Javasolt-e szünetet tartani hormonális fogamzásgtáló szerek használata közben?

Szinte az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés a már valamilyen hormonális fogamzásgátló módszert használó nők körében, hogy mennyi szünetet érdemes tartani a módszer hosszú távú alkalmazása során.

A fenti gondolat nem számít újdonságnak, sőt inkább egy régi téves elképzelés fennmaradása napjaink modern fogamzásgátló módszerei mellett. Sajnos a köztudatban ez olyan mélyen benne van, hogy még azok is így tudják, akik talán sohasem alkalmaztak hormonális fogamzásgátló módszert, de tekinthető ez akár egy hormonális fogamzásgátlás ellenes kampánynak is.

Szerencsére napjainkra már számos tanulmány bizonyította, hogy ennek semmilyen létalapja sincs, sőt a hosszú távú hormonális fogamzásgátlás számos más előnnyel is jár a nem kívánt terhesség megelőzésén túl. Gondoljunk csak a súlyosan pattanásos, zsíros bőr (acne) kezelésére, a megfelelő cikluskontrollra rendszertelen vérzések esetén vagy éppen a méhtestrák illetve petefészekrák előfordulási gyakoriságának csökkentésére. Ahhoz, hogy ezt a köztudatban is erősítsük, meg kell értenünk a mai modern hormonális fogamzásgátlók működési elvét.

Hogyan hatnak a hormonális fogamzásgátlók?

Ezek mindegyike, függetlenül a beviteli formától a peteérés gátlásán keresztül fejti ki hatását, mégpedig oly módon, hogy a szervezetben egy folyamatos, egyenletes hormonszintet biztosít és ezáltal gátolja az agyalapi mirigyben a tüszőérést serkentő hormon (folliculus stimuláló hormon, FSH) elválasztását. Ennek eredményeképpen nem választódik ki domináns tüsző, mely megérhetne és érett petesejtet biztosíthatna az adott ciklusban.

A peteérés gátlásához általában elegendő egy sárgatesthormon komponens, de az egyéb, nem fogamzásgátlással kapcsolatos elvárások igénylik egy másik komponens használatát is. Így általában valamilyen ösztrogén származék (leggyakrabban etinilösztradiol, de ma már természetes ösztradiol is megtalálható egyes készítményekben) illetve a hormonális módszer egyediségét és nem fogamzásgátlással kapcsolatos előnyeit biztosító sárgatest-hormon származék alkotja.

Alacsonyabb hormonszint

A modern gyógyszeriparnak és a számos kutatási eredménynek köszönhetően a fenti hatás kiváltásához szükséges hormonszinteket sikerült a lehető legkisebbre (amely még éppen elegendő a tüszőérés gátlásához) csökkenteni.

Ez azt jelenti, hogy a kezdeti tabletták hormontartalmának csaknem tizedével működnek a mai modern fogamzásgátló módszerek. Gondoljunk csak arra, hogy ha ezek a hormonok a szervezetben raktározódnának, amit egyébként nem tudnak, hiszen lebomlanak (a leghosszabb lebomlású alkalmazott hormon alkotónak sem több a felezési ideje két napnál), akkor nem kellene például minden nap egy újabb tablettát bevenni, vagy havonta egy újabb hüvelygyűrűt felhelyezni. Ennek az alacsony hormonszintnek köszönhetően a módszer használata mellett alkalmazási hiba (hányás, hasmenés, kimaradt tabletta, későn felhelyezett hüvelygyűrű) esetén bekövetkező időben fel nem ismert terhesség esetén a magzat károsodása minimálisra tehető.

Csakugyan az alacsony hormonszinteknek köszönhetően lehetőség van a vérzéses időszakok számának csökkentésére, hiszen a legtöbb módszer esetén a folyamatos alkalmazás (nem tartunk szünetet például két levél tabletta vagy két hüvelygyűrű között) is megengedett, ami ugyancsak a hormonális módszerek biztonságosságát hivatott alátámasztani.

A fentiekből jól látható, hogy a hosszú távon alkalmazott hormonális fogamzásgátlás esetén az előnyök messze meghaladják azokat a kockázatokat, amelyektől a szedők többsége tart.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Erdődi Balázs, szülész-nőgyógyász