Éjszakai légzéstámogatás - légzéstorna alvás közben
megjelent:
A gyerekeknél alkalmazott lélegeztetőgépről hallva, sokan drámai helyzetre, intenzív osztályra, súlyos betegre tudnak csak gondolni. Holott, az ilyen eszközt nem csak a kórházi COVID-osztályok használják, mint napjainkban, a pandémia idején. Vannak családok, akiknél ez a berendezés a mindennapokban (gyakrabban csak éjszaka) szereplő fontos eszköz.
Az alvás közbeni légzéstornáról (nagyon eufemisztikus elnevezéssel), pontosabban fogalmazva az éjszakai légzéstámogatás mibenlétéről a nem érintett szülőknek is érdemes tudniuk – vélik szakorvosok. Ezért került fel nemrégiben a Semmelweis Egyetem edukáló programsorozatában a témák közé ez is. Egyre több gyereknek van szüksége az ilyen „mankóra” – olykor ugyanis csak a légzést támogató gép segítségével biztosítható az a kellő mennyiségű oxigén, ami egyeseknél az életben maradást, a többségnél a jobb életminőség elérését szolgálja.
Szerencsés esetekben nem folyamatosan, hanem csak a rövidebb ideig aktuálisan fennálló betegség állapotában szorul erre a segítségre a gyerek – hangzott el az SE Egészségnapok egyik online előadásán. „Aki nem érintett, nem is gondolná, hány gyerek él olyan problémával, ami befolyásolhatja légzését, és ennek következtében az alvását” – mondta dr. Czövek Dorottya (I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika).
A pulmonológus arról is beszélt, hogy „az éjszakai légzésproblémáknak sokféle következménye lehet – így a gyakori reggeli fejfájás, a tanulási nehézségek is az alváshiány számlájára írhatóak. Hosszabb távon pedig akár fejlődésbeli elmaradás is bekövetkezhet – és a hátterében rejlő ok, igen sok gyereknél, nagyon sokáig felderítetlen marad. Az ilyen esetekben ettől a külső eszköztől jöhet az a segítség, ami a légzés támogatása révén képes biztosítani a békés, háborítatlan éjszakai alvást, pihenést. Ez a berendezés tehát az egészségesebb fejlődés, végső soron a teljes élet lehetőségének záloga.” A szakmában ezt a támogatást „otthonlélegeztetési program” elnevezéssel tartják számon.
Éjszakai gyógyulás, néha az életben maradás eszköze
A szívben, a szív környékén lévő receptorok érzékelve a vér oxigén-, illetve szén-dioxid-szintjét, jelzést küldenek az agynak arról, hogy a szervezetnek friss oxigénre van szüksége, tehát újra levegőt kell venni! Ahhoz azonban, hogy a jelzést követően automatikusan bekövetkezzen a légvétel, és hogy ez a folyamat automatizmus – nem pedig tudatosan végiggondolt cselekvés – legyen, sok mindennek kell adottan fennállnia. Elsősorban is az szükséges, hogy ép (intakt, elváltozás nélküli) legyen a tüdő, továbbá a bordák közötti izomzat. A megfelelően tágra nyitott (nyíló) légutak mellett szükséges a jó keringés, az, hogy a vér áramlása is zavartalan legyen.
Ki gondolta volna, hogy (m)ilyen nehéz lehet az „egyszerű” légvétel... Pedig kóros állapotban nagyon az... Létezik például egy rendkívül súlyos légzészavar, a centrális hipoventillációs szindróma (CCHS, azaz veleszületett központi hipoventillációs zavar), aminek áldozata álmában „elfelejt” levegőt venni. Egy mitológiai történet nyomán, Ondine átka megnevezéssel ismeri a szakirodalom ezt a szindrómát. A „mese” úgy szól, hogy Ondinének, a vízi nimfának szerelme, a halandó férfi azt az ígéretet tette, hogy minden lélegzetvételével szerelmüket fogja dicsérni. Amikor azonban a nimfa rajtakapta őt egy másik nővel, megátkozta. A súlyos átok úgy szólt, hogy amikor elalszik, felejtsen el levegőt venni.
Ha elmarad a légvétel
A veleszületett központi hipoventillációs zavar nagyon kevés gyereket érint, mivel azonban mégis előfordulhat, fontos tudnunk róla. E ritka genetikai állapot fennállta esetén a légzés már a születés pillanatában abnormális, ami végzetes következménnyel jár, ha nem ismerik fel. Viszont, ha pontos a diagnózis, hatékonyan megoldást lehet hozni. Az állapot bemutatásaként, az online előadás hallgatósága megismerkedik egy 24 éves brit nő esetével. 200 ezer csecsemő közül egy születik ezzel a betegséggel. Napjainkban 200 érintett személyről tudni az egész világon. Emma a Nagy-Britanniában élő 30 CCHS-beteg egyike. Ő az, aki nem szundíthat el bármikor, ha kedve úgy hozza, hiszen ritka betegsége miatt az elalvásba belehalhat. Az Egyesült Királyságban ő az e szindrómával élő második legidősebb személy, aki a légzést szabályozó neurológiai reflex hibája miatt „elfelejt” levegőt venni, amikor elalszik.
Amint világra jött, azonnal elkékült, mert nem lélegzett, így az intenzív osztályra vitték. Ott rendezték a légzését, de valahányszor elaludt, elmaradt a légvétel, leesett az oxigénszintje, ezért fel kellett ébreszteni. Az alvás nem maradhat ki senki életéből, érthetően a baba igen hamar annyira kifáradt, hogy elaludt volna. Ezt azonban nem engedhették meg neki az orvosai, így nem volt más választásuk, lélegeztetőgépre kellett őt kapcsolniuk. Az eset ismeretlen volt számukra, ezért az ország összes csecsemőosztályát felhívták, mindenütt konzultációt kértek. Végül a Bristoli Gyermekkórház professzora, dr. Peter Fleming diagnosztizálta a kórt.
Élete első 2 évét Emma kórházban töltötte, ahol műszerek figyelték, mikor aludna el, hogy abban a pillanatban lélegeztetőgépre kapcsolva segítsék az oxigénellátását. A szülőket eközben megtanították a gép szakszerű alkalmazására, hogy képesek legyenek majd otthon is ellátni a kislányt. Emma 2 éves volt, amikor hazamehetett. A szülők eleinte minden éjszaka felváltva őrködtek a kiságy mellett, mert a gép 50-60-szor is felébresztette őket, különféle figyelmeztető jelzéseivel. Végül megszokták egymást a gép és a család, kialakult valamiféle életrend.
Ám Emma soha nem úgy élt, mint más gyerek. Mivel ő kizárólag akkor szendereghetett, ha az életmentő eszköze a közelében volt, ezért az iskolában is mindig mellette volt az egyik szülő és figyelte a gyerek ébrenlétét. Ezért aligha tudott az iskolai közösségbe illeszkedni, barátokat szerezni. Alapproblémája mellett kétségbeejtő helyzetet idézett elő, hogy egyszer C típusú agyhártyagyulladást kapott. Újraélesztése után 4 napra kómába esett.
Majd visszatért. Orvosai meglepődve tapasztalták, hogy ismét sikerült kijátszania Ondine átkát. De Emma az, aki nemcsak az iskolában nem bóbiskolhatott el, de mindenhol, pl. íróasztalánál, vagy járműveken utazva is mindig ébernek kell maradnia.
Baleset, sérülés, tumor miatt is elmaradhat a légvétel
A súlyos légzészavar elsősorban is központi idegrendszeri betegségre, érintettségre vezethető vissza. Akadályozza a légvételt az is, ha nem ép a tüdő mozgását segítő izomzat, ha izomdisztrófia, neuromuszkuláris (ideg- és izomrendszeri) betegség (pl. gerincvelői eredetű izomsorvadás), Duchanne-szindróma (gyermekkori izomelhalás), veleszületett (kongenitális) miopátia, ismeretlen eredetű izomhipotónia áll fenn. Akkor is gátolt, akadályba ütköző a légvétel, ha nem ép a tüdő, ha cisztás fibrózis, intersticiális tüdőbetegség érinti a tüdő szövetét.
Az életben maradás feltétele, hogy a levegő áramlását, a légvételt semmi ne akadályozza. A légzést akadályozhatja csecsemőkori arcdeformitás, vagy súlyos fül-orr-gégészeti elváltozás, ami enyhe formájában „csak” éjszakai horkolást okozó térszűkítő jelenség. Ám mivel minden mindennel összefügg, dr. Czövek Dorottya rendszerhibáról beszél. Az egyik hiba hozza magával a másikat, hiszen sérül a többi funkció, majd a többi rendszer is. Tegyük föl, „izomgyengeség miatt nem jól működik a tüdő, ennek következtében nem tud jól „átlevegőzni” a szervezet, magasabb lesz a vérnyomás, majd „elfárad”, túlterhelődik a szív” – mondja az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika pulmonológusa.
Minden ilyen jellegű hiba esetén szükség van légzéstámogatásra. A szülő, amikor először szembesül ezzel a helyzettel, megijed, hiszen nem látja át pontosan, miről van szó, és a fogalomhoz sokféle előítélet tapad. A szakember azonban arról próbálja meggyőzni a kétségbeesett szülőket, hogy ez az állandó rehabilitációs terápia valójában nem más, mint a légzéstorna.
Az alvás különféle fázisaiban másképpen működik a szervezet. A REM fázisban „kienged”, elernyed. A légzészavar más-más alvásfázisban eltérően jelentkezik. A szülő olykor úgy érzékeli, mintha ki-kihagyna, felületes volna a gyerek légzése. Van olyan zavar, ami az alvó helyzetének megváltoztatásakor módosul – ez a jelenség fülészeti problémára utalhat, ami alvásvizsgálatnál jól kiszűrhető. A szakembernek azt is meg kell ilyenkor figyelnie, hogy a zavar mikor, melyik testhelyzetben, pozícióban jelentkezik. A háziorvos a szülő beszámolója alapján fel tudja állítani az indikációt, és neki kell kérnie az alvásvizsgálatot.
Légzéstorna
A légzéstámogatás szükségességének gyakorisága, folyamatossága alapján különféle csoportokba lehet sorolni az érintetteket. Magas dependenciájú az a gyerek, akit egész éjszaka és a nap nagy részében is lélegeztetni kell. Akinél az alvásidőt is beszámítva mintegy 16 órán át kell használni a berendezést, az közepesen „függő”, és az alacsony dependenciájú csoportba tartozik az, aki csak alvásnál szorul a gépi támogatásra.
A súlyos izombetegséggel élő gyereknél, ha gyakran félrenyel, a légutak védelme érdekében gégemetszést végeznek. Ilyenkor kanülön (tracheasztómán) keresztül érkezik a levegő (az oxigén is) a szervezetébe. Ezek a gyerekek hamar kiszorulnak a közösségből, amit szociálisan, pszichésen igen hátrányosan élnek meg. De gégemetszés után tracheasztómára szorul az a gyerek is, akinek azért záródik el a felső légútja, mert „puha” a gégéje, vagyis annak petyhüdt szövete zárja, állja el a levegő útját. Drámai következményt okoz a súlyos szájpadhasadék is, bár ennek műtéti bezárásával megszüntethető az egészségügyi gond.
Amennyiben a sztóma, a kanül nem oldja meg a szükséges mennyiségű oxigén bejuttatását, lélegeztetőgépre van szükség. Az oxigénigény kalibrálásához az izombeteg gyereknél elengedhetetlen, hogy alvásvizsgálat segítségével ellenőrizzék, éjszaka hogyan teljesítenek az izmok. A nappali tünetmentes légzésfunkció náluk gyakran csökken 70% alá, de romolhat akár 50% alá, ilyenkor az oxigénigény fedezésére feltétlenül szükséges az éjszakai légzéstámogatás.
Könnyebben tolerálható megoldás az érintett számára, amikor maszkon keresztül történő gépi lélegeztetéssel, vagyis a gége helyett az orron keresztül zajlik a légvétel.
Csecsemőkorban arc- vagy felső légúti rendellenesség miatt kialakuló nem kielégítő minőségű légzésre kell gyanakodni, ha fennáll valamelyik az alábbi tünetek közül:
- Nagyon halkan ad ki hangot, például sírásnál is.
- Később az kell, hogy felkeltse a szülő figyelmét, ha a gyerek szaggatottan beszél.
- Ha reggel már fáradtan ébred, fáj a feje, éjszaka izzad (mély alvásnál esetleg teljesen átázik a pizsama).
- Gyanút keltő a napközbeni alvásigény, elalvás. A gyakori, kapkodó légvétel (felületes légzés), a gyors szívverés, a szapora pulzus.
Ilyenkor ajánlják fel a szülőknek az otthoni lélegeztető programot, amivel kapcsolatban az I. számú Gyermekklinika szakemberei mellett van mód segítséget kérni az Aneszteziológiai Klinikán, a Bethesda Gyermekkórházban is. Az izomgyenge gyerekek köhögtető gépet is kaphatnak, hogy a képződött váladékot a berendezés segítségével ki tudják köhögni.
A csecsemőkortól kezdődően a légzészavar terápiája a légzés tehermentesítését szolgálja. A szakember azt akarja elérni, hogy az extra légzési munkát, annak fizikai terhét sikerüljön levenni a gyerekről, hogy csökkenjen a pulzusa. „Különben akkora terhelést szenved a szervezete, mintha folyamatosan maratont futna” – mondja a pulmonológus dr. Czövek, s hozzáteszi, ilyenkor kevés kalóriája marad a fejlődésre. Ezért át kell rendezni a percventillációt, hogy kisebb frekvenciával, mélyebb légvételei legyenek! Ebben a folyamatban az orvosi munka fontos eredménye, ha elmélyíti a korábban felületes légzést, és örömteli hozadéka, „mellékterméke”, ha el tudja tüntetni a horkolást.
Végül, ha erre mód nyílik, a segítő orvos megpróbálja fokozatosan lazítani, majd megszüntetni a lélegeztetőgéptől való függést, a dependenciát.
Ezek a cikkek is érdekelhetik
WEBBeteg.hu
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró, Forrás: Semmelweis Egészség Napok, Semmelweis Egyetem, Dr. Czövek Dorottya, pulmonológus (I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika)
