Fogamzásgátlás változókorban

A változó kori védekezés örök probléma. Több olyan védekezési módszer is van, amely ebben az életszakaszban ideális a nők számára. De mik is ezek?

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk, mit értünk a változó koron. A női hormonrendszer átalakulását értjük a változókor alatt, amikor a nemzőképes korból átmegy a nemzőképtelenbe. Adódik az előzőkből, hogy ez egy folyamat nem egy pillanat műve, nincs egy adott időponthoz kötve. A 40. életévtől akár a 60-ig is eltarthat (perimenopausa).

A változókor három szakasza

A menopausa előtti időszak (premenopausa): Az idejét nagyon nehéz meghatározni. Tulajdonképpen csak elvétve okoz tüneteket. Kizárólag folyamatos hormonszint monitorizálással lehet bemérni. Ilyenkor még kezelésre nincs szükség.

A változó kor (menopausa): Elég pontosan meghatározható az ideje. A tünetek ilyenkor indulnak, és egyre erőteljesebben jelentkeznek. A menses ki- kimarad, majd végleg leáll (fél év kimaradás).

• Hőhullámok egyre erőteljesebben jelentkezhetnek.
• Pszichés tünetek, ingerültség alvászavar depressziós jellegű panaszok.
• Testi tünetek: Hüvelyszárazság, bőrszárazság, ízületi, csontrendszeri fájdalmak (a csontritkulás jeleként).

Ebben a szakaszban már indokolt és javasolt a kezelés.

A változó kor utáni időszak (postmenopausa): Ez is elég jól mérhető a tünetekkel. A fenti tünetek elmúlnak, csak a mozgásszervi panaszok maradnak meg.

Mikor van szükség a fogamzásgátlásra a változó korban?

A fogamzásgátlásra csak és kizárólag az első két szakaszban van szükség. A harmadik szakaszban nincs szükség védekezésre, nincs peteérés, nincs petefészek működés, kizárható a terhesség. Az első szakaszban az addigi védekezés tovább vihető nincs kontraindikációja, sem a tablettának, sem a spirálnak, sem a hüvelygyűrűnek.

Kockázat a második szakaszban van, és itt van a védekezési probléma is. A ciklust nem tartó vérzések miatt a tabletta szedése nehézkessé válik, a megbízhatatlanság érzését kelti. Ehhez társul még az is, hogy ebben a korban a legtöbb tabletta gyártója már nem javasolja a szedést a megnövekedett tromboembóliás szövődmények miatt, bár ma már létezik nem egy szájon át szedhető készítmény, aminek nincs ilyen mellékhatása.

Milyen módszerek ajánlottak a tabletta szedése helyett?

Hasonló hatású, de egy fokkal kényelmesebb a hüvelygyűrű használata. Ez gyakorlatilag a tablettához hasonlóan működik, de mivel fel van helyezve a hüvelybe, nem kell szedegetni, sokan szeretik, mert kényelmes.

A második lehetőség a méhen belüli eszköz. Ennek a használata sokkal kényelmesebb, mint a tablettáké, és ma már sok-sok változat létezik. Olyan is például, ami tíz évig fenn lehet. Természetesen ez egy készülék, és mint minden ilyet gondozni is kell. Ezért minimum fél évenként meg kell jelenni az orvosnál, és vizsgálattal, illetve ultrahanggal ellenőrizni kell, hogy a helyén van-e, mert el tud mozdulni, lejjebb tud csúszni, és akár terhes is lehet a viselője.

Az ezen korban lévő hölgyek betegsége a myoma, illetve az egyéb ok miatt létrejött vérzészavarok, ami jól karbantartható hormontartalmú spirállal, mely drága ugyan, de igen megbízható. Gyakorlatilag a mechanikus hatáson kívül a méh nyálkahártyaképzést is leállítja, ezért meg is szűnhet a vérzés, ami nem tekinthető kórosnak. Mellékhatásaként sokszor felmerül a gyulladás lehetősége, de ma már semmivel sem fordul elő sűrűbben, mint a nem spirált viselők körében.

A harmadik variáció az injekciós védekezés. Lényege, hogy ugyanúgy, mint a hormontartalmú spirálnál, a beadott (DEPO = Raktár) készítményből, ami izomba adandó, minden nap meghatározott mennyiségű anyag szabadul fel és ez a nyálkahártyaképzést leállítja. Háromhavonta kell adni (12 hetenként heti pontossággal). Az első után már csökken a vérzés, a második után gyakorlatilag minden vérzés megszűnik. Nagyon kényelmes; sem viselni, sem szedni nem kell semmit, és még tamponra, betétre sem kell költeni.

Hátrányai: az adag beadása után elképzelhető hogy az első három hónapban a legváratlanabb pillanatokban csöpögés szerű vérzés jelentkezik.
A beadás után a hatás nem felfüggeszthető, amíg a beadott anyag el nem fogy. Rendszeres használata után fél éves utóhatása is lehet, tehát, aki mégis ismét terhes kíván lenni, lehet, hogy az utolsó beadása után 9 hónapig (3hó+ 6 hó) nem esik teherbe. De ez a menopausában lévő hölgyeket nem annyira zavarja.

Előnye, hogy rendszeres használata mellett elképzelhető, hogy az egyébként semmi mással nem uralható vérzészavar miatti méheltávolítás elkerülhetővé válik, vagy időnyerés céljából eltolódik. Ha így sikerül eljutni a valódi menses elmaradás idejéhez ugyancsak elkerülhető a műtét. Esetenként a myomás vérzések is megszüntethetőek vele.

Kérjen tanácsot orvosától!

Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a menopausa alatt igen is szükség van fogamzásgátlásra, sőt a bizonytalan saját hormonszint miatt sokkal körültekintőbben kell azt megválasztani. A fennálló változatok miatt azonban egyénileg beállítandóak és olyan szintű szaktudást igényelnek, ami miatt csak orvossal karöltve, közösen megbeszélve és az igényeket összeegyeztetve szabad folytatni, adott esetben folyamatos kontroll mellett.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Csősz György, szülész-nőgyógyász