Streptococcus pyogenes, a húsevő baktérium

A Streptococcus pyogenes (GAS), melyet sokan "húsevő baktériumnak" is neveznek, a normál flóra része. A legtöbb ember tünetmentesen hordozza és terjeszti, azonban bizonyos körülmények hatására egyesekben súlyos invazív fertőzés alakul ki. Szórványosan bármely életkorban előfordulhat, az utóbbi évtizedekben a 20-35 év közöttiek érintettek a leginkább.

A Streptococcus pyogenes baktérium előfordulása

A Streptococcusok rendkívül elterjedt, megbetegedések széles skáláját okozó ún. Gram-pozitív, gömb alakú baktériumcsalád. Emberi megbetegedés szempontjából legfontosabb tagjai az A csoportba tartozó Streptococcus pyogenes (GAS), a B csoportba tartozó Streptococcus agalactiae, illetve a viridans csoportba sorolt 10-15 faj.

A Streptococcus pyogenes (GAS, "húsevő baktérium") a normál flóra részeként is megtalálható a bőrön, az orrgaratban, anogenitális régióban (a végbélnyílás és nemi szervek környéke). Kizárólag humán kórokozó.

A patogén emberről emberre terjed, melyben nagy szerepe van a tünetmentes hordozóknak. Elsősorban cseppfertőzéssel történik a továbbfertőzés, de az orrváladéknak, nyálnak, bőrkontaktusnak, evőeszközöknek illetve a kórokozókkal szennyezett felületekkel való érintkezésnek is szerepe van az átadásban.

A Streptococcus pyogenes okozta megbetegedések

A kórokozó a fertőzések széles skáláját okozhatja, különböző súlyosságú és eltérő tünetekkel járó megbetegedést okozva. Ez a baktériumfaj felelős több gyakori és sokakat érintő fertőző betegségért, a torokgyulladások jelentős részéért, időnként azonban nagyon súlyos, gyorsan terjedő, magas halálozási rátával járó ún. invazív fertőzések is kialakulhatnak.

1. Nem invazív (nem súlyos) Streptococcus pyogenes fertőzések:

• Torokgyulladás és tüszős mandulagyulladás - Főleg iskolás korú gyermekek esetében, felnőtteknél 10 százalékban fordul elő.
• Skarlát - A baktérium erythrogen toxint termelő törzsei okozzák a betegséget.
• Orbánc, pyoderma (bőrgennyedés) - Lokális felületes bőr- és lágyrészfertőzések.

2. Invazív (súlyos) Streptococcus pyogenes fertőzések:

• Nekrotizáló lágyrészfertőzés (nekrotizáló fasciitis)
• Terhességhez kapcsolódó (szülés utáni) fertőzés
• Véráramfertőzés (bakterémia)
• Légúti fertőzés, pl. tüdőgyulladás

Ezekről részletesebben az alábbiakban írunk.

Nekrotizáló lágyszövetfertőzés (nekrotizáló fasciitis)

A Streptococcus pyogenest ezen kórképpel összefüggésben emlegetik nem orvosi kifejezéssel "húsevő baktériumnak". A szövetelhalással járó fertőzés leggyakrabban a végtagokat érinti, elsősorban a lábon fordul elő. Legtöbbször egy balesetből vagy műtéti úton keletkezett seben keresztül alakul ki a fertőzés. Tünetei hirtelen jelentkeznek, órák vagy időnként napok alatt, de a szövetelhalás gyorsan terjed. Érintheti a teljes lágyrészt az izomzatig, kiterjedt pusztulást okoz, ami a szervezet teljes toxicitásához és végtagvesztéshez és/vagy halálhoz vezethet. Nekrotizáló fasciitist nem kizárólag Streptococcus pyogenes okozhat, de ez a leggyakoribb és a leggyorsabb lefolyású forma.

Bővebben Nekrotizáló fasciitis (lágyszövetfertőzés)

Terhességgel összefüggő fertőzés – Szülés utáni GAS-fertőzés

Az anyai és csecsemőhalandóság egyik fontos oka a Streptococcus pyogenes fertőzés, ami a szülés utáni első 48-72 órában jelentkezik. A terhesség késői szakaszában (a szülés megindulása vagy a membránszakadás előtt) fordul elő, de a kórházból való elbocsátás után is előfordulhat. Jellemzően lázzal, hasi fájdalommal és méhérzékenységgel jelentkezik.

Tüdőgyulladás

A Streptococcus pyogenes fertőzés ritkán tüdőgyulladást is okozhat (a tüdőgyulladásért legtöbbször más kórokozók a felelősek), ami az esetek 80 százalékában véráramfertőzéssel jár együtt.

Véráramfertőzés (bakterémia)

Bakterémia esetén baktériumok szaporodnak el a véráramban, melyek több szervet elérve súlyos szisztémás fertőzést, szepszist okoznak. Leggyakoribb forrása a bőr- és lágyrészfertőzés, műtéti sebfertőzés, égési sérülések, a varicella, nekrotizáló lágyrészfertőzés, terheséggel összefüggő fertőzés vagy légúti fertőzés. Időnként a forrást nem sikerül meghatározni. Tünetei a láz, hidegrázás, fáradtság, levertség. Előfordulhat más fertőzéssel összefüggésben, vagy annak hiányában is.

A toxikus sokk szindróma a fenti invazív fertőzések szövődményeként fordulhat elő, az esetek körülbelül egyharmadában.

Miért alakulhat ki invazív Streptococcus pyogenes fertőzés?

A Streptococcus pyogenes az emberek többségében nem okoz súlyos invazív fertőzést. Megbetegedés ugyanakkor bármely életkorban előfordulhat, az utóbbi évtizedekben a 20-35 év közöttiek érintettek a leginkább.

A gyakoriság növekedéséért felelős tényezők nem teljesen ismertek még az orvostudomány számára sem, azonban azonosítható több olyan rizikófaktor, amelyek összefüggésben állnak a megbetegedésekkel. Ezen kockázati tényezők:

• Kisebb sérülések, zúzódást vagy izomfeszülést okozó sérülések
• Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) alkalmazása
• Műtétek
• HIV-fertőzés
• Egyéb vírusfertőzések, pl. influenza, varicella (bárányhimlő)
• Intravénás gyógyszerhasználat
• Hajléktalanság
• Szülés utáni állapot
• Égési sérülések
• Elhízás
• Cukorbetegség
• Perifériás érbetegség
• Szívbetegség
• Kortikoszteroidok használata
• Rosszindulatú daganat
• Immunszuppresszió különböző formái

Mikor gyanakodjunk GAS-fertőzésre?

Súlyos invazív Streptococcus fertőzésre kell gyanakodni olyan betegeknél, akik bőr- vagy lágyrészfertőzést szenvedtek el és belázasodnak, vagy terhesség/szülés utáni nőknél hirtelen fellépő magas láz esetén. Amennyiben nem kórházi tartózkodás alatt merülnek fel a fertőzésre utaló panaszok, mielőbb forduljunk orvoshoz, azonnali cselekvés szükséges.

A fertőzés gyanújának felléptekor a diagnózis igazolásához steril környezetből kell elküldeni a megfelelő tenyésztéseket/mikrobiológiai mintákat (sebváladék, ízületi folyadék, torokváladék, köpet, mellhártyaüreg folyadék, méhnyálkahártya aspiráció, hemokultúra). Képalkotó vizsgálatok elvégzése is segíti a fertőzés diagnosztizálását és a szükséges kezelés meghatározását.

Az invazív Streptococcus pyogenes fertőzések kezelése

Az invazív fertőzések kezelése csapatmunkát igényel, amelyben részt vesz sürgősségi szakorvos, belgyógyász, infektológus és sebész is. Azonnali drasztikus döntések meghozatalára lehet szükség.

A gyanú felléptekor első vonalban penicillin és clindamycin antibiotikumok együttes elindítása szükséges, a beteg kórtörténete alapján időnként hármas kombinációs antibiotikum terápia indítandó. Szükség szerint támogató kezelésekre (intenzív osztályos ellátás), és a betegség lefolyása alapján sebészi beavatkozásra (szöveteltávolítás) is szükség lehet.

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

A Streptococcus-fertőzések megelőzésének alappillére a higiénés rendszabályok betartása, a rendszeres kézmosás, a felületek fertőtlenítése és különösen a sebek azonnali/rendszeres fertőtlenítése. Az invazív fertőzések gyakran nyílt sebeken keresztül következnek be.

Fontos a kockázati tényezőt jelentő alapbetegségek megfelelő kezelése és az általános egészségi állapot erősítése.

Antibiotikumokkal történő gyógyszeres megelőzés csak immunszupprimált, terhes, nemrég műtött vagy nyílt sebbel rendelkezők esetében javasolt.

WEBBeteg
Szerző: Dr. Sándor Éva, infektológus