Miért lehet a hidegben megfázni?
Ha nagyon fázunk, vagy hosszabb ideig nem megfelelő öltözetben tartózkodunk a hidegben, annak sokszor megfázás lehet a következménye. Télen sokkal gyakoribbak a náthás, meghűléses megbetegedések.
Nagy hidegben először a lábunk, a kezünk és a fejünk kezd el fázni, és ha huzamosabb ideig tart ez az állapot, sokszor valóban meg is fázunk, de az összefüggés mégsem ilyen egyszerű. A hőmérséklet csak másodlagos tényező: A hideg önmagában nem okoz megfázást, náthát vagy influenzát, de ideális feltételeket szolgáltat a felső légúti betegségek kórokozóinak terjedéséhez és gyengíti az immunrendszerünket.
Ezek vezetnek a megfázáshoz
Az alábbi tényezők együttesen felelősek azért, hogy a téli hónapokban gyakoribbak a felső-légúti megbetegedések:
- A náthavírusok (az esetek többségében rhinovírusok) hideg időben gyorsabban terjednek. A Német Nemzeti Egészségügyi Intézet kutatásai szerint alacsonyabb hőmérsékleten a vírusok körül speciális gél képződik, amely védelmet nyújt számukra. Az influenzavírus a hideg és száraz levegőt kedveli. Magasabb hőmérsékleten, így például a légutakban, ez a bevonat feloldódik és a kórokozók akadálytalanul terjedhetnek tova a szervezetben.
- Zárt térben, ahol kevés a friss oxigén, a víruskoncentrációval együtt emelkedik a fertőzésveszély is. Télen többet tartózkodunk ilyen helyen, és ritkábban szellőztetünk.
- A téli fényhiány következtében a szervezetünkben kevesebb D-vitamin termelődik, aminek eredményeképpen az immunrendszer legyengül, és nem tud kellő hatékonysággal fellépni a kórokozókkal szemben.
- A fűtött helyiségek levegője kiszárítja az orr és a felső légutak nyálkahártyáját, ami így ideális életterévé válik a vírusoknak és baktériumoknak, és ha a kórokozók elszaporodnak, jelentkeznek a megfázás tünetei.
- Alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok mellett szervezetünk kevésbé tud ellenállni a kórokozók támadásainak, mint nyáron. A hideg ugyanis gyengíti immunrendszerünket, benne a légutakban található védekező sejtek működését is. Ha hidegben tartózkodunk, nemcsak végtagjaink vérellátása romlik, hanem az immunvédelemért felelős sejtek hatékonysága is csökken. Ilyen feltételek mellett a kórokozók gyorsan elszaporodnak, még mielőtt az immunrendszer aktiválódna.
A hideg tehát önmagában nem okoz megfázást, gondoljunk csak arra, hogy az északi államok lakói sincsenek folyton megfázva. A hideg idő velejárói azonban hatással vannak a kórokozók terjedésére és ellenálló képességünk működésére, ezért gyakoribb a megfázás télen, hidegben.
Felfázást is okozhat a hideg
Hasonló okok állnak a felfázásból adódó panaszok mögött is a hideg hónapokban. Főleg a nőknél gyakori, de férfiaknál is bármikor előfordulhat, ha nem figyelnek oda egészségük megóvására.
A felfázást nem a hideg, hanem a húgyutakban jelen lévő baktériumok elszaporodása okozza, ám a hideg rontja szervezetünk védekezőképességét, és így kedvez a kórokozóknak. Ha valaki hosszasan tartózkodik a hidegben olyan lábbeliben, amiben fázik a lába, vagy nem öltözködött fel elég melegen, akkor nagyon könnyen felfázhat, aminek akár húgyhólyaggyulladás is lehet a következménye, és a fertőzés átterjedhet a vesékre is vesemedence-gyulladást okozva.
A hideg ellen nem tehetünk sokat, az egészségünkért igen
Télen mindig figyeljünk oda a megfelelő, réteges öltözetre, fontos, hogy ne fázzunk és melegünk se legyen. Sajnos azonban ezen kívül nem tehetünk sokat a belélegzett hideg levegő ellen, és mindenképp fontos az is, hogy minél több időt töltsünk télen is a szabadban. A megelőzés kulcsa inkább immunrendszerünk egészségének megőrzésében és a higiénés szabályok követésében van.
Emlékeztetőül a legfontosabbak: rendszeres kézmosás, betegség esetén maradjunk otthon, szellőztessünk rendszeresen, száraz levegő esetén, táplálkozzunk egészségesen, vitaminokban gazdagon, és télen is figyeljünk mentális egészségünkre.
Ne feledjük, hogy hideg időben számos betegség esetében állapotromláshoz, a betegség fellángolásához, vagy a kockázat növekedéséhez vezet, így ismert egészségügyi probléma esetén fokozottan figyeljünk ezek kezelésére.
Tanácsok a megelőzéshez |
|
Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; netzathleten.de
Lektorálta: Dr. Osikóczki Orsolya