A szamárköhögés (pertussis)

A szamárköhögés egy igen fertőző betegség. Lefolyása változó súlyosságú lehet, komoly veszélyt jelenthet kisgyermekek és csecsemők esetén. Sem a védőoltás, sem a betegség átvészelése nem eredményez élethosszig tartó védettséget a fertőzéssel szemben.

A szamárköhögés kezdeti tünetei nem különböztethetők meg a közönséges nátháétól, orrfolyás, láz és enyhe köhögés vezeti be a kezelés nélkül hosszan tartó légúti panaszokat, amelyeket csillapíthatatlan, fullasztó rohamokban jelentkező görcsös köhögés, nehezített, húzó légvétel, majd a rohamok végén erőlködő hányás jellemez. A rohamok végén jelentkező, szamárbőgésre emlékeztető magas belégzési hang adta a betegség elnevezésének alapját. Kezeletlenül a betegség akár 10-12 hétig is eltarthat, a betegség zajlása során a beteg egyre kimerültebb, a köhögési rohamok komoly fizikai igénybevételt jelentenek.

Mi a szamárköhögés kórokozója és hogyan terjed?

A kórokozó (Bordetella pertussis, parapertussis, bronchiseptica és holmesii) kizárólag emberek között terjed cseppfertőzés útján. A fertőzött kórokozót ürítő személy köhögésével, légúti váladékaival szórja a baktériumot a környezetében. A már tünetektől szenvedő beteg a rohamok harmadik, negyedik hetéig lehet fertőző. A betegség csecsemő-, gyermek- és felnőttkorban egyaránt előfordulhat, de a lefolyása nagyban különbözhet az egyéni tényezők és oltási státusz függvényében.

A szamárköhögés tünetei, lefolyása

Gyerekeknél

A szamárköhögés lefolyása típusos esetben hurutos, átmeneti és oldódási szakaszokra osztható.

A lappangási idő eltelte után az első szakaszt megfázásszerű légúti hurutos tünetek jellemzik éjszakai köhögéssel, orrfolyással, hőemelkedéssel és kötőhártya-gyulladással. Ez átlagosan 2 hétig tart.

Ezt követően kezdődik a második szakasz (az úgynevezett "paroxizmális köhögés szakasza"), amely akár 6 hétig is tarthat. Jellemzője a tünetek súlyosabbá válása: a fullasztó köhögési rohamok után hangos, húzó belégzés, a kimerülésig tartó, nyelvkiöltéssel kísért, erőltetett, fullasztó köhögés. A beteg arca kipirul, szemei könnyeznek, kötőhártyáján, a nyak és az orca bőrén bevérzések jelentkezhetnek, a fullasztó roham pedig az esetek jelentős részében öklendezésbe, hányásba torkollik.

A köhögési szakaszok alatt a beteg pihenni nem tud, minden erejét és energiáját a köhögési roham köti le. Az oltatlan csecsemőkben, kisgyermekben gyakran elmarad a figyelemfelkeltő köhögés, inkább fuldoklás tünetei utalnak a rohamra, melyet légzésszünet (apnoe) követ. A köhögés éjszakánként gyakoribb és hosszabb, mint nappal.

Az oldódási szakaszban, azaz a harmadik szakaszban a rohamok gyakorisága és intenzitása fokozatosan csökken, de a tünetek enyhülése majd teljes megszűnése akár 6 hétig is elhúzódhat.

Felnőttkorban

A felnőttkori betegség tünetei és súlyossága az immunrendszer sajátságaitól, az oltási státusztól is függ, így sokféle lefolyás fordulhat elő. Leggyakrabban az elhúzódó, izgatott, hurutos köhögés és esetleg a rohamok utáni hányás vetheti fel a betegség gyanúját. Időskorban a csökkenő elleanyagszintek, az életkorból adódóan kialakuló immunhiány-állapot talaján ismét a klasszikus kórlefolyás jellemző.

Diagnosztika

Az észlelő orvos a szamárköhögésre több hete fennálló száraz, főként éjszaka jelentkező köhögési roham esetén gyanakodhat, kisdedek légzésszünettel járó epizódjainak hátterében is felmerül a Bordetella-fertőzés. A kórokozó kimutatására mikrobiológiai módszerekkel a légúti váladékokból van lehetőség. Késői mintavétel esetén előfordulhat, hogy a kórkozó már nem nyerhető ki a váladékokból, ekkor az ellenanyagok kimutatása jöhet szóba a diagnózis megerősítésére, a fertőző forrás azonosítására.

Szövődmények

A szamárköhögés leggyakoribb szövődményei:

• az apnoe (légzésszünet) - csecsemőknél az oxigénhiányos állapot, illetve bevérzések az agyban súlyos központi idegrendszeri tünetekhez vezethetnek;

• a másodlagos fertőzések - a legsúlyosabb a bakteriális tüdőgyulladás (pneumonia), amely egyben vezető halálok is;

• az erőltetett köhögés következményei: apró bevérzések a szemen, a mellkason, köldök- és lágyéksérv, amelyek különösen csecsemő- és fiatal gyermekkorban gyakoriak.

A szamárköhögés kezelése

Az orvos a kezelést a beteg korának és a betegség súlyosságának megfelelően írja elő. A gyógyulás szempontjából kiemelkedő fontosságú a tüneti kezelés: nyugalom biztosítása, párásítás, elegendő folyadék- és energia bevitel, nyákoldás és szívás. A köhögéscsillapítók általában hatástalanok.

Pertussis gyanúja esetén, illetve igazolt betegségben mindig antibiotikumos kezelés szükséges, amely csökkenti a tüneteket, lerövidíti a kórlefolyást és megszünteti a fertőzőképességet. Leggyakrabban az úgynevezett makrolidok közé tartozó szerekre esik a választás. A gyógyszerelés megindításának 5-7. napjától a fertőzőképesség valószínűsége jelentősen lecsökken.

Ápolási tanácsok szülőknek

Általában a gyermekeket a betegség kezdetétől hat hétre szokták kitiltani a közösségből. Otthoni környezetre akkor tekinthetjük veszélytelennek a gyermeket, ha a köhögés már két hete erősen javulóban van. Legtöbb esetben jót tesz a friss levegő, de természetesen óvni kell a beteget a meghűléstől. Ha a hányás okoz problémát, inkább gyakran adjunk kevesebbet enni.

Ne engedjük a gyermeket hevesen játszani, mert az rohamokat provokálhat, inkább pihenjen sokat! Ha elhúzódik a köhögési roham, támasszuk fel a hátát, illetve szoros haskötő is pihenteti a kimerült hasizmokat.

Hogyan előzhető meg a betegség?

A szamárköhögés kórokozója elleni védőoltás hazánban a kötelező oltási rend része, melyet csecsemőkortól több alkalommal ismételve kapnak a gyermekek: 2, 3, 4 és 18 hónapos korban, majd a 6 éves korcsoportban beadott oltásokkal és emlékeztető vakcinával törekszünk a veszélyeztetett korosztály fokozott védelmének kialakítására. Az oltóanyag kombináltan kerül alkalmazásra a diphteria (torokgyík) valamint a tetanus (merevgörcs) elleni vakcinákkal (DPT-oltás). A gyermekkori védőoltásokról bővebben itt olvashat.

Az oltás nagyjából 85%-os védelme felmérések szerint legjobb esetben is 6 évig áll fenn, így lefedve a fiatal korú kockázati csoportot. A széles körben sikeres immunizációs törekvéseknek köszönhetően a kórokozó hordozásával érintett életkor a későbbi korcsoportra, a fiatal felnőttekre tolódott, akik viszont így veszélyt jelenthetnek a még nem elégséges arányban vakcinált csecsemőkre nézve.

A betegség átvészelése után kialakuló védettség tovább, ám maximálisan mindössze 20 évig tart.

A gyermekkorukban vakcináltak, vagy fertőzésen átesetettek védettségének megerősítésére felnőttkorban újonnan kifejlesztett szamárköhögés elleni vakcinák állnak rendelkezésre. Ennek felvétele különösen ajánlott gyermektervezés előtt állóknak, valamint csecsemőkkel, gyermekekkel foglalkozó munkakörben dolgozók számára, nemcsak saját, hanem legfőképp a gyerekek védelme érdekében is, hiszen a szamárköhögés súlyos betegség, különösen gyermek- és csecsemőkorban, akár halált is okozhat.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Lajtos Melinda, tüdőgyógyász
Aktualizálta: Dr. Sarkadi Adrien, infektológus