Ha egy anya úgy érzi, baj van, annak utána kell menni... Boróka igaz története IV. rész

A kislány már öt éves volt, az anyukáját még mindig kételyek gyötörték. Vajon Boróka csupán elmerül a fantáziavilágában és nem figyel, vagy tényleg nem hall?

Zsófi érezte, hogy valami nem stimmel, vitte tovább a gyermeket más szakorvosokhoz. Egy váratlanul rossz eredményt hozó szubjektív hallásvizsgálat, majd a többszöri halasztás után elvégzett objektív vizsgálat végül igazolta gyanúját: csaknem három évvel a legelső vizsgálat után kiderült, hogy a kislány hallássérült.

Az édesanyát továbbra is az a visszatérő probléma aggasztotta, hogy nem lehet mondókázni, verselni, énekelni Borókával. Egy ismerős fül-orr-gégész úgy ítélte meg, hogy Borókának folyadék van a fülében, az gátolhatja a hallásban, ill. a hallás utáni tanulásban. Javasolta, hogy vegyék ki az orrmanduláját, szúrják fel a fülét, az majd megoldja a problémát. Zsófi egy darabig halogatta a beavatkozást, végül mégis beleegyezett a műtétbe. Attól tartott, ha tovább késlekednek, akkor miatta nem fog hallani a kislány, mert a hallócsontok betokosodnak és nem tudják majd továbbítani a hangok rezgéseit. A gyermek öt éves volt, amikor kivették az orrmanduláját és felszúrták a fülét. Az édesanyja hiába várta, nem történt ugrásszerű javulás, bár azon a nyáron Boróka valamivel jobban kezdett beszélni és mondókákat ismételni.

Döbbenetes eredmény a szubjektív hallásvizsgálaton

Pár hónappal később megint részt vettek egy hallásvizsgálaton, a szokásos jó eredménnyel. A következő kontrollvizsgálat teljesen váratlanul alakult. Borókában ekkorra tudatosodott, hogy csak akkor szabad jelentkeznie, ha tényleg meghall valamit. Fegyelmezetten végrehajtotta a feladatot, úgy, ahogy otthon gyakorolták, s nagyon rossz hallási eredményt produkált. A fül-orr-gégész sem értette mi történt, de azonnal javasolta a BERA-vizsgálatot, amit egy másik kórházban lehetett volna elvégeztetni. Még időpontot is egyeztetett a másik kórház orvosával.

BERA-vizsgálatra várva...

Zsófi elvitte Borókát a megbeszélt időpontban az altatásos hallásvizsgálatra, de a másik kórház orvosa azt mondta: „Okos kislány, tud ő jelentkezni!” – és nem végezték el a vizsgálatot. Annak ellenére sem, hogy az ottani audiológus is javasolta azt. A küldő fül-orr-gégész újra beszélt a kollégájával, újabb időpontot egyeztettek, de a jelenet megismétlődött. Zsófi szerint talán azért, mert nem szeretik feleslegesen altatni a gyerekeket, tehát tulajdonképpen jót akarnak.

Mit mutat a BERA és az ASSR?

Ismét eltelt néhány hét, majd Borókáék egy családi ismerős javaslatára eljutottak Dr. K. Erzsébethez, az egyik audiológiával foglalkozó cég vezető szakorvosához, aki végre azt mondta, amit Zsófi hallani szeretett volna: ha egy anya úgy érzi, hogy baj van, ha az orvos nem is ért egyet vele, akkor is foglalkozni kell vele. A főorvos asszony az egyik klinikára irányította őket, ahol elvégezték a BERA-nál pontosabb eredményt adó BERA + ASSR-vizsgálatokat. Az objektív műszeres vizsgálatokkal kimutatták, hogy Borókának 500 Hz-ig működik teljesen jól az egyik füle, a másik már korábban elveszíti a működést. 500 Hz-től viszont egy hihetetlen mélyrepülés következik, 2000 Hz-nél pedig már szinte semmit nem hall.

„Tedd a sárga nyulat a piros vödörbe!”

Az emberi beszédhang kb. 500-2000 Hz között van – Boróka azért tanult meg beszélni, mert a mély hangokat hallja. Amikor anyukája olvasott neki, az ölébe ült és a fejét mindig a nyakához hajtotta, mert ott érezte a hang rezgését. B. I. kiváló szurdopedagógus – akihez később kerültek – volt az első, aki bebizonyította az édesanyának, hogy Boróka tökéletesen olvas szájról. Ha a száját eltakarva, suttogva kérte meg valamire, a kislány meg sem rezzent, pedig a szobában ülők tisztán hallották a kérést. Ha némán, hangok nélkül, tátogással „utasította” ugyanarra, Boróka szépen berakta a sárga nyulat a piros vödörbe.

A V. részben Boróka hallásgondozásáról írunk, arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a hallókészülékek illesztése során.

(Siemens Hallásközpont)