Klebsiella baktérium okozta fertőzések

A Klebsiella baktériumok a normál emberi flóra részét képezik, bizonyos körülmények között azonban súlyos, nehezen gyógyítható fertőzéseket okozhatnak a szervezetben, különösen legyengült immunrendszerű betegeknél.

A Klebsiella baktériumok az Enterobacteriaceae családba tartozó, Gram-negatív, pálcika alakú fakultatív anaerob baktériumok. Számos környezetben megtalálhatók, beleértve a talajt, a vizet, valamint az emberi száj, a bőr és a belek normál flóráját is. Bár a Klebsiella fajok sok esetben ártalmatlanok, esetenként súlyos fertőzéseket okozhatnak az emberi szervezetben. Legjelentősebb képviselőjük a Klebsiella pneumoniae. A megbetegedések leggyakrabban a középkorú és idősebb férfiakat érintik, akik alkoholizmussal, cukorbetegséggel, vagy valamilyen más krónikus betegséggel (például károsodott légzőszervi védekezőképesség, máj- és veseelégtelenség) küzdenek.

Klebsiella okozta betegségek

Az elmúlt években a Klebsiella baktériumok a nozokomiális (kórházban szerzett) fertőzések fontos kórokozójává vált. Azoknál a betegeknél, akiknek invazív eszköz van a szervezetében, az eszköz szennyeződése fokozott kockázatot jelent. Az újszülött osztályon használt eszközök, a légzéstámogató berendezések és a húgyúti katéterek is fokozott kockázatot jelentenek a betegek számára.

A leggyakoribb Klebsiella okozta fertőzések a következők:

• Tüdőgyulladás: Az egyik legveszélyesebb és leggyakoribb Klebsiella-fertőzés, amely a kórházban szerzett tüdőgyulladás mellett gyakran kórházi környezeten kívül is előfordul. A betegek jellegzetes köpetet köhegnek fel (vöröses, zselészerű nyálka), emellett láz, hányinger és tachycardia társulhat hozzá. Előrehaladott esetekben véráramfertőzéshez is vezethet.
• Húgyúti fertőzések: Különösen műtét utáni katéterezés következtében, vagy húgyúti rendellenességgel élő betegeknél fordul elő.
• Véráramfertőzések ): Kórházi betegek körében gyakori, különösen hosszú ideig tartó invazív eszközhasználat esetén a bakterémia és a szepszis.
• Meningitis: Ritkább, de különösen újszülötteknél és immunszuppresszált betegeknél fordul elő a Klebsiella okozta agyhártyagyulladás.
• Lágyrész- és sebészeti fertőzések: Égési sérülések, műtéti sebek és fekélyek elfertőződését okozhatja.
• Egyéb: epehólyag-gyulladás, hasmenés, felső légúti fertőzés.

Diagnózis

A Klebsiella-fertőzések diagnózisának felállításához a következő kimutatási módszereket alkalmazzák:

• Mikrobiológiai tenyésztés: A köpet, bronchoalveoláris mosófolyadék vagy vizeletminták vizsgálata a Klebsiella jelenlétének kimutatására.
• Szerológiai tesztek: Az Klebsiella-specifikus ellenanyagok vagy antigének kimutatása vérmintából.
• Molekuláris diagnosztika: PCR-technika alkalmazása az Klebsiella DNS kimutatására.

Megelőzés és kockázatcsökkentés

A kórházi fertőzések megelőzése kulcsfontosságú a Klebsiella terjedésének megfékezésében. Az alábbi intézkedések óvintézkedések csökkenthetik a fertőzés kockázatát:

• Szigorú kézhigiénia: Alkoholos kézfertőtlenítők használata alapvető.
• Kórházi protokollok betartása: Sterilizálás, izoláció és antibakteriális protokollok alkalmazása.
• Antibiotikum-használat csökkentése: Az antibiotikumok indokolatlan alkalmazásának elkerülése csökkenti a rezisztens baktériumtörzsek kialakulását.
• Eszközhasználat minimalizálása: Invazív eszközök (katéterek, lélegeztetőgépek) használatának minimalizálása, ha lehetséges.

Számos vakcina fejlesztése is zajlik a Klebsiella pneumoniae ellen, melyek közül több klinikai fázisvizsgálatokban szerepel, azonban jelenleg még nem áll rendelkezésre elérhető védőoltás.

Kezelési lehetőségek

A Klebsiella-fertőzések az esetek többségében antibiotikumokkal kezelhetők, azonban a Klebsiellák egyre ellenállóbbá válnak a különböző antibiotikumokkal, köztük a karbapenemekkel szemben, amely gyakran az utolsó védelmi vonalat jelenti az antibiotikumrezisztens bakteriális fertőzéseknél. Ilyen esetekben mikrobiológiai laboratóriumi tesztek elvégzése szükséges, annak meghatározására, hogy mely antibiotikumokra érzékeny az adott fertőzést. A legfontosabb kezelési lehetőségek a következők:

• karbapenemek (pl. meropenem, imipenem/cilasztatin)
• polimixinek (pl. kolisztin)
• aminoglikozidok (pl. gentamicin, amikacin)
• harmadik generációs cefalosporinok (pl. cefotaxim, ceftriaxon)

Ezek a kezelőszerek monoterápiaként vagy kombinált terápiaként is alkalmazhatók a mellékhatásprofilok függvényében.

Az antibiotikumrezisztens törzsek gyakoribb előfordulása miatt egyre nagyobb figyelem irányul az új típusú készítmények, terápiák fejlesztésére.

Lásd még Szuperbaktériumok - Az orvostudomány egyik legnagyobb kihívása

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Sztankovics Dániel, biológus
Felhasznált irodalom: Klebsiella pneumoniae Infection (HealthLine); Bassetti M, Righi E, Carnelutti A, Graziano E, Russo A. Multidrug-resistant Klebsiella pneumoniae. Expert Rev Anti Infect Ther. 2018 Oct;16(10):749-761.