Torokfájással járó akut megbetegedések

A torokfájás az egyik leggyakoribb panasz a betegek körében, kiemelten igaz ez az őszi-téli időszakra. Akut garat- és mandulagyulladással járó, vírusos és bakteriális kórképek okai és tünetei.

Akut vírusos orrgarat-, torok- és mandulagyulladás

Tipikus, torokfájást okozó vírusos kórképek

A heveny felső légúti fertőzések jelentős többsége vírusos eredetű. Kórokozóik lehetnek a rhino-, adeno- és influenzavírusok, illetve a nemrég pandémiát okozó SARS-CoV-2 is. A hirtelen kezdetű, heveny, torokfájással járó megbetegedések a garatgyulladás (akut rhinopharyngitis), valamint a garat és a mandula együttes gyulladása (tonsillopharyngitis acuta).

A torokfájás változó erősségű, és nagyon gyakran rendkívül kellemetlen, a torokpanaszokat általában láz és hurutos tünetek kísérik. Előfordulhat az is, hogy a fájdalom az orrgarat területére lokalizálódik. Átlagos folyású esetben 7-10 nap alatt gyógyul. Ilyen esetben nem szükséges a rutinszerű antibiotikumszedés, elegedő tüneti terápia és a pihenés, illetve a torokfájás elleni házi gyógymódok alkalmazása.

Ha nem elégséges a pihenés, vagy nem tartja be a terápiás javaslatokat a beteg (pl. túl hamar közösségbe kerül a beteg gyermek, vagy pár nap pihenést nem engedélyez magának a munkavállaló), akkor a vírusos mandula-torokgyulladás felül is fertőződhet – a leggyakrabban Streptococcus által – és szövődményként akut gennyes (tüszős) mandulagyulladás is kialakulhat.

Jellegzetes, torokfájással járó vírusfertőzések

Egyéb vírusos megbetegedések is okozhatnak akut torokgyulladást, ám ezeknél jellegzetes tünetegyüttesek is kialakulnak.

Herpangina - Herpangina esetén a száj- és garatnyálkahártyán, valamint a lágy szájpadon elszórt hólyagok és piros udvarral körülvett apró fekélyes területek láthatók. Magas lázzal, kifejezett torok- és nyelési fájdalommal jár, és általában Coxsackie-vírusok okozzák.

Mononukleózis - A mononucleosis infectiosa lázzal, mandula- és garatgyulladással, hurutos tünetekkel, nyaki nyirokcsomó-duzzanattal, általános levertséggel kísért heveny megbetegedés, amely jellemzően elsősorban a serdülők és fiatalok megbetegedése. A terjedési szokásai miatt – nyállal terjed – csókbetegségnek is hívják. Az Epstein-Barr-vírus (EBV), ritkábban citomegalovírus (CMV) által okott mandulagyulladás a megjelenése miatt könnyen összetéveszthető a baktériumok okozta „klasszikus” tüszős, gennyes mandulagyulladással. A mononukleózisos forma jellegzetesen egybefolyó szürkés lepedékkel fedett nekrotikus jellegű, míg a bakteriális formára elszórt, gennyes tüszők megjelenése jellemző a mandulán.

Mononukleózis esetén a nyaki nyirokcsomók jelentős mértékben megduzzadnak és érzékenyek, általában érintett a lép és a máj is. A betegség néha súlyos lefolyású és akár hónapokig is elhúzódhat. A mandulagyulladás és az elhúzódó jelleg miatt gyakran félrediagnosztizálják és a beteg többféle antibiotikumot is kap, mire megszületik a helyes diagnózis. A vérképben jellegzetes elváltozásai alapján (limfocitatúlsúly, májfunkciós eltérések) és szerológiai vizsgálattal (EBV-antitesttiter) állítható fel a biztos diagnózis.

Ebben az esetben az antibiotikum szintén hatástalan, sőt, ampicillin, egyéb penicillinkezelés ráadadásul testszerte kiütéseket provokálhat, ezért ezek felírása kerülendő. Kezelése tüneti: ágynyugalom és a fokozott folyadékbevitel. Súlyos esetben szteroidkezelés, illetve infektológiai és hematológiai kiegészítő vizsgálat válhat szükségessé.

Bakteriális akut gyulladásos kórképek

Tüszős mandulagyulladás (tonsillitis follicularis) - Az akut gennyes mandulagyulladás három éves kor feletti gyermekekben és fiatal felnőttekben fordul elő leggyakrabban, kórokozója általában a Streptococcus baktérium. A bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladásnak súlyos szövődményei lehetnek.

Ha a betegnél "piros" a torok, belövellt a garatnyálkahártya, illetve duzzadtak a mandulák, azok nem elégséges indokok önmagukban antibiotikumkezeléshez, valószínűbb a vírusos eredet. Bakteriális eredetű mandulagyulladás esetén típusosan magas lázzal kísért tüszők (elszórt gennycsapok), duzzadt torokmandulák és gyulladt garatnyálkahártya látható, a nyaki nyirokcsomók is duzzadtak lehetnek. Ha készül vérkép, akkor leukocytosis, emelkedett vörösvértest-süllyedés látható. Torokváladék-tenyésztés, illetve gyorsteszt elvégzése ajánlott, a pozitív Streptococcus-gyorsteszt alátámasztja a diagnózist. (A jellegzetes torokfájás miatt Streptococcus-anginának is nevezik a betegséget.)

Ha az eredmények és a klinikum is alátámasztja a bakteriális eredetet, már nem elég a tüneti terápia, itt már jellemzően antibiotikus kezelés kell, rendszerint – amennyiben nincs kontraindikációja – ez a penicillin, természetesen ágynyugalom, fokozott folyadékbevitel, gyulladáscsökkentő szedése, torokfertőtlenítés mellett.

Plaut-Vincent-angina esetén jellemzően csak az egyik oldali mandula értintett. Ennek a jellegzetessége az egyoldali, fibrines lepedékkel fedett fekélyes mandulagyulladás. Terápiája penicillin, illetve amoxicillin-klavulánsav, clindamycin hatóanyagú antibiotikum lehet.

Akut gégegyulladás (epiglottitis acuta) gyermekkorban gyakori, de felnőttekben is kialakulhat. A gégegyulladás gyorsan kifejlődő és életveszélyes betegség, mely belégzési nehezítettséggel, stridorral (jellegzetes magas belégzési hanggal), dünnyögő beszéddel, fájdalommal, lázzal és nyelési zavarral jár. Jellemzően bakteriális eredetű, átalában Haemophilus influenzae (ritkábban Staphylococcus aureus, vagy Streptococcus-fajok, például a pneumococcus) okozza, ennek megfelelő elváltozásokat találhatunk a vérképben és a torokváladékban is. Haladéktalanul el kell kezdeni a célzott antibiotikus kezelést, illetve ilyen esetekben a kórházi kezelés is elengedhetetlen.

Az akut torokfájások kezelése

A vírusok által okozott akut kórképekben antibiotikum adása ellenjavallt, hatásosabb és elegendő a tüneti terápia, ezért kiemelten fontos a helyes diagnózis. Az úgynevezett posztvirális szakban, amely több hétig is eltarthat, a torokfájás és az azzal kapcsolatos tünetek még fennállhatnak, ez szintén tüneti kezelést igényel.

Vírusfertőzések tüneti kezelése

• Gyulladásgátlók - A torokfájdalom enyhítésére legalkalmasabbak a nemszteroid gyulladásgátló (NSAID) gyógyszerek, de ezeket sem javasolt hosszú ideig alkalmazni, mivel gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat okozhatnak.
• Torokfertőlenítők - A tüneti terápia fontos szerei a torokban alkalmazható fertőtlenítő hatású szerek, ezek általában antimikrobiális és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek, szopogatós tabletta vagy oldat formájában alkalmazhatók. Néhányukat helyi érzéstelenítővel is kombinálták. A helyi fertőtlenítőszerek közül használatosak és hatásosak (a teljesség igénye nélkül) a diklorobenzil-alkohol, furbiprofen, chlorhexidin-diglukonát, tetrakain, lidokain-hidroklorid. Vannak összetett hatóanyagú lokálisan ható szerek is, például akriflavin-kloridot, levomentolt és rezorcint tartalmazó készítmény, melynek baktériumellenes hatása is van, így akár megelőzheti és kezelheti a bakteriális felülfertőződést, vagy jó kiegészítő terápiája lehet a tüszős mandulagyulladásnak.
• Inhalálás - Kifejzetten hasznos és az elmúlt években újra felkapott inhalálás, amely jól kombinálható az antimikrobiális gyulladáscsökkentő illóolajok megfelelő koncentrációjával. Ilyen, felső légúti infekcióban hatásos illóolajok a fenyő, spanyol zsálya, levendula, citrom, kakukkfű, valamint kamilla és lándzsás útifű. Az inhalálás soha ne legyen túl forró vagy hideg. Az alkalmazott anyagok koncentrációjára és mellékhatásspektrumára is figyelni kell (pl. gyógyszerkölcsönhatás, keresztallergia), illetve fontos, hogy amennyiben lehetséges, gyógyszertári tisztaságú, 100%-os illóolajokat használjunk.

Bővebben Torokfájás kezelése felnőtteknél | Torokfájás kezelése gyermekeknél

Bakteriális fertőzések kezelése

• Az akut bakteriális eredetű torok- és garatbetegségek – mint a tüszős mandulagyulladás vagy a garattályog – antibiotikumot igényelnek. Első választandó szer – szükség esetén akár injekciós formában is – a penicillin vagy származékai, kivétel, ha erre a hatóanyagra gyógyszerérzékenység van, ilyenkor például makrolidokat lehet alkalmazni. Mycoplasma pneumoniae- és Chlamydia pneumoniae-fertőzés gyanúja esetén vagy igazolt eseteiben makrolidok és/vagy doxycyclin jönnek elsősorban szóba.
• Garattályog esetén fül-orr-gégészeti beavatkozás is szükségessé válik, a bemetszés után feltárás, valamint elkezdett helyi antimikrobiális kezelést követően tályogból nyert váladék tenyésztése szerint beállított célzott antibiotikus kezelés a legmegfelelőbb terápia.
• Gégegyulladásban mindenképpen kórházi ellátás indokolt, a légutak biztosítása mellett injekciós formában béta-laktamáz-gátlóval kombinált penicillinszármazékok (például amoxicillin-klavulánsav, piperacillin-sulbaktam/tazobaktam stb.), illetve 2. vagy 3. generációs cephalosporinok javasoltak. A leggyakoribb kórokozó, a Haemophilus influenzae B ellen védőoltás is rendelkezésre áll.
• Az igazolt mikotikus (gomba-) fertőzések általában helyi (glycerin boraxatum), ritkábban szisztémás (flukonazol, ketokonazol) gombaellenes kezelést igényelnek.
• Amennyiben a panaszokat a megnagyobbodott és széteső torokmandulák okozzák, vagy rendszeresen visszatér az akut mandulagyulladás, sebészeti módszerrel végzett tonsillectomia, vagyis mandulaeltávolítás, illetve cryptolysis, azaz a mandulák részleges kivétele jöhet szóba.

Azokban az esetekben, amikor célirányos kezelés nem lehetséges, a fent részletezett tüneti megoldások jönnek szóba. Kerülni kell a nyálkahártya további irritálódását és száradását kiváltó anyagokat, de ugyanakkor a helyi szerek hosszantartó, indokolatlan alkalmazását is.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos

Felhasznált irodalom:

• Gerlinger Imre: Tünetorientált fül-orr-gégészet, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2014
• Hirschberg Andor: Torokfájás, 2014
• Paediatric Rheumatology INternational Trials Organisation (PRINTO)