A rotavírus-fertőzés - Mit kell tudni róla?

A rotavírus-fertőzés okozza a legtöbb, enyhébb vagy súlyosabb kiszáradást okozó, hányással, hasmenéssel járó betegséget kisgyermekek és csecsemők körében. 3-5 éves korra szinte minden gyermek átesik a fertőzésen. A betegség 3-36 hónapos korban okozza a legsúlyosabb kórformákat, amely során a gyors folyadékveszteség jelentős folyadék- és elektrolit háztartási zavarhoz vezet.

A vírust a beteg székletével, hányadékával üríti, a fertőzés feco-oralis úton terjed, tehát a nem megfelelő higiénés körülmények, a kézmosás elmúlasztása vezetnek a kórokozó emésztőtraktusba kerüléséhez, újabb eredmények szerint a partikulumok porszemcsékhez kötve is fertőzőképesek maradnak.

A pelenkás korú kisdedek ellátása során a pelenkacsere, a nagyobb gyermekek székletürítését követő higiénés segédkezés során gyakran a szülők is akvirálják a fertőzést, alkalmanként felnőttek esetében is heves tüneteket tapasztalhatunk. Ha jelentős folyadékbvesztetésgre nem is kerül sor, a kínzó hányinger, gyomorfájdalom, a híg székletürítés minden életkorban kialakulhat.

A betegség terjedésének megakadályozására néhány éve hatásos eszköz áll rendelkezésünkre szájon át adható vakcina formájában, amelyből több típus hazánkban is elérhető. Az alkalmazási javaslat szerint ideális a vakcinák 6 hetes és 6 hónapos kor közötti megadása, hiszen a fertőzés következményei a korai életkorban a legsúlyosabbak.

A rotavírus-fertőzés tünetei

A rotavírus fertőzés következtében 1-2 nap lappangási idő után viharos gyorsasággal hányás, hasmenés alakul ki, amely ezután átlagosan 3-7 napig tart. A vírus a vékonybél nyálkahártyájának sejtjeit támadja meg, a tápanyagok és a folyadék felszívódása csökken, a folyadék a bélben marad, és kialakul a nagyfokú, vizes hasmenés, ami akár napi 20 különböző mennyiségű székletet is eredményezhet.

A betegség lefolyása egyénileg változik.

Nagyrészt enyhe formában zajlik, ilyenkor a hányás elmarad, vagy 1-2 alkalommal fordul elő a betegség kezdetén, emellett napi 4-6, a szokásosnál lazább széklet tapasztalható. A beteg szájon át történő folyadék- és táplálékfelvétele nem akadályozott, gyakran a láz is elmarad.

Középsúlyos formában az emésztőszervrendszeri tüneteket (hasmenés, hányás) magas, naponta több alkalommal is jelentkező láz kíséri, amely tovább növeli a folyadékveszteséget és a kiszáradás esélyét. Az általános állapot rossz, a beteg elesett, kedvetlen, rossz a közérzete. A gyakori vizes hasmenések következtében megfigyelhetők a kiszáradás kezdeti jelei: a gyermek súlya és a vizelet mennyisége a veszített vízzel arányosan csökken, a vizelet söttebbé, szúrós szagúvá válik, a nyelv fehér lepedékkel bevont lesz. A bőr száraz tapintásúvá válik, könnyen ráncba emelhető lesz, turgora lecsökken. A szem alatt karikák jelennek meg, az ajak kicserepesedik. Csecsemőknél a kutacs besüpped.

Ritkább esetben fordul elő a betegség legsúlyosabb formája, a gyors, néhány óra alatt lezajló állapotromlás. Ilyenkor a folyadékvesztés következtében az elektrolitháztartás felborul, a gyermek aluszékonnyá, apátiássá válik, a hányások és a székletürítések gyakorlatilag egy időben zajlanak, a magas láz és a fent említett egyéb tünetek jelenléte mellett. A gyors folyadék- és elektrolitveszteséget csak kórházi körülmények között, infúziós kezelés segítségével lehetséges rendezni, szoros laboratóriumi követés mellett.

A betegség jellegzetesen két hullámban zajlik, az átmeneti állapotjavulás után gyakran az első szakasztól erősebb epizódban ismételten hányás, hasmenés jelentkezhet, melyet elősegíthet az átmeneti állapotjavulást követően túlforszírozott étel- és folyadékfelvétel.

A legfőbb veszély a kiszáradás

Veszélye abban rejlik, hogy a nagyfokú vízvesztés következtében enyhébb vagy súlyosabb fokú kiszáradás alakul ki, az anyagcsere és a só-, vízháztartás felborulásával, ami akár életveszélyes állapothoz is vezethet. Különösen a csecsemők és kisgyermekek veszélyeztetettek, mert esetükben a só- és folyadékháztartás nagyon labilis, annak változásai pedig sokkal jobban megviselik az apró szervezetet, mint nagyobb gyermekek vagy felnőttek esetében.

A rotavírus-fertőzés kezelésének alapja a megfelelő mennyiségű folyadék és az elveszett ásványi anyagok pótlása, a terápia tehát csak tüneti. Ez azonban - kiváltképp a súlyosabb esetekben - legtöbbször nehézségekbe ütközik. A kis betegek bágyadtak, nem akarnak inni, ha pedig isznak is, a bevitt folyadék nem szívódik fel: hányás és hasmenés formájában távozik a szervezetből.

Az otthoni kezelés

A székletfogó (vagy "hasfogó") készítmények alkalmazása szigorúan tilos, a székletürülés visszatartása ugyanis még több kórokozóval árasztja el az emésztőszervrendszert, a hasmenéssel történő ürülés a szervezet saját érdeke. Léteznek a folyadékveszteség fékezését segítő hatásos készítmények, melyek egy része vény nélkül is kapható.

A széklet rendezésére való törekvés mellett az elektrolitok pótlása elengedhetetlen, drogériákban, patikában is vény nélkül vásárolhatóak oralis rehidráló oldatok (ORS almás, sárgarépás, rizsnyákkal), melyek hatása az infúzióval történő elektrolitpótlás enyhébb változatának felelhet meg. A banán, a sós kekszek rágcsálása szintén a sópótlást szolgálja. A tejtermékek átmeneti elhagyása, a zsírok és fűszerek néhány napos mellőzése kíméli a gyomor- és bélnyálkahártyát.

A rotavírus elleni vakcina

Magyarországon is elérhető a rotavírus elleni “védőoltás”, mely valójában egy szájon át adható cseppek formájában beadandó vakcina, alkalmazása nem jár tűszúrás igénybevételével.

A vakcina nem tartozik a kötelezően beadandó gyermekkori védőoltások közé, tehát térítés ellenében vehető igénybe külön kérést követően, ám a hazai szakmai fórumok állásfoglalása szerint érdemes gyermekünket rotavírus elleni vakcinációban részesíteni.

A gyermekorvosok javaslata alapján a csecsemőket hat hónapos korukig érdemes védetté tenni, a vakcinációs sor hat hetes korban kezdhető meg. Az egyes készítmények között dozírozási különbségek vannak, így a védelem kialakítását célszerű minél hamarabb elkezdeni, hogy még az ajánlott perióduson belül az eljárás végére érjünk, így elérve a kívánt védőhatást.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien infektológus