Népszerű méhészeti készítmények - méhpempő, propolisz, virágpor

A méz az emberiség számára olyan egyedülálló és természetes táplálék, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni. A méznek számos fajtáját használják édesítésre, gyógyításra szerte a világon, de manapság egyre népszerűbbek a különböző méhészeti készítmények is, mint például a méhpempő, a virágpor vagy a propolisz.

A felsorolt méhészeti termékek nem helyettesítik az egészséges táplálkozást. Fogyasztásuk előtt körültekintően tájékozódjunk a vásárolni kívánt termékről, és annak alkalmazásáról.

Méhpempő

A méhpempő egy tejfehér színű, savanyú ízű anyag, amelyet a dolgozó méhek a garatmirigyeikkel termelnek. Táplálékul szolgál minden méhlárva számára életük első három napján, a méhkirálynőnek pedig a méhpempő a fő tápláléka élete végéig. A méhpempő 60-70%-ban tartalmaz vizet, emellett 10-20% szénhidrátot, kb. ugyanilyen arányban fehérjéket, értékes aminosavakat, és 5-10%-ban zsírokat. Vitaminok közül megtalálható benne a B₁- (tiamin), a B₂- (riboflavin), a B₃- (niacin), a B₅- (pantoténsav), a B₆- (piridoxin), a B₇- (biotin), a B₄- (folsav) vitamin, némi C-vitamin, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek, hormonok és antibiotikumok; ezidáig még nem sikerült minden összetevőjét pontosan meghatározni. A méhpempő egyik legfontosabb vegyülete a royalactin, ennek a fehérjének köszönhető a méhkirálynő méhlárvából való kifejlődése.

A méhpempő szénhidráttartalma miatt jó energiaszolgáltató, de cukorbetegek számára beszámítandó a napi szénhidrátfogyasztásba. Erősíti az immunrendszert, szervezetünk hatékonyabban küzd meg a fertőzéses eredetű megbetegedésekkel, antioxidánstartalma miatt pedig csökkenti az oxidatív stresszt. A mézhez hasonlóan segíti a sebgyógyulást.

Az interneten olvashatunk olyan feltételezett hatásokról, amelyeket tudományosan igazolt kutatások még nem bizonyítottak, például hogy befolyásolhatja többek között a női és férfi hormonháztartást (pl. hőhullámok, női meddőség, eltérő tesztoszteronszintek), az inzulintermelést, a csontritkulást, a májműködést, az ízületi gyulladást, az asztmát, az emésztőrendszeri problémákat.

A méhpempőt pempőzéssel nyerik ki, amihez steril körülményekre és speciális eszközökre van szükség. A természetközeli méhészetek nem folytatnak pempőzést. A méhpempő hő, levegő és fény hatására gyorsan romlik, ezért sokszor mézet adnak hozzá, hogy jobban eltartható legyen. A liofilizált, azaz fagyasztva szárított méhpempőben bomlanak le legkevésbé a biológiailag aktív anyagok.

A méhpempő fogyasztásáról egyeztessünk kezelőorvosunkkal, ugyanis egyes gyógyszerek hatását csökkentheti, másokét fokozhatja. Kisgyermekek, várandósok, méz- és pollenallergiások, magas ösztrogénszinttel rendelkező nők, dermatitiszes és tesztoszteronérzékeny betegek számára nem ajánlott a fogyasztása.

Propolisz

A propolisz, más néven méhszurok egy ragadós, általában sárgásbarna színű gyantás anyag, amellyel a méhek tömítik, szigetelik és fertőtlenítik a kaptárakat, így védekeznek a betegséget okozó mikroorganizmusok, a penészedés és a kártevők ellen. A fák rügyeiről, zsenge ágairól gyűjtik be a folyékony gyantát, elsősorban ősszel, amikor nem gyűjtenek nektárt. Összetételét tekintve nagyrészt gyantát és balzsamot, emellett viaszt, pollent, illóolajokat, vitaminokat (például B1-, B2-, B6-, C- és E-vitamin), ásványi anyagokat, szerves anyagokat és enzimeket tartalmaz.

Jótékony tulajdonságai között tartják számon vírus-, baktérium- és gombaölő képességét, gyulladáscsökkentő hatását, ezért évezredek óta előszeretettel alkalmazzák torokfertőtlenítésre, sebgyógyításra. Fokozza az immunrendszer védekezőképességét betegségek alatt, műtétet követően támogatja a felépülést. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal állásfoglalása szerint bizonyos egészségügyi hatásairól még nincs elegendő bizonyíték, például arról, hogy jótékony hatással lehet a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, a diabéteszre vagy a daganatos betegségekre.

Kinyeréséhez a méhészek a kaptárak tetejére gyűjtőrácsot helyeznek el, amelyről begyűjtés után alkoholos propolisz tinktúrát készítenek. Ezt lehet csepegtetni teába, egy kanál mézre. De propolisz kapható mézbe keverve, por, kapszula, szopogató tabletta vagy gumicukor formájában is, melynek napi adagja 200-500 mg. Jellegzetes, szúrós íze van. Külsőleges használatra propoliszos krém javasolt.

Kisgyermekek számára az alkoholos kivonat fogyasztása nem ajánlott. Pollenallergiások csak kellő körültekintéssel, az egyéni reakciók figyelembe vételével fogyaszthatják. A propolisz önmagában is allergizálhat. Allergiás reakció észlelésekor abba kell hagyni a fogyasztását. A propolisztartalmú készítmények befolyásolhatják egyes gyógyszerek hatékonyságát, ezért alkalmazása előtt kérje ki kezelőorvosa véleményét.

Virágpor

Minden virágos növény rendelkezik virágporral, amely a méhek táplálékául szolgál. A virágokra szállva a méhek a lábaikon található szőrökkel gyűjtik össze a pollenszemeket, és a kaptárban lévő méhsejtekben tárolják. A virágpor összetételét sok tényező befolyásolja, például a növény fajtája, az évszak, környezeti tényezők. Összetevői között találunk fehérjéket, szénhidrátokat, zsírsavakat, vitaminokat (főleg B-vitamin-család tagjai), ásványi anyagokat (pl. kálium, kalcium, vas), antioxidánsokat és enzimeket. 1 gramm virágpor kb. 15-30.000 pollengalacsinból áll. A virágport a méhészek virágporcsapdákkal gyűjtik be a méhektől. Emberi fogyasztásra forgalomba hoznak nyers vagy szárított virágport tartalmazó étrend-kiegészítő készítményeket.

Növeli az immunrendszer hatékonyságát, véd bizonyos fertőzésekkel szemben. Feltételezések szerint enyhítheti bizonyos allergiák tüneteit, például tüsszentést, orrfolyást és könnyezést, emellett javíthatja a memóriát, a pajzsmirigy, a petefészek és az agyalapi mirigy működését, segíthet a depresszió és egyes emésztési problémák enyhítésében, de további tudományos vizsgálatok szükségesek ezen hatások bizonyítására. A virágpor szedését óvatossággal kell kezdeni, allergiás reakció észlelésekor abba kell hagyni a fogyasztását.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Irinyi-Barta Tünde, okleveles táplálkozástudományi szakember