A hormonális fogamzásgátlók neuropszichiátriai mellékhatásai

A kombinált orális fogamzásgátló tabletta különösen kedvelt módszer a nem kívánt terhesség elkerülésére. 1950-es bevezetése óta számtalan nő használja fogamzásgátlási módszerként.

Amellett, hogy hatékony a nem kívánt terhesség ellen, az orális fogamzásgátló tabletták (OCP) jól beváltak többek között olyan egészségügyi állapotok, mint a fokozott szőrnövekedés (hirsutizmus), illetve az endometriózissal és adenomiózissal kapcsolatos fájdalomtünetek, valamint a kismedencei gyulladásos betegségek kezelésére is.

A kombinált hormonális fogamzásgátlók továbbá a menstruációs zavarban szenvedő nők elsővonalbeli kezelését is jelentik, a policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő nőknél pedig hatékony, hosszú távú módszert kínálnak a menstruációs ciklus szabályozására, az androgének csökkentésére, a zsíros bőr és a pattanások megszüntetésére, valamint csökkentik az arcbőr szőrösödését, miközben hatékony fogamzásgátlást is biztosítanak számukra.

Azonban a közelmúlt kutatásai felhívják a figyelmet a hormonális fogamzásgátlót szedő nők esetében a fokozottan megjelenő hangulati zavarokra és a szorongásos, illetve depressziós tünetek gyakoribb előfordulására.

Új kutatások szerint az „antibébi tabletta” és a hangulati hatások között összefüggések lehetnek

Napjainkban világszerte több mint 100 millió nő használ hormonális fogamzásgátlót, ennek ellenére elég vegyesek az adatok a tabletta használatához kapcsolódó neuropszichiátriai tünetek és hangulatváltozások gyakoriságáról és mértékéről. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a kombinált orális fogamzásgátlók az általános jólét csökkenésével járnak, de nem okoztak depressziót, a placebóval összehasonlítva.

Egy, a JAMA Psychiatry folyóiratban megjelent, több mint 1 millió nő bevonásával készült nagy dán tanulmány azonban szignifikáns összefüggést talált a hormonális fogamzásgátlás és az antidepresszánsok használata, illetve ami utóbbit szükségessé tette: a depresszió első diagnosztizálása között.

A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a levonorgesztrel tartalmú gyógyszer hosszú távú szedése szignifikánsan összefügg a szorongással és alvásproblémákkal azoknál a nőknél, akiknél egyébként nem fordultak elő ilyen problémák.

Egy közelmúltban Franciaországban végzett kis, országos kohorsz-tanulmány szerint ez igaz lehet az intrauterin eszközökkel (IUD) bevitt levonorgesztrelre is, és az összefüggés dózisfüggő lehet. (Sokakban él az a téves gondolat, hogy a hormont kibocsátó spirálból nem kerül be a szervezetbe szisztémásan a hormon.) Megjegyzendő, hogy az American Journal of Psychiatry-ben megjelent tanulmány szerint közel kétszer gyakrabban fordult elő öngyilkossági kísérlet, és több mint háromszoros volt az öngyilkossági kockázat a hormonális fogamzásgátlást szedő nők körében, összehasonlítva azokkal a nőkkel, akik soha nem használtak hormonális fogamzásgátlót.

Az információhiány megnehezíti a következtetések levonását

A reproduktív korú (18-44 éves) nők antidepresszánsok és szorongásoldó szerek szedésével kapcsolatos legfrissebb információk ritkák, és egyes esetekben elavultak is. Az Amerikai Országos Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés adatai szerint a 18 éves vagy annál idősebb felnőtt nők 18,6%-a számolt be arról, hogy 2017-2018-ban használt antidepresszáns hatású gyógyszereket, ami a 2009-2010-es adatokhoz képest 13,8%-os növekedést jelent. A 2008. és 2013. között megkérdezett, 15-44 év közötti, munkáltató által támogatott magánbiztosítással rendelkező nők körében az eredmények szerint a nők 15,4%-a íratott fel antidepresszánst. A 18-44 év közötti nők szorongásoldógyógyszer-használatára vonatkozó adatok még szegényesebbek, és régebbiek, a szorongásoldók, nyugtatók és altatók használata 4,3% volt 2005. és 2008. között. Ezek az adatok hiányosak, és ezek alapján képtelenség kiválasztani azokat a betegeket, akik érzékenyek a hormonális fogamzásgátlás használatából eredő neuropszichiátriai tünetekre, vagy akiknél fennáll ennek kockázata, főleg, hogy a valódi patofiziológia még nem teljesen ismert.

A meglévő tanulmányok általában különböző módszereket alkalmaznak a hangulatváltozások felmérésére, és általában nem határozzák meg a hormonális fogamzásgátló használatának típusát elemzéseikben. Az ilyen jellegű vizsgálatokhoz szintén nagy mintanagyságra van szükség, de a hormonális fogamzásgátlók használatából származó neuropszichiátriai tüneteket megélő nők aránya viszonylag alacsony volt. Az 1990-es évek végén Rosenberg és munkatársai azt találták, hogy az 1657 vizsgált nő 46%-a hagyta abba az orális fogamzásgátlók szedését mellékhatások miatt az új recept felírását követő 6 hónapon belül, és ezeknek a nőknek 5%-a számolt be hangulati változásokról az orális fogamzásgátlók abbahagyásának okaként.

Csökkentett dózis, csökkent hangulatzavar?

Arra lehetett számítani, hogy amint az 1980-as években kifejlesztették az alacsonyabb hormonális dózisú kombinált hormonális fogamzásgátlókat, a pszichológiai mellékhatások bejelentésének aránya is tovább fog csökkenni. Azonban a sajtó és a közösségi média által felvázolt, a hangulatváltozások lehetőségének nagyobb tudatosítása érdekes módon az „antibébi tablettát” szedő nőknél tapasztalható neuropszichiátriai mellékhatások megnövekedett bejelentéséhez vezetett.

Egy 188 New York-i nő körében végzett közelmúltbeli keresztmetszeti felmérésben a nők 43,6%-a nyilatkozott úgy, hogy a hormonális fogamzásgátlót szedve tapasztalt hangulatváltozásokat, a pszichiátriai betegségben szenvedő nőknek pedig igen magas, 61,2%-a számolt be a hormonális fogamzásgátlóknak tulajdonított hangulatváltozásairól.

A kutatásban a nők 48,3%-a a hangulati mellékhatásokat jelölte meg a hormonális fogamzásgátlás abbahagyásának okaként, és 43 résztvevő említett hirtelen megjelenő pszichológiai mellékhatásokat, köztük ketten énidegen öngyilkossági gondolatokat. A szerzők szerint ez arra utal, hogy „legalábbis részben a pszichológiai mellékhatások befolyásolhatták” a tabelttát szedők azon döntését, hogy inkább alternatív fogamzásgátló módszerre váltanak.

Vannak, akik hajlamosabbak erre a mellékhatásra?

Egyelőre nem teljesen világos, hogy pontosan milyen kockázati tényezők állnak fenn azoknál a nőknél, akiknél neuropszichiátriai – pszichológiai tünetek jelentkeznek a hormonális fogamzásgátlók használata mellett.

Fontos megjegyezni, hogy a hormonális fogamzásgátlók használatát nem korlátozzák például a depresszióban szenvedő betegek esetében sem.

Bár a nők egy kisebb csoportja esetén jelentős neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a hormonális fogamzásgátlóik szedése során, a mögöttes oki mechanizmus még ismeretlen. A kutatók ugyanakkor úgy gondolják, hogy nagyrészt a kombinált hormonális fogamzásgátlók, vagy a csak progesztogént tartalmazó fogamzásgátlók progesztogén összetevőjével függhet össze ezen tünetek jelentkezése. Tudjuk, hogy egyes nők hormonérzékenyek, mások kevésbé, egyesek pedig egyáltalán nem.

A progesztogének a progesztogén közvetlen hatásaként befolyásolhatják a hangulatot, mivel a progesztogének lehetnek úgynevezett neuroszteroidok, vagy a progesztogén hatást másodlagosan módosíthatja (pl. fokozhatja) az adott nő saját hormontermelése, vagy annak biohasznosulása.

Érdekes, hogy Robinson és munkatársai egy, a 2000-es évek közepén végzett tanulmányban azt feltételezték – csekély számú bizonyíték alapján –, hogy a „fogamzásgátlás gyakorlatára adott pszichológiai válasz” is lehet akár egy lehetséges magyarázat a hormonális fogamzásgátlás mellékhatásprofiljára.

Továbbá azt is észrevették, hogy ha a premenstruációs dysphoriás rendellenességben (PMDD) szenvedő nők az orális hormontartalmú fogamzásgátlót választják, hajlamosabbak lehetnek más neuropszichiátriai problémákra is. A becslések szerint a komorbid pszichiátriai rendellenességek, mint például a szorongás, a súlyos depresszió, a bipoláris zavar és a poszttraumás stressz zavar előfordulása a PMDD-ben szenvedő nőknél akár a 70%-ot is elérheti. Ez a jelenség nem új, közel 20 évvel ezelőtt már az endokrinológus Dr. Geoffrey P. Redmond is publikálta.

Bár az ok nem teljesen egyedi, úgy tűnik, hogy vannak olyan nők, akik hangulati szempontból közvetve vagy közvetlenül érzékenyebbek a fogamzásgátló progesztogénjeire. Ezek a nők a kombinált vagy a csak progesztintartalmú fogamzásgátlóknál a progesztogénre adott válaszok teljes spektrumát mutatják, a pusztán ellaposodott hangulattól – ami pl. könnyen magyarázható az endogén hormonok szintén ellaposodott szintjével – a teljes depresszióig. Akinél depresszió is tapasztalható volt, ott pedig sajnos öngyilkossági gondolatok, szuicid kísérletek is jelen voltak, illetve akár tényleges öngyilkosság is.

Ronthatja-e még más is a hangulatot a bevitt hormonokon kívül?

A hangulati problémákat az is tetézheti, hogy egy nő hogyan érzékeli a szexualitását. Egyes, alacsony szexuális vággyal rendelkező vagy szexuális problémákkal küzdő fiatalabb nők jobban aggódhatnak a problémáik miatt, mint az idősebb reproduktív korú nők. Bár ennek oka nem világos, előfordulhat, hogy szexuális téren néhány fiatalabb nő számára fontosabb, hogy szexuálisan vonzóbb, magasabb libidóval bíró személy legyen, és gyakrabban is vágnak bele párkapcsolatba, ahol ez fontos tényező lehet, mint idősebb nőtársaik.

Az Európai Szexualitással foglalkozó Orvostudományi Társaság 2019-es állásfoglalásában arra a következtetésre jutott, hogy nincs meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a hormonális fogamzásgátlás hozzájárulhat-e a szexuális vágy változásaihoz és a szexuális zavarokhoz. Úgy tűnik, hogy „a nők kisebb része” tapasztal „jobb vagy rosszabb szexuális működést” a kombinált orális fogamzásgátlók szedése mellett, ami arra utal, hogy a nők többsége viszont nem számolt be jelentős változásokról e téren.

A szakembereknek fontos beszélniük a lehetséges hangulati hatásokról is a gyógyszerfelírás kapcsán!

Az alapellátásban dolgozó orvosok gyakrabban találkozhatnak a klinikai gyakorlatban olyan beteggel, akik a felírt progesztogéntartalmú fogamzásgátlók miatt hangulattal kapcsolatos mellékhatásokat tapasztalnak. Mivel ezeket a gyógyszereket egy első gyógyszerfelírás és vizsgálat után már gyakran nem az elrendelő nőgyógyász, hanem a háziorvos írja tovább, esetleg a nőgyógyászok egy része nincs is pontosan tisztában azzal, hogy a betegei némelyikének olyan jelentős hangulati ingadozásai is lehetnek a gyógyszertől, hogy akár öngyilkosok is lehetnek.

Ezért különösen fontos a páciensek kikérdezése a hangulati hatásokról minden konzultáció során, és különösen a hormonális fogamzásgátló megkezdését követő nyomon követés során. Különösen igaz ez olyan páciensek esetében, akik aktuálisan is antidepresszánst szednek, vagy azoknál, akiknek anamnézisében szerepel antidepresszánsok szedése, valamint az öngyilkosságot fontolgató betegek esetén is.

Ha hormonális fogamzásgátló szedése mellett ön is mélyen fekvő hangulatot, szorongást vagy öngyilkossági késztetést tapasztal, jelezze háziorvosa, nőgyógyásza felé!

Azok a szakemberek, akik a hormonális fogamzásgátlás miatt hangulatváltozásokkal találkoznak, fontolóra vehetik egy nem hormonális fogamzásgátlási módszerre való áttérés javasolását (pl. kondom, pesszárium stb.), mivel ezeknek a lehetőségeknek nincs neuropszichiátriai-pszichológiai mellékhatása.

Létfontosságú megtalálni az egyensúlyt a potenciális hangulatváltozásokkal kapcsolatos aggodalmak enyhítése, a hangulatváltozások jelentős kockázatával rendelkező betegek megfigyelése, és a hormonális fogamzásgátlás folytatása között azoknál, akiknél az előnyök meghaladják a kockázatokat.

Ha ön úgy érzi, aktuálisan krízisben van, és segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot, ahol képzett operátorok várják hívását!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta
Felhasznált irodalom: Neuropsychiatric Side Effects of Hormonal Contraceptives: More Common Than You Think! (Medscape)