Tévhitek az éjszakai ágybavizelésről

Az enuresis nocturna (EN) magyar, hétköznapi megnevezéseként az éjszakai ágybavizelés vagy bepisilés megnevezéseket használjuk.

Nem jó kimondani sem a szülőnek, sem a gyermekeknek és még rosszabb, ha róluk/rólunk mondják. "Nem jól szoktatták le a pelenkáról", "elrontottak valamit", "biztosan sok a feszültség a családban vagy az óvodában", "lelki okai vannak". Vajon mi az igazság?

Sok a tévhit, a félrevezető vélekedés és szinte mindenkinek van véleménye

Megoldódik magától, ebbe még senki sem halt bele, nincs szervi oka, csak várni kell – hallhatják a teendőkről az éjszakai bevizelésről. A tévhitek, a szégyenérzet, a bizonytalanság és az útkeresés a megoldáshoz komoly feszültséget teremt és nagy teher minden családnak. Szinte minden szülő felteszi magának a kérdést, hogy mit rontott el, mit kellett volna másképp csinálnia.

Az EN hátterében olyan szabályozási zavar áll, amelynek a megelőzésére nincs biztos „módszer”, így egyszemélyi felelőst és egy bizonyos hibát sem szabad keresni, önmagukban pedig biztosan nem. A gyermekek egy részénél ez a szabályozási zavar rendszeres éjszakai bepisiléshez vezet.

A fő kérdés az, hogy ezzel a helyzettel mit kezdünk? A jelen és a soron következő közleményekkel célunk, hogy a tévhitek eloszlatásával, a betegséggel kapcsolatos tények és a bizonyítékokon alapuló orvoslás biztosította lehetőségek bemutatásával segítsük a továbblépés és a gyógyuláshoz vezető legrövidebb út megtalálását.

Gyakori probléma

Magyarországon a 6 éves korosztály 10-15 százalékát, ezért a harmadik leggyakoribb gyermekbetegségnek is nevezték. Egy átlagos első évfolyamos iskolai osztályban akár 2-3 kisgyermek még rendszeresen bepisil éjszaka.

Betegség vagy (átmeneti) állapot?

Minden 6 éves vagy idősebb gyermek vizsgálata kapcsán kimondom a betegség szót, mivel ennek fontos üzenete van. Nem egyszerűen állapotról vagy problémáról beszélünk. Ha betegség, akkor kezelni kell, ellenkező esetben következményei lesznek, rosszabbodhat (progresszió) és mérhető hatása van a beteg életére és életminőségére.

Természetes, hogy a betegségünk miatt orvoshoz fordulunk és őszintén beszélünk/beszélhetünk a tünetekről, amire megoldást várhatunk és kapunk. Rendelkezünk hatékony, bizonyítékokon alapuló orvosi kezelési módszerekkel és ezek kiválasztását jól felépített kivizsgálásra, objektív vizsgálati módszerekre alapozzuk. A kezelési módszerek hatása mérhető, összehasonlító. Ez mind igaz az éjszakai bepisilésre, így indokolt a betegség megnevezés és ezért az orvosi kezelés a megoldás.

Mindig jobb választás cselekedni

Lehet, hogy így lesz. A rendszeresen bepisilő gyermekek 15 százaléka lesz évente spontán, kezelés nélkül is ágytiszta, de a felnőttek között is mérhető gyakoriságú az EN, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ez bekövetkezik. Nincs olyan módszer vagy vizsgálat, amivel megjósolhatnánk, hogy adott gyermek esetében mikorra várható, vagy egyáltalán várható-e, hogy kezelés nélkül megszűnik a bepisilés. Csak annyit mondhatunk biztosan, hogy ha foglalkozunk a betegséggel, kezeljük azt, akkor a tünetmentesség gyorsabban elérhető. Nyilván nem mindegy, hogy 7 vagy 12 éves korban szűnnek meg a tünetek. Mindig jobb választás cselekedni, kivizsgálni és kezelni!

Kapcsolódó Van megoldás a gyermekkori ágybavizelésre

Lelki, pszichés okai vannak

Az úgynevezett elsődleges éjszakai bepisilés (nem volt még fél évig folyamatosan ágytiszta a gyermek) esetében nagyon ritka, hogy az egyedüli kiváltó ok önmagában pszichés tényező legyen. Az viszont biztos, hogy a rendszeres bepisilés következményeként az önbizalom csökkenése, az önértékelés romlása, az iskolai teljesítmény változása és a szorongás bizonyítottan gyakoribb lesz. Ezt kell megelőzni és természetesen ebben a kezelés során a pszichológusnak fontos szerepe lehet.

Az EN kezelésében különböző módszereket és több szakterület munkáját kell egyénre szabottan összehangolni a maximális hatékonyság érdekében. Egyértelmű az is, hogy megbízhatóan ágytiszta gyermek (több mint fél éve nem fordul elő éjszakai bepisilés) esetében a visszaesés vagy a bepisilés, mint új tünet jelentkezése (secunder, másodlagos EN) lehet egyedüli pszichés probléma (pl. iskolaváltás, költözés, haláleset, válás) következménye is.

Ki kell zárni a szervi okokat

Ez igaz, egyáltalán nem tartozik a tévhitek közé. Amit mégis ebben a felsorolásban hangsúlyozok, hogy önmagában a vizsgálatokkal és a szervi betegség kizárásával még semmit nem tettünk az EN megszűntetéséért. A primer enuresis nocturna esetében nagyon ritka, hogy a vizelet kiválasztásában és kiürítésében működő szervek (vesék, húgyutak, húgyhólyag) szöveti szintű vagy alaki rendellenessége lenne a bepisilés kizárólagos oka. Nem kérdés: el kell végezni az alapvető vizsgálatokat (vizelet ellenőrzés, ultrahang) a lehető legegyszerűbben és a legkisebb megterheléssel, és ki kell zárni bizonyos társuló problémákat (pl. székrekedés vagy a húgyhólyagműködés zavara), majd ezekre az eredményekre alapozva kezelést kell kezdeni. A hangsúly a kezelés fontosságán van.

Az éjszakai bepisilés krónikus betegség, amit kezelni kell. Orvoshoz kell fordulni a tünetekkel, ha a gyermek számára kellemetlen helyzet megoldását keresi, ha a bepisilés feszültséget kelt a szülőben vagy a családban, ha a kezelési lehetőségekről és a betegség hátteréről kíván hiteles tájékoztatást kapni és 6 éves életkor felett minden esetben! A kezelés a gyermek életkorától függően nem feltétlenül jelent gyógyszeres kezelést, sőt 4-6 éves kor között a legtöbb esetben nem, de a helyzet tisztázása, a felvilágosítás és egyszerű életmódi tanácsok is sokat segítenek a továbblépésben és az ágytisztaság kialakulásában. A legegyszerűbb, ha az életkorhoz kötött évente esedékes szűrővizsgálatok kapcsán beszámolnak a gyermekorvosuknak a bepisilésről, illetve az ágytisztaság alakulásáról, így kezdeményezve a szükséges megbeszélést!

Bővebben Gyermekkori ágybavizelés - Mit kell tudnunk róla?

(Dr. Sándor György - gyermekgyógyász és gyermeknephrológus szakorvos)