A lépfene (antrax), a rettegett kór

Régebben sokat lehetett hallani erről az alapvetően ritka, de mégis rettegett kórról. Annak idején az adta a hírek apropóját, hogy lépfenespórák segítségével próbáltak megölni nagyhatalmú személyeket. A bioterrorizmusnak már régóta ismert eszköze a lépfenét, vagy idegen szóval anthrax nevű betegséget okozó baktérium. Mivel jár az anthrax-fertőzés?

A lépfene kórokozója: Bacillus anthracis

A lépfene kórokozója, a Bacillus anthracis, rendszerint spóraalakban nyugszik a talajban, akár évtizedekig fertőzőképes marad ebben a formában. Amint egy kérődző lenyeli, szaporodni kezd az állat testében és hamarosan megöli. A bomló tetemben tovább szaporodik, végül ismét spóraalakba kerül, és szétszóródik a környező talajban.

A baktérium elsősorban állatokat, szarvasmarhát, juhokat, kecskéket és lovat betegít meg, és a fertőzött állaton keresztül juthat a baktérium az ember szervezetébe. Erre a fertőzött hús feldolgozása vagy elfogyasztása során, vagy pl. juhok esetében a gyapjú feldolgozása közben a spórák belélegzésével nyílik lehetőség. A bőrön keresztül történő fertőződés is előfordulhat, amikor kisebb sérülésen keresztül jut a sebbe, majd onnan a vérkeringésbe a kórokozó.

A lépfene elnevezés arra utal, hogy a baktérium megtámadja és károsítja a lépet, ami jellegzetes látvány az elhullott állatokban. A betegség azonban nem kizárólag a lépre korlátozódik, hanem számos szövetet megtámad a szervezetben.

Valós veszélyt jelent a lépfene?

Az anthrax a természetben is előfordul, elsősorban a talajban spóra formában, továbbá baktériumként elhullott vadállatokban és állattartó telepeken napjainkban is megtalálható a kórokozó.

A véletlen emberi megbetegedés a szigorú egészségügyi intézkedések miatt ma már igen ritka. Az elmúlt évtizedben néhány - elsősorban bőrön keresztül történő - fertőzéses esetről tudunk, főleg az állattartó telepeken dolgozók a veszélyeztetettek.

Az utolsó tömeges megbetegedést 1979-ben jegyezték fel, amikor egy orosz anthraxgyártó üzemben a karbantartási munkák során nagy mennyiségű spóra került a szellőzőberendezésen keresztül a levegőbe. A balesetet követő másfél hónapban 66 halállal végződő megbetegedés volt ebben a térségben.

A lépfene tehát egy nagyon súlyos, magas halálozási aránnyal járó betegség, de a betegséget okozó baktérium a ma már ritkán fordul elő a környezetünkben és nem gyakori az emberre történő terjedése.

Az anthrax-fertőzés formái és lefolyása

A baktérium három úton kerülhet az emberi szervezetbe: belélegzéssel, fertőzött hús fogyasztásával, vagy bőrsérülésen keresztül.

Belélegzés (inhalációs) - tüdőanthrax

Légúti fertőzés esetén ún. tüdőanthrax alakul ki. Ez a fertőzés legsúlyosabb formája. Halálozási rátája átlagosan 92%. Ha korán felismerik, ez a szám lecsökken 45%-ra, az előrehaladott betegség halálozási aránya ugyanakkor kezeléstől függetlenül 97%.

Tüdőanthrax esetén influenzaszerű tünetek jelentkeznek (láz, légúti panaszok), majd néhány nap múlva időben megkezdett kezelés nélkül légzési elégtelenség és légzésleállás következik be.

Elsődlegesen antibiotikumos kezeléssel gyógyítják, kórházi intenzív osztályos körülmények között. A ciprofloxacin, penicillin, tetraciklin, eritromicin vagy kloramfenikol is hatásosak a baktérium ellen. Bár a terápia hatásos, a belélegzést követően a baktériumok olyan gyorsan fejtik ki kártékony hatásukat, hogy túlélésre csak akkor van esély, ha a fertőzést követő néhány órában megtörténik a gyógyszeres beavatkozás. Az időben elkezdett kezelést az is nehezíti, hogy a betegség akár napokig lappanghat, a beteg ilyenkor tünetmentes, és mire az első panaszok jelentkeznek már lehet, hogy nem hat időben az antibiotikum.

Táplálkozás útján (gasztrointesztinális) - bélanthrax

Ha a kórokozó fertőzött étellel a tápcsatornán át kerül az emberi szervezetbe, akkor bélanthrax alakul ki. A bélrendszeri fertőzés gyógyítható, de a halálozási rátája 25%-60% annak függvényében, hogy milyen korán kezdik el a kezelést.

Bélanthrax esetén tünetként rövid időn belül súlyos hasmenés és véres hányás jelentkezik.

Kezelése ugyancsak antibiotikumokkal történik, tüdő- és bélanthrax esetén egyaránt az antibiotikumkezelés 60 napig tart.

Bőrön keresztül (cutan) - bőranthrax

Ha a bőrön át jut be a Bacillus anthracis a szervezetbe, akkor ún. bőranthrax alakul ki. Ez a lépfene legkedvezőbb prognózisú és leggyakrabban előforduló formája. A halálozási arány kezelés esetén igen kicsi, kezelés nélkül a fertőzések 20 %-a vezet szepszishez, majd halálhoz.

Bőranthrax esetén tünetként kezdetben az égési sérüléshez hasonló vörös, fényes, feszes bőrfelület látható, aminek a közepén pár nap múlva egy gennytartalmú hólyag képződik fekete varral a tetején. A seb fekete színéről kapta a betegség a másik nevét: pokolvar. Elsősorban a nyak, arc, kezek területén jelentkeznek a bőrtünetek. Érdekesség, hogy a bőrelváltozás bár ijesztően néz ki, mégis fájdalmatlan, legfeljebb viszketést tapasztal a beteg.

A bőranthrax a másik két kórformával ellentétben jó eredményekkel kezelhető, bár ha későn fordul orvoshoz a fertőzött személy, akkor megvan az esélye annak, hogy a kórokozó a vérbe kerülve súlyos szepszist okozzon, ami már életet veszélyeztető állapot. A lépfene ezen formájában egy-két hétig tartó intravénás penicillin-kezelést szoktak alkalmazni.

Megelőzhető a lépfene?

Azon túl, hogy időben felismerve a betegség ma már kezelhető, elvileg a megelőzésre is van mód.

Védőoltás - Létezik anthrax vakcina emberi és állati használatara is. Ezt azonban csak olyan területen érdemes alkalmazni, ahol elterjedt a kórokozó, vagy különösen veszélyeztetett munkakörben dolgozóknak javasolható.

Higiénia - A megelőzés másik része az állategészségügyi előírások szigorú betartása, ami magában foglalja a fertőzött állatokkal történő érintkezés korlátozását, ismert fertőzés esetén a karantén bevezetését, az elhullott állatok előírásszerű kezelését.

Szerző: Dr. Debreczeni Anikó - WEBBeteg
Aktualizálta: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász