Csonterősítő gyógyszerek szedése és a fogászati kontroll szerepe

A csontok fokozott törési hajlama ellen kifejlesztett, úgynevezett biszfoszfonát tartalmú gyógyszerek nélkülözhetetlenek a csontritkulás és egyes csontáttéttel járó daganatok kezelésében, ugyanakkor egy ritkán előforduló, de súlyos mellékhatás miatt fokozott fogászati prevencióra és kontrollra van szükség ezeknél a betegeknél – hívta fel a figyelmet Dr. Vaszilkó Mihály.

Évente nagyságrendileg 70 ezren szednek ilyen készítményeket hazánkban, az ún. állcsontelhalással járó kórkép kialakulásának veszélye nagy dózisú, intravénás daganatterápia esetén akár 4 százalék is lehet, csontritkulás megelőzésére, vagy kezelésére szájon át szedett szerek esetében 0,1-0,001 százalék közé tehető.

A biszfoszfonát tartalmú gyógyszereket sikerrel alkalmazzák csontritkulás megelőzésére, kezelésére, és a daganatterápiában (pl. emlőrák, prosztatarák, myeloma multiplex esetén), ám bizonyos esetekben olyan súlyos mellékhatásokat okozhatnak, amelynek következtében a betegek állcsontjának egy kisebb vagy nagyobb darabja elhal, amit csak műtéti beavatkozással lehet hosszú távon eredményesen kezelni – mutatott rá Dr. Vaszilkó Mihály.

Az ilyen gyógyszert szedők esetében éppen ezért rendkívül fontos a betegség megelőzése, ami a jó szájhigiéné fenntartását, a rendszeres fogászati ellenőrzést jelenti, emellett a fogeltávolítás során körültekintően kell eljárni: fontos, hogy a fogorvos tudjon a fokozott rizikóról.

Dr. Vaszilkó Mihály kifejtette, a csontok leépülésével járó betegségek esetén a gyógyszerek pozitív hatása, hogy gátolják a csont lebontásáért felelős sejtek működését, ugyanakkor ezzel a csont természetes átépülését is akadályozzák, amely elengedhetetlen az egyébként normális mikrosérülések gyógyulásához.

Az állkapocs csontját csak egy vékony nyálkahártya választja el a külvilágtól, egy egyszerű fogeltávolítás után szabaddá válik a kórokozók számára – mondta Dr. Vaszilkó Mihály. A bejutó baktériumok könnyebben beépülnek, amire a szervezet a csont kilökésével reagál, és a folyamat részeként először elhal a csont egy része.

Az adjunktus elmondta, a jelenlegi leghatékonyabb kezelés az állcsont érintett részének műtéti eltávolítása, ám a gyógyítás során nehézséget jelent, hogy egy beteget általában többször is operálni kell, mivel a hatóanyag felezési ideje nagyon lassú, évtizedeket is igénybe vehet, mire kiürül a szervezetből. Az állcsontelhalást kezelő műtétek kisebb beavatkozásoktól az állkapocs szinte teljes eltávolításáig terjedhetnek.

A Magyar Arc-, Állcsont-és Szájsebészeti Társaság állásfoglalása szerint a biszfoszfonát-készítmények rendszeres szedésének előnye felülmúlja az esetleges mellékhatások okozta hátrányokat.

Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a daganatterápiában, nagy dózisban és intravénás alkalmazás esetén 4 százalék a nem kívánt csontpusztulás esélye, míg a csontritkulás megelőzésére, vagy a kezelésére szájon át szedett szerek esetében 0,1-0,001 százalék közé tehető. Magyarországon 2005-ben diagnosztizálták az első állcsontelhalásos esetet, jelenleg 4-500 beteg lehet érintett hazánkban.

A cikk folytatása a Semmelweis Egyetem honlapján olvasható.

(Semmelweis Egyetem)