Éjszakai bepisilés és a lelki egészség

A gyermekkori vizelettartási zavarok és általában az úgynevezett ürítő (eliminációs) zavarokkal járó tünetek (éjszakai bepisilés, vizelet inkontinencia, székletszennyezés - encopresis, soiling) hátterében szinte minden kivizsgálás során felmerül a lelki problémák, pszichés zavarok szerepe.

Nem mindegy persze, hogy pszichiátriai betegségről, pszichés tünetekről, feszültségről vagy lelki problémáról beszélünk. Hajlamosak vagyunk ezeket összemosni, ezért igyekszem a lelki egészség – éjszakai bepisilés kérdést praktikus módon, a teendők oldaláról elemezni.

Nem csupán lelki eredetű

Tény, hogy az eliminációs zavar miatt vizsgált gyermekek csoportjában a kortársaikhoz képest 2–5-ször gyakrabban fordulnak elő pszichiátriai diagnózissal leírható kórképek. A betegségek nemzetközi osztályozásában az éjszakai bepisilés (enuresis nocturna, EN) jelenleg is a pszichiátriai diagnózisok között szerepel, pedig biztosan tudjuk, hogy testi (szomatikus) és idegrendszeri okok is vannak a háttérben, tehát nem beszélhetünk „tisztán” lelki eredetű betegségről.

Pszichés következményekről viszont minden esetben: a vizelet- és széklettartási zavarok nagyon komoly megterhelést, feszültséget okoznak, szorongást váltanak ki, a tünetek miatti állandó „készültségi” állapot, a megoldás keresése hatással van a gyermekekre és a szüleikre, az érintett családok életére. Jellemző a gyermekek önbecsülésének, önbizalmának csökkenése, nehezebb a közösségi beilleszkedésük és romolhat az iskolai teljesítményük is. Nem kétséges, hogy foglalkozni kell a lelki tényezőkkel, a mentális egészséggel az EN esetében. A kérdés azonban hosszú ideje úgy merül fel a szülőkben: ok vagy következmény a lelki teher? Kihez forduljunk először a problémával?

Pszichológus, gyermekgyógyász, gyermeknephrológus foglalkozzon a gyermekünkkel, ha éjszaka bepisil?

Az érintett szakmák együttműködése, közös munkája szükséges, hiszen a cél és a „célpont” közös: a bepisilés megszűntetése, az EN beteg gyógyítása. Ilyen szempontból mindegy, hogy a pszichés problémák okai vagy következményei az EN-nak. Annyit biztosan tudunk, hogy ha foglalkozunk velük, akkor segítjük és gyorsítjuk a gyógyulást! Orvosi megfigyelések, kutatások szerint az EN kezelése, anna eredményességétől függetlenül csökkenti a tünetek okozta stresszt és a gyermekek, illetve a szüleik szorongását.

Csak el kell indulni a gyógyuláshoz vezető úton

Azt javaslom, hogy gyermekgyógyász (házi gyermekorvos), majd az EN kezelésében jártas gyermeknephrológus kezdje meg a kivizsgálást és a kezelést. A kezelőorvos feladata, hogy a megfigyelés, a kivizsgálás tapasztalatai és a szülői beszámolók alapján felvesse a pszichés problémák lehetőségét és pszichológiai konzultációt kezdeményezzen. Az EN típusától a társuló tünetektől, a kezelésre adott választól, a családi háttértől, az egyéni adottságoktól, lelki alkattól, tehát nagyon sok mindentől függ, hogy az EN kezelésében milyen módszerek, milyen arányban, milyen összeállításban lesznek hatékonyak. Ezt előre képtelenség pontosan megmondani. A hangsúly a kezelésen, az aktív hozzáálláson van.

Általánosságban elmondható, hogy az éjszaka bepisilő gyermekek mintegy 20 százalékában, tehát minden ötödik gyermek esetében találunk pszichés problémát. Ezek előfordulása gyakoribb 7–8 éves életkor felett, fiúkban, az ún. nem-egytünetű EN és a másodlagos (secunder EN) eseteiben. A kivizsgálás során erre kiemelten figyelnünk kell. A monosymptomas (egytünetű, nem volt még fél évig ágytiszta) EN eseteiben, 5–7 éves korú gyermekek között ritkább a pszichológiai problémák társulása. A legtöbbször az ún. externalizációs tünetekkel, elsősorban magatartási zavarokkal találkozunk. Az internalizációs (szorongó, depressziós) tünetek ritkábbak. A pszichiátriai kórképek közül a figyelemhiányos-hiperaktivitásos tünetegyüttes (ADHD) és az éjszakai enuresis gyakori együttes előfordulása jól ismert, az ADHD gyakorisága az éjszaka bepisilő gyermekek között 9–10 százalék között lehet. A leggyakrabban a magatartási tünetekkel jellemezhető (impulzív) forma (ADHD I/A) észlelhető. Amennyiben az EN miatt vizsgált gyermek esetében a figyelemhiány gyanúja felmerül, úgy feltétlenül szükséges a részletes pszichológiai-pszichiátriai vizsgálat.

A lelki egészségről szólva, nem csak a gyermekekről van szó. Az éjszaka bepisilő gyermekek szülei (elsősorban az édesanyák) között gyakoribb a hangulati zavarok, így a depresszió előfordulása is. Elég, ha a rendszeresen megzavart alvás, a kialvatlanság következményeire gondolunk. A helyzetből a család egyetlen tagja sem vonhatja ki magát, feszültségek alakulnak ki. A probléma megoldása, a betegség gyógyítása túlmutat egyetlen gyermek problémáján.

Összefoglalás, tanácsok

• Ne törje a fejét azon, hogy testi vagy lelki okai lehetnek a gyermek bepisilésének! A háttér mindig összetett, a kivizsgálás fog választ adni arra a kérdésre, hogy milyen jellegű kezelés vagy kezelések szükségesek.
• A legfontosabb: amennyiben a gyermeke 5 évnél idősebb és éjszaka rendszeresen bepisil, akkor kérjen orvosi segítséget! A gyermek életkorától függetlenül tegye ezt meg, ha aggodalmat keltenek Önben a gyermek vizeletürítési szokásai vagy a vizelettartás zavarai.
• Amennyiben az éjszakai bepisilés mellett a figyelemhiány tünetei is észlelhetők, a pszichiátriai/pszichológiai vizsgálat feltétlenül szükséges.
• A bepisilés kezelése már a megkezdésekor, az eredményességtől függetlenül javítja a gyermekek önbecsülését, önbizalmát és csökkenti szorongásukat, a lelki terheiket. Nincs mire várni.
• Az éjszaka bepisilő gyermekek közül a következő csoportokban gyakoribb a pszichológiai/pszichiátriai problémák előfordulása:
  • fiúk
  • 7–8 év feletti életkor
  • nem-egytünetű (non-monsypmtomas) EN – pl. székrekedés vagy hólyagműködési zavar társulása
  • másodlagos EN (visszaesés min. fél év megbízható ágytisztaság után)

(Dr. Sándor György - gyermekgyógyász és gyermeknephrológus szakorvos)