A lepedékes torokgyulladás
A torokgyulladás egyik kísérő tünete lehet a tapadós lepedék kialakulása, mely általában fehér-szürkésfehér színű, jellemzően a kezelés hatására azonban körülbelül egy hét alatt leválik. Megjelenhet a mandulák felszínén, de egyéb gyulladásos folyamatok esetén lepedéket láthatunk a szájüreg egyéb részein is.
Fertőzéses eredetű lepedékes torokgyulladások
A lepedékképződéssel járó torokgyulladás jellemzője, hogy a torok felszíne és a lepedék környéke vörös színű, lobos, gyulladt. A környező nyirokcsomók is duzzadtak, kísérőtünetként torokszárazság és nyelési fájdalom tapasztalható. Fontos differenciáldiagnosztikai kérdés, hogy a lepedék a szájüreg melyik részén helyezkedik el, illetve hogy letörölhető-e vagy a lepedék az alapjához szorosan illeszkedik-e.
A bakteriális fertőzés okozta tüszős mandulagyulladás esetén a mandulák felszínén tüszők (elszórt gennycsapok) láthatóak, amelyeket laikusként szintén láthatunk „lepedéknek”, emellett duzzadt torokmandulák és gyulladt, lobos, vörös színű garatnyálkahártya látható. Ez a betegség típusosan magas lázzal kísért, a nyaki nyirokcsomók ez esetben is duzzadtak lehetnek.
Ez a betegség könnyen összetéveszthető a vírusos eredetű mononucleosis infectiosaval – közismertebb nevén csóklázzal –, ahol a mandulákat szintén vastag lepedék fedi. De ellentétben a tüszős mandulagyulladással, a mononukleózisos forma esetén jellegzetesen egybefolyó szürkés lepedékkel teljesen fedett mandulákat láthatunk.
Előfordul, hogy a garat fala fehéres, lepedékes foltokkal fedett, viszont a kísérőtünetek között ritkán szerepel láz, és a közérzet, általános állapot is kielégítőbb, mint mandulagyulladás vagy mononukleózis esetén. Ilyenkor a vöröses, belövellt szájüregi nyálkahártyán megjelenő laza, fehér, enyhe kaparással letörölhető plakkok szinte biztos jelei az álhártyás- vagyis pseudomembranosus candidiasisnak, amely akut és krónikus formában is jelen lehet.
A gombás eredetű szájüregi candidiasis – ismertebb nevén szájpenész – ezen fajtája leginkább újszülöttekre jellemző, de felnőttek esetén is előfordulhat. Általában lokális, helyi okok, mint például szájszárazság, vagy az asztmaterápiában használatos inhalációs szteroidok túlzott vagy helytelen használata (elmarad az inhalatív szteroidok után szükséges száj- és toroköblögetés) vagy szisztémás eltérések miatt (immunszuppresszióval járó állapotok vagy például a vashiány miatt) alakul ki. Szájüregi candidiasis esetén a fehér „foltok” – fehér lepedék – könnyen letörölhető.
Egyéb eredetű lepedék vagy fehér folt a szájüregben
Előfordul, hogy a szájüreg bármely területén felfedezett „lepedék” vagy fehér folt (leukoplakia) nem letörölhető, az alapjához szorosan tapad. Ilyenkor fel kell, hogy merüljön a rosszindulatú elváltozás, a szájüregi daganat lehetősége. Ilyenkor a klasszikus heveny gyulladásos megbetegedésekre jellemző láz, nyirokcsomó-duzzanat rendszerint hiányzik. Mielőbbi fül-orr-gégészeti szakvizsgálat és az elváltozás szövettani mintavétele, elemzése javasolt.
A szájüregi fehéres folt egyszerű mechanikai ártalomból (pl. súrlódás) is származhat (pl. ajakharapdálás), vagy öröklött nyálkahártyaelváltozás (pl. fehér spongiformis naevus) is lehet, ezek jóindulatú elváltozások. De okozhatja dohányzás, továbbá aszpirin okozta felmaródás is (ez utóbbi jellemzően átmeneti). Ritka esetben egy autoimmun betegség, a lupus kísérőjelensége is lehet.
Mégis, minden alapjáról le nem választható fehéres foltot fenntartással és óvatossággal kell kezelni, amíg a malignitás ellenkezője be nem bizonyosodik a biopszián alapuló szövettani vizsgálattal. A szájüreg leukoplakiái hajlamosak a rosszindulatú átalakulásra, különösen ha vöröses udvar övezi őket: laikusként tűnhet úgy, mintha a torok vagy a nyálkahártya gyulladt lenne, lepedékkel a közepén.
Látható, hogy egy „egyszerű lepedék”-nek is számtalan oka lehet, ezért minden esetben érdemes lehet ezeket az elváltozásokat háziorvosnak, fül-orr-gégésznek megmutatni, és lehetőleg tartózkodjunk az öndiagnózistól.
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Gerlinger Imre: Tünetorientált fül-orr-gégészet, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2014; Hirschberg Andor: Torokfájás, 2014