Torokfájással járó krónikus megbetegedések
Sokaknál komoly panaszt jelentenek a tartósan fennálló, nem gyógyuló - krónikussá váló - torokfájással együtt járó tünetegyüttesek. Kínzó, nem múló, pszichésen is nagyon kimerítő állapotokról van szó, ezért fontos elsőként a fül-orr-gégészeti kivizsgálás, ha nem múlik a panasz, hogy megoldásként mielőbb hatékony terápia indulhasson.
Torokfájás - A téma cikkei |
3/1 A torokfájás okai és differenciáldiagnosztikája |
Krónikus garatgyulladás
Okai
A krónikus garatgyulladást (pharyngitis chronica) az esetek jelentős részében valamilyen tartós irritáció tartja fent (pl. por, füst, dohányzás, alkohol, kémiai anyagok, száraz-hideg-szennyezett levegő, fokozott beszéd- vagy hangterhelés, sugárkezelés), amely foglalkozási ártalmakkal (vegy-, bánya-, boripari, festészeti, asztalosi, fényezői, pedagógusi, énektanári szakma) is összefüggésbe hozható.
Ezek az ártalmak egyszerre okoznak gyulladást és a kis nyákmirigyek kóros működését, melynek következménye a tartós nyálkahártya-szárazság.
Egyes hormonális eredetű betegségek és működészavarok, mint a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése, férfi és női klimax, nyálkahártya működését befolyásoló szisztémás betegségek, és egyes gyógyszermellékhatások szintén hasonló állapotot eredményezhetnek.
Számos gyógyszer tájékoztatójában szerepelnek a garatra lokalizálódó mellékhatások, ezért a beteg által szedett egyes hatóanyagok tekintetében érdemes ezt is átnézni. Ezekben az esetekben kórokozók nem játszanak szerepet a tünetek kialakulásában, tehát nem infekciós eredetű gyulladásról beszélünk. A garatváladékból kitenyészett, de nem kórokozó mikroorganizmusokat nem szabad antibiotikumokkal kezelni, mert nem vezet eredményre, és feleslegesen fokozza az antibiotikumok elleni rezisztenciát. Ezért nagyon fontos a pontos és részletes anamnézis, kikérdezés. Főleg, mert emellett az is előfordulhat, hogy a panaszok hátterében elhúzódó bakteriális infekció áll. Újabban például a Helicobacter pylori-garatinfekció lehetősége is felmerült a krónikus pharyngitis hátterében, amit szintén érdemes kizárni. A megvastagodott, gyulladt oldalsó garatkötegek (pharyngitis lateralis) bakteriális eredetre utalhatnak.
Az akut vírusos garatgyulladás úgynevezett posztvirális fázisában a regeneráció hosszabb időt is igénybe vehet, ilyenkor a garatfájdalom elhúzódhat. Ezt nevezzük légúti hiperreaktivitásnak. Ez a diagnózis biztonsággal viszont csak akkor állapítható meg, ha minden egyéb patológiás folyamat előzőleg kizárásra került.
Izolált krónikus orrgaratgyulladás is előfordulhat, ilyenkor az orr belsejében érez a beteg kellemetlen égő érzést. Allergiás rhinitises betegekben előfordulhat, hogy a pollenszezon csúcsán torokkaparás és esetleg torokfájdalom fordul elő. Fontos tény, hogy ez minden évben a pollenszezonhoz köthető.
Terápiája
A bakteriális eseteket leszámítva antibiotikum adása ellenjavallt, tüneti és/vagy lokális terápia jön szóba. A garatnyálkahártya nedvesítése és öblítése (tengervizes és salvus spray) enyhítheti a tüneteket.
Krónikus mandulagyulladás
A torokfájás nem tartozik a krónikus mandulagyulladás (tonsillitis chronica) klasszikus tünetei közé, de a duzzadt, detritusszal ismételten feltelődő mandulák kellemetlen, feszítő érzést provokálhatnak. Mindemellett kísérőtünet még a szájszag, nyelési nehezítettség, esetleg kisugárzó fülfájás.
A fül-orr-gégészetben a detritus kifejezést a mandulák felszínén megjelenő, sárgás-fehéres vagy szürkés, morzsalékony, rizsszemnyi-borsószemnyi méretű, bűzös göb esetén használjuk, amely a mandula felszínére gyakorolt nyomással kiürül a mandula kis mélyedéseiből, kriptáiból. A detritus baktériumrészecskéknek és szerves törmeléknek a kalcifikálódott tömörüléséből áll.
A gócos mandulák visszatérő garatgyulladást, folyamatos panaszokat, illetve akut fellángolásokat is eredményezhetnek. A krónikus mandulagyulladás diagnózisát jellemzően fül-orr-gégész szakorvos állítja fel.
Daganatok
Jóindulatú daganatok ritkán okoznak garatfájdalmat. Bár a garat, nyelvgyök és a mandulák rosszindulatú daganatai hosszabb ideig némák lehetnek – vagyis nem adnak tüneteket –, de a sugárzó vagy makacs torokfájdalom esetén feltétlenül gondolni kell rájuk.
Extraoesophagealis (nyelőcsövön kívüli) nemerozív refluxbetegség
A savas és nem savas reflux is okozhat torokkaparást, torokégést, krákogást, köhögést, rekedtséget, gombócérzést, sőt légzészavart is. A típusos tünetek alapos gyanúja esetén a diagnózis felállítása a fül-orr-gégész és gasztroenterológus szakorvos közös feladata. Az emelt dózisú tartós protonpumpagátló terápia (például pantoprazol, esomeprazol hatóanyag stb.) jelentheti a megoldást.
Egyéb okok
A nyaki gerinc meszesedése és degeneratív elváltozásai, illetve a következményes izomgörcsök szintén okozhatnak a garat magasságára lokalizálódó panaszokat.
A pajzsmirigygyulladás tartósan fennálló, bizonytalan nyaki panaszokat válthat ki.
Evéssel, illetve nyeléssel összefüggő problémákat okozhat a garatdiverticulum.
Nyelés, beszéd, rágás is kiválthat egyoldali garat-, illetve fülfájdalmat, amely általában éles hasító jellegű, ez egy idegi eredetű fájdalom.
A garatban megakadt apró, esetleg nem észlelt idegentestek (legtöbbször halszálka) egyoldali szúró jellegű fájdalmat okozhatnak.
Szúró vagy görcsös fájdalmat okozhat nyálkő és következményes gyulladás. Típusos esetben ilyenkor a panaszok evés és rágás kapcsán jelentkeznek.
Egyéb gyulladások következtében megduzzadt és érzékeny nyaki nyirokcsomók szintén okozhatnak a garat szintjére lokalizált fájdalmat.
Ez is érdekelheti A nyirokcsomó-megnagyobbodás okai
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Felhasznált irodalom: Gerlinger Imre: Tünetorientált fül-orr-gégészet, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2014; Hirschberg Andor: Torokfájás, 2014; ENT House blog