kapcsán erős immunválasz alakult ki, de reaktogénebbek voltak, erőteljesebb mellékhatásokkal. 2006 óta sejtmentes (ap, azaz acellularis pertuszisz) komponenst tartalmazó vakcinákat alkalmazunk, melyek kedvezőbb mellékhatás profillal rendelkeznek, de gyengébb immunválaszt alakítanak ki.

Oltási program változás - 2009 előtt a kötelező oltási programban a 2, 3, 4 hónapos csecsemők részesültek alapoltásban, 18 hónaposan és 6 évesen diftéria-tetanusz-pertussis emlékeztető oltásban (DTPa). 2009-től vezették be hazánkban is a 11 évesek emlékeztető oltását (dTap) is. Ezek alapján a felnőtt lakosság nagy százaléka 6 évesen kapott utoljára pertussis elleni védőoltást.

Kórokozó variabilitása - A kórokozó által termelt pertuszisz toxin változásával, bizonyos mutációkkal is számolhatunk az évek során.

Emlékeztető oltások elmaradása - A koronavírus-pandémia kapcsán kevesebb emlékeztető oltást adtak be.

Külföldi utazások - A fokozott migráció, az utazási lehetőségek bővülése miatt a kórokozó gyorsabban terjed világszerte, különösen akkor, ha a hazainál alacsonyabb átoltottsági szinttel rendelkező országot érint.

A fenti tényezők összességében azt eredményezték, hogy a szamárköhögést okozó baktériummal szembeni védettség össznépességi szinten is csökkent, ezért egyre többen betegszenek meg a nem immunizáltak vagy a meggyengült immunitással rendelkező egyének körében.

Milyen lehetőségünk van a megelőzésre?

1. Vakcináció, amely hazánkban a kötelező oltási rend része. A csecsemők ismétlő oltásokat kapnak 2, 3, 4 hónapos korban, illetve 18 hónaposan, 6 évesen, majd 11 éves korban kapott oltásokkal történik meg a boosterelés, mely a 21. életévükig védi őket.

2. Felnőttek újraoltása: 21. életév után egészséges felnőtteknél 10 évente ajánlott egy ismétlő oltás. Immunszupprimált betegek, krónikus tüdőbetegek esetében 5 évente.

3. Külön csoportot képeznek a súlyosan immunkárosodottak, akik nem részesülhetnek vakcinációban, illetve a terhesek. Ezekben az esetekben a fészekimmunizáció (a családtagok, közeli barátok által biztosított védelem) kialakítása a legfontosabb.

A még oltatlan, vagy részben oltott csecsemők fokozott veszélynek vannak kitéve. Az ő védelmüket csakis az édesanya és a környezetük (közvetlen családtagok, egészségügyi személyzet, bölcsődei dolgozók) immunizálásával lehet biztosítani.

• Olthatók a családot tervező párok még a fogantatás előtt, az egészségügyi dolgozók és a bölcsődei dolgozók.
• A várandósok pertussis elleni immunizációja évtizedek óta biztonsággal és nagy hatékonysággal zajlik világszerte. Az újszülötteket a leghatékonyabban a transzplacentárisan átjutó anyai ellenanyagok segítségével lehetne védeni, így már akkor is kialakítható egy bizonyos fokú védelem, ha a kötelező oltási rend részeként még nem került sor a vakcinációra. A várandós személyek oltása a terhesség 27-31. hete között az optimális.
• Amennyiben sem a várandóság előtt, sem alatt nem történt meg a vakcináció, akkor szülést követően mindenképpen ajánlott.
• A családtagokat a terhesség ideje alatt a szülés előtt legalább 4 héttel javasolt beoltani.

Összeségében elmondhatjuk, hogy a felnőttkori vakcinációval csökkenthetjük a csecsemők és a kisgyermekek súlyos megbetegedését és szamárköhögés miatt bekövetkező halálozását.

Jelenleg Magyarországon egy oltóanyag áll rendelkezésünkre, amely receptköteles és térítés ellenében érhető el. A védőoltást intramuszkulárian, a delta izomba kell beadni. Nagyobb mellékhatásra, mint a helyi bőrpír nem kell számítani. A védőoltást kérheti háziorvosától vagy védőoltási központban.

WEBBeteg
Szerző: Dr. Sándor Éva, infektológus