A fogamzásgátló módszerek működési rendszere
frissítve:
A különböző fogamzásgátló módszerek nemcsak formájukban, kiszerelésükben, adagolási módjukban és árukban különböznek, hanem természetesen hatásmechanizmusukban is. Ezen működési rendszer megértéséhez számba kell venni a fogamzáshoz szükséges élettani tényezőket.
Mindenekelőtt a legfontosabb a belső női nemi szervek épsége és normál működése. Szükség van az agyalapi mirigy serkentő hormonjainak stimuláló hatására érett petesejteket termelő petefészkekre, átjárható petevezetőkre, a megtermékenyült petesejtet befogadni képes méhnyálkahártyára. Szükség van elegendő mennyiségű és minőségű spermiumra, melyeknek a hüvelyből a méhszájon, méhűrön és petevezetőn keresztül az érett, a tüszőből éppen kilökődött petesejthez kell eljutniuk.
Fontos megemlíteni, hogy ez utóbbi élettartama maximum 24 óra, míg a spermiumok akár 72 óráig is életképesek maradnak, így érthető hogy egy ciklus során maximum három alkalmas nap van a megtermékenyítésre, tehát gondoskodni kell arról, hogy a petesejt és a spermium a megfelelő időpontban találkozzon. A fenti tényezőket figyelembe véve számos pont adódik a folyamat megszakítására, így a nem kívánt terhesség megelőzésére.
Cél: a tüszőérés megakadályozása
A hormonális fogamzásgátló módszerek többsége, így szinte az összes fogamzásgátló tabletta, injekció, a hüvelygyűrű a petefészkekben a tüszőérést gátolja, mégpedig oly módon, hogy egy folyamatos hormonszint hatására gátlódik a petefészkek működését serkentő agyalapi mirigy által termelt hormon felszabadulása. Megváltoztatják továbbá a méhnyaknyák összetételét, így a spermiumok méhűrbe jutását is befolyásolják. Ez egy biztos fogamzásgátló módszert jelent mindaddig, amíg valamilyen külső hatás ezt a folyamatos hormonszintet a tüszőérés gátlásához minimálisan szükséges koncentráció alá nem viszi.
Meg kell említenünk a hormon tartalmú méhen belüli eszközöket is, melyek a méhnyálkahártyára fejtenek ki hatást, azt elsorvasztják (csökkentik a havi vérzés mennyiségét is), így egy esetleges megtermékenyítés során sem tud a pete beágyazódni. Ezen hatások természetesen csak az eszköz viseléséig állnak fenn, eltávolítását követően helyreáll az eredeti „rend”. A fémtartalmú „spirálok” hormonhatás nélkül teszik alkalmatlanná a méhnyálkahártyát a már megtermékenyített pete beágyazódására.
A művi meddővé tétel során a petevezetők átjárhatóságát szüntetjük meg azok átvágásával, lekötésével.
A barrier elven alapuló módszerek
A spermiumok feljutásának megakadályozását célzó módszerek közül a legelterjedtebb az óvszer használata, mely azon túl, hogy helyes használat esetén véd a nem kívánt terhesség ellen, véd a nemi úton terjedő kórokozókkal történő fertőződés ellen is. Létezik női változata is, mely lényegesen kevésbé elterjedt, elsősorban körülményesebb alkalmazása miatt. A méhszájat lefedő méhszájsapkák és pesszáriumok szintén a spermiumok méhűrbe való feljutását akadályozzák meg. Ezek használatát elsősorban spermicidekkel együtt javasolják.
Spermicidek
A spermicidek szintén széles körben használatosak, elsősorban többféle megjelenési formájuknak köszönhetően, a spermiumok életképtelenné tételével hatnak. A spermiumok feljutását gátló módszerek mindegyike alkalomszerűen használható, így befolyásolhatják a szexuális együttlét folyamatát. A férfi meddővé tétel esetén az ondóvezeték átvágására kerül sor, így az ejakulációs váladék már nem fog spermiumokat tartalmazni.
Naptár módszer
A naptármódszer és az ébredési testhőmérséklet (az ovuláció napján az ébredési testhőmérséklet fél fokkal megemelkedik) mérése a petesejt és a spermium kellő időben való találkozását hivatott elkerülni, ám nem rendszeres ciklusok esetén szinte teljesen megbízhatatlan módszereknek minősülnek és fölöslegesen korlátozhatják a szexuális együttlétek időpontját.
Tovább A női ciklus működése
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Erdődi Balázs, szülész-nőgyógyász
