Lelki háttere is lehet a krónikus fájdalomnak gyermekeknél

Krónikus fájdalomnak az állandó vagy gyakran visszatérő, legalább három hónapja fennálló fájdalmat nevezzük. A gyermekháziorvosok gyakran találkoznak látszólag ismeretlen eredetű fájdalommal rendelkező, rendszeresen visszajáró betegekkel. A diagnózis legtöbb esetben az alapos kivizsgálások vagy szakorvosi konzultáció után sem állapítható meg.

Ilyenkor a gyermek pszichoszociális hátterének vizsgálata szükséges, amelynek javítása gyakran a gyógyulás kulcsa. Mit tegyünk, ha hasonló krónikus fájdalmat él át gyermekünk? Hogyan ismerjük fel a megoldást? Milyen tényezők állhatnak a hátterében? A cikk ezen kérdésekre keresi a válaszokat.

Krónikus fájdalom és szomatizáció

Krónikus fájdalom az iskoláskorú gyermekek 25%-át érinti. Ezek általában enyhébb formában jelentkeznek, azonban az érintettek 5%-a szenved közepesen súlyos fájdalomtól, ami a mindennapos életükre kihatással van. Így az iskolába járás, családdal, illetve barátokkal töltött idő, sport és a minőségi szabadidő is korlátozottabb. 1,7%-uk él át súlyos fájdalmat nap mint nap. Mindez rendkívüli érzelmi és szociális megterhelést jelent számukra.

Krónikus fájdalom esetén fontos a szervi eltérések tisztázása, amely a gyermekorvos feladata. Erre legtöbbször vér-és viezeletvizsgálat, valamint egyéb rutin vizsgálatok adhatnak választ. Ha még ekkor sem áll rendelkezésre diagnózis, a gyermeket szakrendelésre küldik tovább. Ez lehet gyermekgasztroenterológus hasi panaszoknál, neurológus súlyos fejfájásnál, stb.

A leggyakoribb panasz a fejfájás, a hasi fájdalom és a hátfájás

Ezeken kívül a krónikus fájdalom számtalan formában jelentkezhet. Az akut fájdalom, ami szövetkárosodást jelez a központi idegrendszernek, védekező funkciót tölt be. Például, ha belelépünk egy szögbe, elhúzzuk a lábunkat. Azonban a fájdalomingernek mindig van érzelmi és viselkedési aspektusa is. Ha valaki más tette oda a szöget, dühösek leszünk és kérdőre vonjuk az illetőt.

Kimutatható, hogyha egy adott területet rendszeres fájdalom ér, az ott található receptorok száma és érzékenysége nő, ezen kívül kialakul egy úgynevezett „fájdalom memória”. Képesek vagyunk az így már könnyebben kialakuló fájdalmat társítani bizonyos eseményekhez, kiváltó tényezőkhöz, vagyis legközelebb odafigyelünk, hogy van-e szög a földön és nem lépünk bele, mivel tudjuk, hogy fájdalmas.

Mindez elmondható a krónikus fájdalom esetében is. Azonban ennek pszichoszociális háttere sokkal hangsúlyosabb. A pszichoszociális háttér azokat a lelki tényezőket jelenti, amik a fájdalomhoz köthetők. A fájdalmat kiváltó esemény tehát lehet egy stresszhelyzet vagy valamilyen élethelyzet. Ez váltja ki legtöbbször a gyermekeknél a panaszokat, amik megoldása gyakran a tünetek megszűnését eredményezi.

A fent ismertetett biológiai magyarázattal érthetővé válik, hogy miért alakulhat ki fájdalom testi betegség nélkül is. Az agyunk „emlékszik” arra, hogy mi váltja ki a fájdalmat.

A fájdalom okainak keresésében nagyon fontos leszögezni, hogy egy szomatizáló beteg nem játssza meg magát, és nem színleli a betegséget - esetünkben a krónikus fájdalmat -, hanem a megélt testi panaszokat az állandó lelki megterhelés váltja ki.

Ez is érdekelheti Gyakori stresszhelyzetek, amik hasfájást okozhatnak a gyermeknél

A háttérben álló okok: így válnak a lelki terhek tünetekké

A szomatizáció kialakulásában megkülönböztetünk hajlamosító, kiváltó, illetve fenntartó tényezőket.

• Hajlamosít, ha a családban már volt egy depressziós, szorongó vagy szomatizáló beteg. Egy állandóan depressziós anyuka, aki megfelelő szülői teendőit nem tudja elvégezni, érthető módon stresszt kelt a gyermekben. Továbbá, ha a szülő rendszeresen jár maga is orvoshoz, látszólag testi okok nélküli betegséggel, a felnövő gyermek számára ez modell lehet.
  Ehhez a csoporthoz tartozik még, ha a gyermek már átélt egy súlyos testi betegséget, így sokkal érzékenyebbé válik, és egy-egy kisebb fájdalmat vagy görcsöt fokozottabban élhet át, azonban ez nem vezet mindig krónikus fájdalomhoz.
  Hajlamosít, ha a szülő katasztrofizál, melyet egy idő után a gyermek maga is átvesz. A gyermek ekkor egyfajta megfelelésnek is felfoghatja a betegségét. Például, ha a szülő úgy gondolja gyereke beteg, mivel a vérképe enyhe eltérést mutat. Erre a gyermek bebeszéli magának, hogy ténylegesen az, ami krónikus testi fájdalomban nyilvánulhat meg.
  
• Kiváltó tényezőkhöz soroljuk azokat az élethelyzeti nehézségeket, amik stresszt válthatnak ki. Ennek a palettája rendkívül széles, azonban néhány példát érdemes megemlíteni. A gyermekek életében az egyik legnagyobb problémát az iskola jelenti. Gyakran a szülő sem tudja, hogy milyen kellemetlen dolog történik az iskolában, ezért nagyon fontos a tanárokkal, kortársakkal beszélni, ha a gyermek maga nem hajlandó rossz élményeiről beszámolni. Ide tartozik, ha egy tanár rendszeresen lekezelően, bántóan beszél a gyermekkel, vagy akár a kortársak kiközösítése. De egy olyan ártalmatlannak tűnő dolog is, hogy a tanár sokszor szólítja fel a gyereket, aki nincs hozzászokva, hogy a társai előtt beszéljen, kellemetlen élményt okozhat neki.
  A második problémaforrás a családi háttér lehet. Ezen problémák felderítésében nagyon fontossá válik, hogy a szülők aktív részesei legyenek a párbeszédnek. A válástól kezdve az alkoholista szülőkön át a depressziós testvérig bármilyen probléma stresszhelyzetet jelenthet a gyereknek.
  A kiváltó tényezőkhöz tartozhat a szexuális zaklatás, a túlzott megfelelési kényszer stb.

Azt is meg kell érteni, hogy nem mindegyik gyermek egyforma. Így vannak olyanok, akiknek magasabb a tűrőképességük. Náluk ugyanarra a látszólag triviális problémára nem alakul ki szomatoform fájdalom, mint az alacsonyabb küszöbbel rendelkező gyerekeknél.

• A fenntartó tényezőkhöz sorolható a fokozott önmegfigyelés, aminek során olyan eseményeket is a normálistól eltérőnek fog fel a beteg, ami egészséges embernél is előfordul. Például hasfájósoknál a nehéz étel elfogyasztása utáni hasi görcsök. A szülők itt is nagy szerepet játszanak. Például a katasztrofizálás, vagyis a probléma eltúlzása is ebbe a csoportba is sorolható, hiszen a gondot nem szűnteti meg, csak fenntartja az állandó fájdalmat. Az önrontó kört tovább erősíti, ha a gyermek a szülőtől akkor kap figyelmet, amikor fájdalmat él át, hiszen ez egy pozitív megerősítés. Ezentúl a gyermek betegségelőnyöket él át, például nem kell testnevelés órán részt vennie, házi feladatot írnia vagy egyáltalán iskolába járnia. Az orvosok részéről a rendszeres orvosi vizsgálatok is az ördögi kört erősítik.

Mit lehet tenni?

A krónikus fájdalom kezelésének első lépcsője az alapos testi kivizsgálás, azonban az észszerűség határain belül, hiszen a túlzásba vitt orvosi vizitek a fenntartó tényezőkhöz sorolhatók.

Nagyon fontos, hogy a páciens és a szülők aktív részesei legyenek a kezelésnek. Az orvosnak ismertetnie kell a szomatizáció alapjait, tehát el kell magyaráznia, hogy a testi tünetek mögött pszichés és szociális tényezők együttese áll. Ezután elkezdődhet a terápia, aminek célja a stresszt okozó szituációk vagy élethelyzetek feltárása. Ebben a gyermekorvoson kívül fontos a pszichológus vagy pszichiáter, családterapeuta bevonása. Súlyos esetben fájdalomterápiás ambulancia felkeresése javasolt.

A terápia célja, hogy a fájdalommagatartást megerősítő viselkedésformák megváltozzanak, tehát a fenntartó tényezők megszűnjenek. Tudatni kell a gyerekkel, hogy a betegszerepben nem tartózkodhat. Be kell vonni az iskolai életbe, enyhítetten, de rá kell venni a testnevelés órán való részvételre. Ki kell alakítani a testi jóllétet, aminek része a sport is.

A sport szolgálhat egyfajta figyelemelterelésként, főleg, ha sikerélmények érik a gyereket. Persze oda kell figyelni, hogy ne csak egy újabb stresszforrássá váljon. A szülők hozzáállását is meg kell változtatni, ha az okozza a problémát (pl.: maga is szomatizáló, túlzott figyelem, katasztrofizálás). A figyelemelterelés a fájdalomról bizonyítottan hatékony. Ezt a fájdalom jelentkezésekor kell használni, ami lehet rajzolás, zene, játék stb. Segíthetnek még a különböző relaxációs technikák, vagy akár a normális étkezés is.

Tovább Megküzdés a krónikus fáradtsággal és a krónikus fájdalommal

Forrás: WEBBeteg
Tóháti Rebeka, orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem
Lektorálta: Dr. Major János, gyermekgasztroenterológus

Felhasznált irodalom:
Dr. Major J., Dr. Gyimesi-Szikszai A., A gyermekkori krónikus fájdalom kezelése, Gyermekorvos továbbképzés, 14. évf. 3. szám, 137-139. o.
Dr. Pilling J., Orvosi kommunikáció, Medicina kiadó, Budapest