A diagnózis: Down-szindróma - Hogyan dolgozhatják fel a szülők?
lektorálta: Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter frissítve:
Szinte elképzelni is nehéz, milyen vegyes érzelmekkel szembesülnek azok a szülők, akiknek gyermeke Down-szindrómával születik. Ilyenkor talán még fontosabb egymás támogatása, mint máskor, azonban sokszor az apa és az anya reakciói teljesen eltérnek egymástól, és az ebből adódó nézeteltérések egyáltalán nem segítenek.
Míg az egyik szülő erősnek és a hírrel szemben közömbösnek tűnhet, a másik kétségbeesett és aggodalommal teli. Sokszor hónapokba telhet, míg a szülők megértik egymás reakcióját, és még így is időbe telik, hogy felismerjék, mindketten a tőlük telhető legjobb módon próbálják feldolgozni az érzéseiket.
A Down-szindróma diagnózisa általában váratlanul, nehezen emészthető sokként éri a szülőket. Ilyenkor fontos, hogy a szülők feltétel nélkül, ítélkezés nélkül támogassák egymást.
Hogyan lehet feldolgozni?
Fontos, hogy a szülők beszéljenek egymással, szembenézzenek az érzéseikkel, és tudatosítsák, hogy ugyan ez nem egy ideális vagy tervezett helyzet, de együtt dolgozva rajta és tanulva róla le tudják győzni a félelmeiket és aggodalmaikat.
A diagnózisra adott kezdeti reakciók nagyban meghatározzák a jövőt és a gyermek iránti érzelmeket. Ezért fontos, hogy ezek az érzések ne csapjanak át állandó vádaskodásba vagy egymás hibáztatásába! Teljesen normális, ha olyan módon reagál, amit sosem várt vagy gondolt volna magáról, vagy amit később talán sosem lesz képes megérteni. Az elfogadás ezért is nagyon fontos mindkét oldalról.
Mindkét szülő egyformán fontos, és nem tisztességes, ha bármelyikük támogatás nélkül marad, vagy kizártnak érzi magát. Sokszor az egyik szülő akar teljes felelősséget vállalni a gyermekért és ebben nem fogad el segítséget. Előfordul, hogy az egyik szülő valami módon megpróbál kihátrálni a helyzetből, úgy gondolva, hogy nem áll készen a feladatra, vagy nem tudja, hogyan kezelje azt. Mindkét véglet negatív! Fontos megtalálni az egyensúlyt, és mindig emlékezni rá, hogy a gyermeknek mindkét szülő támogatására szüksége van.
Ne szégyelljenek segítséget kérni vagy elfogadni azt a barátoktól, rokonoktól! Azzal, hogy próbálják bizonyítani a külvilág felé, hogy elég erősek és mennyire szeretik a gyermeküket, sok pár elszigeteli magát, és nem hajlandó segítséget elfogadni másoktól. Egy újszülött ellátása nem egyszerű feladat, és még nehezebb lehet, ha a gyermeknek különleges igényei vannak. A diagnózis érzelmileg kimerítő, megviseli az újdonsült szülőket, ezért különösen fontos, hogy érezzék mások szeretetét, támogatását. A segítség elutasítása, az elszigetelődés kimeríti a szülőket és felőrölheti a kapcsolatot.
Beszéljenek meg minden szükséges lépést, ügyeljenek arra, hogy minden helyzetet családként, együtt kezeljenek! Szükségük lehet segítségre és támogatásra, de adjanak maguknak időt arra, hogy párként, együtt hozzák meg a gyermekükkel kapcsolatos döntéseket! Ne hagyják, hogy mások szóljanak bele, mikor osztják meg a hírt, hogyan teszik azt, vagy, hogy mások tegyék meg azt Önök helyett. Az Önök életéről, speciális helyzetéről és gyermekéről van szó, senkit nem kell bevonni a folyamat intimitásába, ha nem akarják.
Ez is érdekelheti Hogyan mondja el idősebb gyermekének, hogy a kistestvére Down-szindrómás?
Válasszák ki együtt a legjobb szakembereket gyermekük számára! Próbáljanak objektívek maradni. Ez akárcsak más, újdonsült szülők esetében, mindkettőjük számára egy tanulási folyamat, és a gyermekük, valamint a családjuk számára is fontos, hogy ezekben a kérdésekben is együtt tudjanak működni!
Ne feledjék, az, hogy hogyan reagálnak a kihívásokra, a gyermek fejlődésének állomásaira, kihat őrá is, hiszen mindkét szülő viselkedési mintáit beépíti, reflektálja, és mindketten egyformán fontosak a számára! A legfontosabb lecke pedig az, hogy akárcsak gyermeküknek, nekünk, szülőknek is egyedi képességeket kell kifejleszteni, és azokat beteljesíteni.
Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító, verywell.com
Lektorálta: Dr. Pálvölgyi Rita pszichiáter, pszichoterapeuta
