Az agyhártyagyulladás

Az idegrendszert érintő fertőző betegségek közül az agyhártyagyulladás (meningitis) a legismertebb. Amikor a hírek hirtelen jelentkező, súlyos lefolyású, fertőző agyhártyagyulladásról szólnak, a betegség gennyes, baktériumok okozta formája zajlik.

Az agyhártyagyulladás a lágy agyburok gyulladásos betegsége, amely napjainkban leginkább a 2 év alatti kisgyerekeket és a tinédzsereket fenyegeti. Az antibiotikumok feltalálása előtt a megbetegedés gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű volt, ám napjainkban is sok halálesethez vezet.

A kórokozótól és a szervezet reakciójától függően több típusa létezik, úgymint gennyes, savós vagy tuberkulózisos eredetű. A baktériumok okozta gennyes agyhártyagyulladás kiemelt egészségügyi jelentősége abból adódik, hogy nagyrészt egészséges személyeket támad meg, gyors lefolyású és gyakran halálos szövődményekkel jár. Leggyakoribb kórokozója a meningococcus, elsősorban a téli időszakban terjed. A vírusos eredetű forma ritkább, jobb arányban gyógyuló betegség.

A fertőző agyhártyagyulladás igen súlyos lefolyású, helyrehozhatatlanul károsíthat idegrendszeri funkciókat, és néhány kórokozó esetén a célzott antibiotikumkezeléssel sem csökkenthető a halálozás megfelelő mértékben. Néhány alapbetegség (nyílt koponyasérülés, immunhiány, leromlott állapotú beteg fertőzése, lépbetegség) esetén nagyobb a betegség kialakulásának veszélye, ilyenkor a kórokozók is mások lehetnek, mint eredetileg egészséges személy esetében.

Ugyanakkor éppen ezen kórokozók ellen hatékony védőoltással rendelkezünk, ami minden lehetséges fórumon propagálandó.

Az agyhártyagyulladás kialakulása és tünetei

A fertőződés leggyakrabban úgy jön létre, hogy a baktériumok a légutakban megtelepednek, ott gyulladást keltenek, a gyulladt nyálkahártyán keresztül a véráramba, majd az agyvízbe kerülnek, ahol a betegséghez vezető összetett történéseket indítanak be. A fertőzés tehát egyértelműen légúti, cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. Nem betegszik meg azonban mindenki! A Pneumococcus és a Haemophilus influenzae a bakteriális arcüreg- és tüdőgyulladásoknak is a leggyakoribb okozója, az esetek többségében mégsem alakul ki agyhártyagyulladás. Egyes becslések szerint az agyhártyagyulladás valamely kórokozóját a lakosság 10 százaléka hordozza, ám ezek csak ritka esetben (hazánkban évente 30-70 alkalommal) jutnak el az agyig, gyulladást okozva.

A bakteriális agyhártyagyulladás tünetei lehetnek általánosak: az első jel a levertség, étvágytalanság, magas láz.

Ezután következnek az idegrendszer izgalmi jelei és a gyulladásos agyödéma következményei:

• fejfájás,
• hányinger, hányás,
• tarkókötöttség (izommerevség),
• aluszékonyság,
• ingerlékenység,
• tudatzavar,
• görcsök,
• bénulások.

Csecsemő- és öregkorban az izgalmi tünetek mérsékeltebbek lehetnek, vagy hiányozhatnak. Fontos az is, hogy a fenti tünetek negy részét sok más betegség is okozhatja, a linkekre kattintva olvashat bővebben a hányás, a nyakfájás, a zavartság egyéb gyakori okairól. A nyaki merevség és a zavartság a legspecifikusabb jel.

A kezdeti tünetek különböznek a kiváltó kórokozó függvényében is. Súlyos esetben a Meningococcus jellegzetes, bevérzéses bőrjelenséget okoz.

Kezeletlen agyödéma esetén a fertőzés - az első tünetek jelentkezését követően akár 24 órán belül is - halált okozhat.

A csecsemők és 2-5 év alatti gyermekek különösen veszélyeztetettek, mert éretlen az immunrendszerüknek azon összetevője, ami nagyobbakban valamelyest véd. A kórokozók terjedése könnyebb a zárt közösségben élők (családtagok, kollégium) között, emiatt az agyhártyagyulladás a kamasz vagy fiatal felnőtt korosztály tagjait (10-25 évesek) is fokozottan veszélyezteti. Körükben kiemelkedő (20-25%) a Meningococcus hordozás aránya, és a megbetegedés gyakran végzetes kimenetelű.

Az agyhártyagyulladás megelőzése

Az agyhártyagyulladást leggyakrabban okozó mindhárom baktérium ellen hatékony oltóanyagokkal rendelkezünk. A Pneumococcus és a Haemophilus influenzae ellen csecsemőkorban kötelező a védőoltás. Előbbi az agyhártyagyulladás mellett a tüdőgyulladás, utóbbi egy másik életveszélyes betegség, a gégefedőgyulladás ellen is véd. A Meningococcus elleni oltás Magyarországon jelenleg önkéntesen választható, a C típus elleni 2 éves kor alatt támogatott módon, a B típus elleni vagy a kombinált oltás térítés ellenében. Beadásuk ajánlott kisgyermekek, közösségben élő fiatalok, illetve rossz egészségi állapotban lévő felnőttek, idősek részére is.

Létezik védőoltás a kullancs által okozott agyhártya- és agyvelőgyulladás (kullancsencephalitis) ellen is, azonban sokan tévesen hiszik, hogy ezzel védettek a Meningococcus okozta agyhártyagyulladás ellen is.

Bővebben Védőoltások az agyhártyagyulladás ellen

Gyógyítható-e a meningitis?

Fertőzés esetén csak a korai felismerés, az időben elkezdett célzott antibiotikumkezelés és intenzív ellátás mentheti meg a beteg életét és életminőségét. Lefolyása rendkívül gyors. Fiatal, egészséges embereknél is előfordul, hogy a láz jelentkezése után néhány órával már gyógyíthatatlan károkat okoz a gyulladás a központi idegrendszerben és órák alatt halálos kimenetellel jár, akár a megkezdett antibiotikumos kezeléssel is. Időben elkezdett kezelés nélkül ennek esélye drasztikusan nő.

Sikeres kezelést követően az esetek egy részében maradványtünetként halláskárosodás, mentális és magatartásproblémák, az agyvíz keringési zavara, agytályog, végtagbénulások, mozgászavarok és más idegrendszeri eltérések jöhetnek létre.

Egyes adatok szerint az agyhártyagyulladás az esetek 15 százalékában halálos kimenetelű, 20 százalékában maradandó egészségkárosodást okoz.

Mivel fertőző betegség, a fertőzött követlen környezete antibiotikum adásával védhető meg a betegség kialakulásától. A fertőzés a kórokozók továbbadását jelenti, maga a megbetegedés nem alakul ki törvényszerűen a beteg környezetében, így a kezelés megelőző jellegű.

Ez is érdekelheti

• Az agyhártyagyulladás veszélye különböző életkorokban
• A meningococcus okozta gennyes agyhártyagyulladás
• Mi a különbség? Az agyvelőgyulladás

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Gócs Viktor infektológus