Halandzsa vagy kommunikáció? - Boróka igaz története II. rész
Zsófiék olaszos temperamentumú családjában mindig nagy a hangzavar. Mindenki sokat és hangosan beszél, a családtagok jól artikulálnak. Egy ilyen környezet általában nagymértékben segíti a kicsik beszédfejlődését.
Boróka is mindent megfigyelt, s reagált, közreműködött a játékokban. Épp ezért a család a gyermek három éves koráig nem gyanakodott, hogy probléma lehet a hallásával. Zsófi ma már pontosan tudja, hogy amit Boróka viselkedésében az első években megfigyeltek, azok bizony a hallásveszteség jelei voltak.
Boróka igaz története |
6/1 Mami, én a szememmel hallok! - Boróka igaz története I. rész |
Boróka nagyobb testvérei szépen beszélnek, az iskolai versmondó versenyeken többször első helyezést értek el, a legnagyobb gyermek a Kazinczyról elnevezett országos Szép magyar beszéd versenyen elnyerte a bronzminősítést. Sokat énekelnek, játszanak, s a közös étkezéseknél is magasabb a hangerő. Arról, hogy miért nem vették észre, hogy a gyermek nem hall jól, a következőket mesélte a kislány édesanyja.
Játékok, mondókák – beszéd helyett mutogatással
Boróka eleinte ugyanúgy viselkedett és játszott, mint a testvérei. Amikor azonban már várható lett volna, hogy a gyermekdalokat, mondókákat elkezdje megtanulni és ismételni, akkor tűnt föl először az édesanyjának, hogy a kislánya másképp reagál. Boróka figyelt rá, tartotta a kis kezét a simítós mondókáknál, de nem mondogatta, énekelte vele úgy a gyermekdalokat, mint a többi gyermeke. Viszont mindig mutatta, amit kellett, és örömmel közreműködött a játékban, sajátos, kicsit halandzsás szavakat használva.
A halláscsökkenés korai felismerése |
Minden szülő legfontosabb kívánsága, hogy gyermeke egészségesen szülessen – s ha mégis adódna valamilyen probléma, akkor azt mielőbb felismerjék az orvosok. Az újszülöttek hallásvizsgálata a rutinvizsgálatok közé tartozik Magyarországon, ám akadnak szakemberek, akik a babák számára a teljes körű hallásszűrés bevezetését sürgetik. A halláscsökkenés korai felismerése>> |
Amikor képeskönyveket nézegettek, akkor ő inkább lapozott, sosem várta meg, hogy az anyukája végigolvassa azt az oldalt. A többi gyereknél egy idő után rögzült, amit az egyes képek mellett hallottak, tudták, mikor kell lapozni – Boróka ezeket nem vette figyelembe. Két évesen halandzsa nyelven folyékonyan beszélt, nagyon jól gesztikulált, a hanglejtésével játszott. Nagyon tetszett is mindenkinek eleinte, úgy gondolták, hogy a kislány így próbálja fölvenni a tempót velük. Később, amikor a beszéde fejlődésnek indult, nyelvtanilag helytelenül fejezte ki a gondolatait. Mondókázni azonban ekkor sem lehetett vele.
Szimpátia és tartózkodás
Amikor édesanyjával ketten vagy csak a szűk családdal voltak otthon, jól lehetett kommunikálni Borókával. Amikor viszont a családi összejöveteleken sokan gyűltek össze, akkor ő elvonult a zongora alá játszani. Bár társaságban gyakran játszott magányosan, néhány emberhez mégis nagyon vonzódott a gyermek. Mindig megtalálta azt, akivel szívesen beszélgetett. Különösen a mély hangú férfi rokonok voltak szimpatikusak neki, velük nagyon szeretett beszélni, mesélt nekik, kérdezett tőlük. Senki nem gondolt arra a banális okra, hogy a kislány azért pont velük szeretett csacsogni, mert őket hallotta, míg a többieket nem.
Nagyon kedvelte testvére focis társának fekete bőrű édesapját is, akivel a többi gyerek inkább tartózkodóan viselkedett. Borókát lenyűgözte a sötét arcból kiragyogó, villogó fehér fogsor, könnyen tudott koncentrálni a beszélgetésre, pedig az apuka törve beszélt magyarul. A bajuszos-szakállas férfiakkal viszont nem szívesen társalgott – ma már lehet tudni, hogy azért, mert az ő szájukról nem tudta leolvasni a szavakat.
A III. részben arról írunk, hogyan merült fel Boróka esetében a hallássérülés lehetősége, és milyen kezelések, vizsgálatok következtek – amelyek nem vezettek eredményre.
(Siemens Hallásközpont)