A krónikus mandulagyulladás tünetei és kezelése
A krónikus mandulagyulladás a torokmandulák bakteriális fertőzése, kolonizációja következtében létrejövő, idült állapot. Lehet klinikailag csak a távoli betegség miatt feltételezett, de előfordul a heveny, tüszős mandulagyulladások ismétlődése is.
A mandulagyulladás téma cikkei |
7/1 Mandulagyulladás - Típusai, tünetei és kezelése 7/2 A tüszős mandulagyulladás 7/3 Krónikus mandulagyulladás 7/4 A mandulagyulladás kivizsgálása 7/5 Mikor szükséges a mandulaműtét? 7/6 A mandulák eltávolítása - A mandulaműtét menete 7/7 Mandulaműtét utáni teendők |
A torokmandula a szájgaratban a nyelvgyök szintje fölött, a mellső és hátsó garatív között elhelyezkedő, szimmetrikus, páros, csonthéjas mandulára emlékeztető alakú nyirokszerv. Mivel állománya szivacsra emlékeztető öblöcskékkel fordul a szájüreg felé, a szájflóra és az ételmaradék optimális feltételeket teremthet többféle baktérium megtelepedésére.
Ezek közül egyértelműen kórosnak a Streptococcus pyogenes-t szokás tartani, de sok szakember és cikk szól ezen felül más baktériumok góc szerepéről is. A S. pyogenes 5-10 napi magas lázzal, tüszőkkel, megnagyobbodott nyirokcsomókkal járó, akut gyulladást is képes okozni.
Mikor mondhatjuk, hogy krónikus?
A jelenleg érvényben lévő, úgynevezett Paradise-kritériumok alapján, ha 3 év alatt 10, vagy több ilyen fertőzést észlelünk, krónikus mandulagyulladásról beszélhetünk. Nehezebb véleményt mondani azokban az esetekben, mikor a szervezet távoli, más okkal nem magyarázható gyulladásai hátterében álló gócbetegséget kell azonosítani, mely a mandulákból indul ki. Leggyakrabban foltos hajhullás, Schönlein-Henoch purpura (alsó végtagi és zsigeri kisereket érintő, lábszári bevérzésekkel járó gyulladás), visszatérő ízületi gyulladás szokott szorosabb összefüggést mutatni a mandulák fertőzésével.
Ártalmatlan állapot, de sokakban aggodalmat okoz a mandulakő, mely általában nem patogén, hanem szaprofita baktérium terméke az ételmaradékokból nagyobb öblök esetén. Kellemetlen szájszagot okoz, de el kell különíteni a krónikus mandulagyulladástól.
Hogyan kezelhető a visszatérő mandulagyulladás?
Műtét
A mandulagyulladás kezelése elsősorban sebészi úton történik mandulaműtét (tonsillectomia) útján. Sok országban, így hazánkban is egyre inkább hódít a részleges mandulaműtét, mely kisebb műtéti és posztoperatív terheléssel jár, kevesebb a vérzés, a fájdalom, az utóvérzés. Érdekes módon a részleges műtét (bár a légzéskimaradást okozó légúti akadály megszüntetésére vezették be a beavatkozást, de a fent említett kisebb biológiai kockázat miatt szívesebben végzik) is okozhat javulást, megoldást a krónikus gyulladás válogatott eseteiben. Magyarázat erre talán az lehet, hogy a mandula tokja bizonyos védő, antibakteriális hatású enzimeket termel, amelyek a nyirokszövet kisebb térfogatát képesek infiltrálni, így a mandula megkisebbítése a védett térfogaton belüli mérettel egészséges szervet eredményezhet. Az irodalmi adatok egyre gyűlnek, de jelenleg a protokoll szerinti ellátás még mindig a mandulák teljes eltávolítása.
Kapcsolódó cikk Krónikus mandulagyulladás esetén indokolt a műtét
Gyógyszer
Elméletileg lehetséges antibiotikumos kezelés is, de mivel ennek eredményessége vitatott, illetve rövidtávú, így inkább csak a műtét átmeneti vagy végleges ellenjavallata és igen idős kor teszi szükségessé a konzervatív kezelést.
A leggyakoribb kérdések a mandulaműtétről
Nem veszélyes?
Jelen tudásunk szerint a mandulák teljes eltávolítása sem jár (eleve ép immunrendszer esetén) hosszú és középtávú hátrányokkal. Rövidtávon a műtét utáni fájdalom és utóvérzés kiemelendő. A szövődmények előfordulása nem függ attól, hogy helyi érzéstelenítést vagy altatást választunk. Utóbbi időben a műtétek elvégzésére a hagyományos, ún. „cold steel” módszer mellett több elektromos eszköz áll rendelkezésre (pl. radiofrekvenciás kés vagy hurok, coblator), ezek általában kisebb vérzési esélyt eredményeznek megfelelően gyakorlott sebészi kézben, bár a hagyományos műtét sem szokott 2%-nál több esetben posztoperatív vérzést okozni. Utóbbi lehetőség miatt a műtétet nem végezzük ambulánsan. Általában 2 napos kórházi megfigyelést tartunk szükségesnek, a fájdalom miatti nehéz nyelés áthidalására is elegendő az esetek többségében ez a 48 óra.
Mi történik, ha mégsem műtenek meg?
A mandulaműtét elmaradása a gócbetegség fennmaradását, illetve a krónikus gyulladásban termelődő felesleges antitestek szervezetet károsító hatását (kiserek, vese, bélrendszer krónikus gyulladásai) okozhatja. Utóbbi folyamat igen lassú (15-20 év), de jellemzően nem visszafordítható. Sajnos azonban nehéz garantálni, hogy a góc a mandulában van, ezt a laboreredmények csak valószínűsítik, az igazságra a mandulaműtétet követő 3-12 hét múlva derül fény, ekkor ugyanis a gócbetegség eltűnik, meggyógyul. Gyakran a műtétet követő pár hétben a gócbetegség romlik, ezt pozitív jelnek tekintjük.
Félek a fájdalomtól. Hogyan készüljek fel?
A műtéti fájdalom általában szájon át szedhető általánosan használt fájdalomcsillapítókkal uralható. A vaskos, fibrines lepedék leválása a 6-11. nap között történik a leggyakrabban, ilyenkor 2-3 napig a fájdalom átmenetileg ismét fokozódhat, az utóvérzés esélye is nagyobb kissé. Ennek elmúltát a sebet fedő, tejfölszerű anyag eltűnése is jelzi (a beteg a száját kitátva, a tükörbe nézve maga is láthatja a környezeténél kissé pirosabb, frissen hámosodó sebágyat), ilyenkor a sokakat zavaró szájszag is eltűnik. Fentiek miatt 12-15 nap kíméletet szokás javasolni a műtétet követően.
Kapcsolódó cikk Mandulaműtét utáni teendők
Van mód a megelőzésre?
A krónikus mandulagyulladást megelőzni maximum a szájflóra kordában tartásával lehet. Ennek fontos eszköze a megfelelő szájhigiéné, a rendszeres fogorvosi ellenőrzés, illetve a refluxbetegség kezelése, ha az igazolódna. Másik aspektus, hogy a torok nyálkahártyája ellenállását a krónikus irritáció gyengítheti. Így a rendszeres alkoholfogyasztás, dohányzás, illetve a gátolt orrlégzés miatti kiszáradás (orrsövényferdülés, szénanátha, orrpolip, nagy orrmandula) hajlamosít akut vagy krónikus garatgyulladásra és mandulagyulladásra is.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zaránd Rajmund, fül-orr-gégész