Gyermekkori ágybavizelés - Mit kell tudnunk róla?

Az éjszakai ágybavizelés (enurézis nokturna) egy viszonylag gyakori, főként a gyermekkorra jellemző kórkép. Az éjszakai, alvás alatti órákban fellépő időszakos akaratlan vizeletürítésről van szó, melynek hátterében több kiváltó ok is lehet.

Előfordulása 5 éves kor körül a leggyakoribb, a gyermekek mintegy 10-20 százalékát is érintheti. Az életkor előrehaladtával az enurézis nokturna előfordulási gyakorisága folyamatosan csökken, a 15 éves vagy annál idősebb korosztályban már csupán 1-2 százalékban van jelen. A nemek érintettsége közt megfigyelhető egy viszonylag markáns eltérés a fiúk javára, ugyanis szinte kétszer annyi fiúgyermeknél figyelhető meg a kórkép, mint leánynál.

Melyek a hajlamosító tényezők?

Az éjszakai ágybavizelés pontos kórlefolyása a mai napig kutatások tárgyát képezi, de mára szinte biztosra vehető, hogy a genetikai eredet jelentős szerepet játszik a kialakulásában. Bizonyos kromoszómákon fellelhető géneket ugyanis sikerült összefüggésbe hozni az enurézis kialakulásával. Sőt, a család-, és ikervizsgálatok eredményei is egyértelműen ebbe az irányba mutatnak (pl. egy kétpetéjű ikerpár esetén a kórkép mindkét félben történő kialakulásának kockázata csupán 36%, addig ez az érték akár a 66%-ot is elérheti egypetéjű ikertestvérek esetén). Nagyobb a kockázat az enurézis kialakulására akkor is, ha valamelyik szülő gyermekkorában szintén ebben szenvedett, és a kockázat tovább nő, ha esetleg annak idején mindkét szülő érintett volt.

További hajlamosító körülményként tartják számon a rossz szociális környezetet, az alacsonyabb iskolázottságot, illetve a megfigyelések szerint nagycsaládos környezetben is nagyobb eséllyel alakulnak ki a panaszok.

Főbb típusok és jellemzőik

Amennyiben az ágybavizelés a születés óta fennáll, primer (elsődleges) enurézisről beszélünk. Az időszakosan már elért szobatisztaság után ismételten jelentkező éjjeli bepisilés a kórkép szekunder (másodlagos) formája.

Ha kizárólag éjszaka, alvás közben jelentkezik az ágybavizelés, akkor monoszimptómás (egyéb tünettel nem járó) típusról van szó. Amennyiben a nappali órákban is jelentkeznek a tünetek, illetve ébrenlét alatt egyéb panaszokkal társul az állapot, nem monoszimptómás enurézisről beszélhetünk. Ez utóbbi tünetei lehetnek többek között a húgyúti fertőzés jellegzetes jelzői (gyakori, csípő, fájdalmas vizelés, láz, hasi fájdalom), az akaratlan vizeletürítés egyéb formái, a kis húgyhólyag kapacitás (napközben is gyakran jelentkező vizelési inger), a bélférgesség vagy a székrekedés.

A gyermekkori ágybavizelés okait áttekintve elmondható, hogy jellemzően:

• vagy a vesében van a probléma forrása (felső húgyúti probléma),
• vagy a húgyhólyagban keresendő a kiváltó ok (alsó húgyúti probléma, kis hólyagkapacitás, a hólyag beidegzési zavara, fertőzés stb.),
• vagy a központi idegrendszer valamilyen eltérése áll fenn (alacsony vazopresszintermelődés, pszichés tényezők, alvásból történő nehéz ébreszthetőség, túlivás stb.).

Minél több fennáll ezen tényezők közül, annál nagyobb az enurézis nokturna kialakulásának kockázata.

Az éjszakai ágybavizelés okai

A kellemetlen panaszokkal járó állapot egyik oka lehet a fokozott vizeletkiválasztás. Ennek hátterében állhat az átlagostól bőségesebb folyadékfogyasztás (polydipszia), az éjjeli órákban csökkent vazopresszintermelődés, cukorbetegség (diabetes mellitus), vesebetegség, továbbá még jó néhány ritkább kórkép.

Enurézis nokturnához vezethet a mély alvásból történő felébredés nehezítettsége. Ilyen esetben hiába jelez a feszülő, telt hólyag a központi idegrendszernek, a gyermek mégsem képes felébredni és vizeletét kiüríteni. Érdekes megfigyelés, hogy azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő horkol, vagy alvási apnoe betegségben (éjszakai légzéskimaradás) szenved, ott a gyermekeknél is nagyobb arányban figyelhető meg az alvási rendellenesség talaján kialakult éjszakai ágybavizelés.

Látható, hogy az éjszakai ágybavizelés egy meglehetősen összetett, sokféle ok-okozati összefüggéssel rendelkező kórkép. A sikeres kezelés egyik alapfeltétele tehát a lehetséges okok minél pontosabb meghatározása, ezért fontos a panaszok alapos kivizsgálása. Ne gondoljuk azt, hogy egy múló állapotról van szó, amely nem igényel segítséget! Az éjszakai ágybavizelés manapság sikeresen kezelhető és kezelendő állapot.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Lesznyák Judit, csecsemő- és gyermekgyógyász