Az éjszakai bepisilés kivizsgálása - hol kezdjük?

Magyarországon a 6 évesek között minden 10. kisgyermek rendszeresen bepisil éjszaka. Az éjszakai ágybavizelést (enuresis nocturna, EN) a harmadik leggyakoribb gyermekbetegségként is emlegetjük. Hiba azt hinni, hogy biztosan kinövik, orvosi kezelés nélkül évente a betegek mindössze 15 százaléka szabadul meg a bepisiléstől.

Az éjszaka bepisilő gyermekek döntő többségének nincs szervi betegsége, a vizelettartás-ébredés éjszakai szabályozása, ami nem működik megfelelően. Valóban betegség az éjszakai bepisilés? Igen, hiszen komoly hatással van az érintett gyermekekre és családjukra, megváltoztatja a hétköznapjaikat, befolyásolja az életminőségüket. Betegség, ami orvosi diagnózisokkal leírható, vizsgálható és aminek az okait és kezelési lehetőségeit tudományos kutatásokkal keresik és fejlesztik. Olyan betegség, melynek a kezelésére bizonyítékokon alapuló orvosi módszerek állnak a rendelkezésünkre!

Mikor kell orvoshoz fordulni az EN miatt?

Amikor a szülők és a gyermek számára problémát jelent, de 5 éves kor felett mindenképpen. A gyermekek döntő többsége 3-4 éves életkorban lesz ágytiszta (éjszakára száraz). Ezt követően az elvárások növekednek: mások vagy a testvér(ek) már elhagyta/ák a pelenkát éjszakára, a nagyszülők aggódnak, táborba készülnek stb. Az óvodák többsége a szoba- és ágytisztaságot (a pelenka elhagyását!) a felvétel feltételéül szabja. Ez a helytelen, élettanilag alá nem támasztott elvárás és a szülők jelentős részét kapkodásra kényszeríti („az óvodakezdés előtti nyáron ezt is meg kell oldanunk!”). Ne ez kényszerítsen senkit orvoshoz! Ha feszültséget érez a gyermek éjszakai bepisilése miatt, tenni akar ellene, akkor kérjen orvosi segítséget.

Első lépésként házi gyermekorvosukat keressék fel, aki a szükséges alapvető vizsgálatokat (vizeletellenőrzés, bakteriológiai tenyésztés) elvégzi, illetve előírja (hasi ultrahang, éjszakai légzészavar esetén fül-orr-gégészeti szakvizsgálat). A következő lépés lehet gyermek-nephrológus szakorvos felkeresése, aki a szükséges további vizsgálatokat elindítja, illetve az EN kezelését irányítja, de az EN egyes eseteiben már háziorvosuk is kezdhet kezelést. A pszichológiai vizsgálat és kezelés fontos része lehet a folyamatnak, de csak a kivizsgálás alapján határozható meg a szükségessége.

A kivizsgálás menetét és a szükséges vizsgálatok célját az EN hátterében álló kórélettani folyamatok alapján mutathatjuk be. Az EN oka a végtelenségig leegyszerűsítve: éjszaka a vizelettel telt húgyhólyag feszülése nem ébreszti fel a gyermeket álmából, ezért a hólyag akadálytalanul kiürül.

Három fő csoportba sorolhatók az okok:

• Elmarad az ébredés a hólyagteltségre: A gyermekek többsége felébred a hólyagfal feszülésére és a wc-be üríti a vizeletét. Az éjszaka bepisilő gyermekek esetében ezek a jelzések nem érik el a megfelelő hatást az agyban. Az alvás nem mélyebb a szokásosnál, az ébreszthetőség gyengébb. Ez fontos különbség, mivel azt hihetnék, hogy a gyermekük nagyon mélyen alszik.
• Éjszakai polyuria (nagy mennyiségű vizelet ürítése): alvás alatt nincs folyadékbevitel, ezért a szervezet az antidiuretikus hormon (ADH) kiválasztásának a növelésével tartja fent a folyadékegyensúlyt, spórol a vízzel. Az éjszaka bepisilő gyermekek felében ez nem működik jól, így annak ellenére sok vizeletet ürítenek éjszaka, hogy semmit nem isznak. A sok vizelet megtölti a húgyhólyagot és ha erre nem ébrednek fel, akkor bepisilnek.
• A húgyhólyag ürítő (detrusor) izom működése: ha a hólyagfalban található izom túl aktív éjszaka, az elindíthatja a pisilést. Ha erre nem ébred fel a gyermek, akkor bepisil.

Könnyen belátható, hogy önmagában egyik probléma sem okoz bepisilést, ha a gyermek felébred a hólyag jelzéseire. Az EN oka végső soron az, hogy az agy és a húgyhólyag üzenetei alvás közben nem „találkoznak”. Fontos hangsúlyozni, hogy ez alvás közben (nem csak éjszaka) van így, hiszen a gyermekek egy része a délutáni alvásnál is bepisil.

Ezek az okok egyszerű módszerekkel vizsgálhatók és az eredmények alapján kezelés kezdhető

A rutin vizeletvizsgálattal a nagy mennyiségű vizelet ürítésével járó állapotok zárhatók ki, a vizelet bakteriológiai tenyésztése a fertőzés kizárása miatt szükséges. A húgyutak fejlődési rendellenességei már újszülöttkorban kimutathatók a szűrővizsgálatokkal. Hasi ultrahang vizsgálattal ellenőrizzük a vesék és a húgyutak állapotát.

A kivizsgálás legfontosabb része a folyadékbevitel és a vizeletürítés felmérése. 48 órán keresztül (legtöbbször hétvégén) kell mérni, hogy mennyit iszik és mikor, mennyit pisil a gyermek! Ezek az adatok nélkülözhetetlenek a húgyhólyag működésének a megismeréséhez és a kezelés tervezéséhez!

A vizsgálatok eredményei alapján határozható meg az EN típusa, ami meghatározza a kezelés módját és azt is, hogy a kezelést háziorvosuk/házi gyermekorvosuk is elkezdheti vagy a gyermek-nephrológus szakorvost kell felkeresniük a vizsgálatok folytatása céljából.

• Ha a gyermek még nem volt éjszaka száraz és elmúlt 5 éves, akkor a bepisilés elsődleges (primer).
• A legalább fél év megbízható ágytisztaság után jelentkező éjszakai bepisilés másodlagos (secunder).
• Amennyiben a gyakori éjszakai bepisilés mellett nincsenek napközben tünetek (gyakori, erős ingerek, vizelet elcsepegés), vizeletfertőzés, székrekedés, akkor a bepisilés egytünetű (monoszimptómás).
• Amennyiben az éjszakai bepisilés mellett vizeletfertőzések, székrekedés vagy a fent felsorolt napközbeni tünetek is „színesítik” a képet, úgy nemegytünetű (non-monoszimptómás) EN a diagnózis.

Tovább Van megoldás a gyermekkori ágybavizelésre!

(Dr. Sándor György, gyermekgyógyász és gyermeknephrológus szakorvos)