SCDS - Felsőívjárat-dehiszcencia szindróma (ablak szindróma)

A felső ívjárat dehiszcencia szindróma vagy röviden SCDS (superior canal dehiscence syndrome, helytelenül felső ívjárat kifakadási szindróma néven is emlegetik) olyan ritka rendellenesség, mely egyensúlyzavarral és halláskárosodással jár. Az elnevezés arra utal, hogy a betegségben szenvedők belső fülében a felső félkörös ívjáratokat fedő csont lyukas vagy elvékonyodott.

A felső ívjárat dehiszcencia szindróma (ablak szindróma) ritka, a lakosság mindössze 1-2%-ánál diagnosztizálják. A férfiakat és nőket egyformán érinti, akik általában a 40-es éveikben fedezik fel a betegségüket. Mivel nem minden érintettnél jelentkeznek a tünetek, a betegek száma valószínűleg valamivel magasabb.

Tünetek

Az SCDS esetén az alábbi, leggyakoribb tünetek valamelyike, vagy ezek közül akár több is tapasztalható:

• a hangok visszhangja evés vagy beszéd során (autofónia)
• a fülek teltségérzete
• halláskárosodás
• a belső zajokat, mint például a szívverés, a beteg hangosabbnak hallja az átlagosnál
• a szemek gyors oldalirányú vagy fel-le történő mozgása (nystagmus)
• fülcsengés, fülzúgás
• a beteg hallja a pulzusát a fülében
• egyensúlyzavar
• vertigo vagy szédülés
• a beteg úgy észleli, hogy a különben mozdulatlan tárgyak mozognak (oscillopsia)

Ezeket a tüneteket az alábbiak válthatják ki:

• köhögés vagy tüsszentés
• légnyomásváltozás
• hangos zaj
• nehéz tárgy emelése
• erőlködés

Okok

A belső fülben három hurkos szerkezet, úgynevezett ívjáratok vannak, melyekben a folyadék mozgás hatására szintén mozog, az itt található apró szőrsejtekkel együtt. Mindez információt ad az agynak arról, hogy a test milyen pozícióban van, majd az agy utasítja az izmokat, hogyan reagáljanak az egyensúly megtartása érdekében.

A legfelül elhelyezkedő félkör alakú csatornát (felső ívjárat) a halántékcsont fedi, ám SCDS esetén ez lyukas, elvékonyodott vagy sérült, ami befolyásolja, hogy hogyan reagálunk a mozgásra.

Az SCDS kialakulásának okai:

• genetikai - egy gén megakadályozza, hogy a csont kellő vastagságúra növekedjen
• fertőző betegség
• a csont trauma általi sérülése

Az SCDS bármely fülben kialakulhat, vannak, akiknél mindkét fül érintett. Ilyen esetben az egyik fül több tünet okoz, mint a másik.

Diagnózis

Az orvos a fizikális vizsgálat mellett kérdéseket tesz fel a tünetekről, illetve arról, hogy azok mikor jelentkeznek. Előfordulhat, hogy videonystagmográfia (VNG) vizsgálatra kerül sor, mely során a szemmozgást figyelik és az egyensúlyproblémával kapcsolatos tüneteket vizsgálják. A teszt során egy olyan speciális szemüveget kell viselnie, ami rögzíti a szemmozgást. Különböző tárgyakat kell követnie a szemével, miközben a fejét is különféle pozíciókba helyezik. Emellett levegő vagy víz használatával a fülcsatorna hőmérsékletét is enyhén megváltoztathatják. Rövid ideig úgy érezheti, hogy a szeme rángatózik.

A VNG vizsgálat mellett az orvos vesztibulárisan kiváltott myogen potenciál (VEMP) tesztet is végezhet. Ez ellenőrzi a nyaki izom reflexét, mely reagál a hangra. Az izomra elektródot helyeznek, majd az egyik fülben alacsony és közepes erősségű hangot hall, míg az orvos az eredményeket egy monitoron figyeli. Ha az orvos SCDS-re gyanakszik, CT-vizsgálatot kérhet, hogy megkeressék a felső ívjáratot fedő csonton a lyukat. Ez a típusú vizsgálat különböző szögekből érkező röntgensugarakat használ a teljesebb kép érdekében.

Kezelés

Ha a tünetek kismértékűek, előfordulhat, hogy elég az olyan triggerek kerülése, mint a hangos zaj vagy a magasságváltozás. Ha az SCDS miatt halláskárosodást tapasztal, az orvos hallókészülék használatát javasolhatja.

Ha egyes tünetek, mint például az oscillopsia, autofónia vagy egyensúlyproblémák súlyosak, műtétre van szükség. Az SCDS kezelésére használt leggyakoribb műtét során az orvos a koponyából vett kis szövet vagy csont segítségével tömi be a lyukat.

Tovább A szédülés típusai és lehetséges okai

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; What Is Canal Dehiscence Syndrome? (WebMD.com)
Lektorálta: Dr. Árki Ildikó, háziorvos