Mi okozhatja, ha a csecsemőm súlya nem a várt ütemben fejlődik?

Az elégtelen súlygyarapodás az egyik leggyakoribb panasz, amivel a szülők a csecsemőgyógyászatban gyermekorvoshoz fordulnak. Előző cikkünkben a kivizsgálás lépéseire tértünk ki, jelenleg a legfontosabb szóba jövő okokat vesszük sorba életkor szerint összefoglalva, majd a leggyakoribb lehetséges kórképekre részletesebben is kitérünk.

Születés előtti időszak

Lehetséges oka lehet az elégtelen súlyfejlődésnek a méhen belüli fejlődésbeli elmaradás, koraszülöttség, méhen belüli fertőzések, veleszületett szindrómák vagy teratogén hatások, úgymint alkoholhatás, dohányzás, bizonyos gyógyszerek szedése.

Ez a cikk is érdekelheti Mik azok a teratogén szerek?

Születés és az azt követő 6 hónap

Ebben az életszakaszban gyakran fordul elő a csecsemőnél szopási nehézség, anyai szoptatási problémák (pl. etetések száma nem megfelelő, anyatej mennyisége nem elegendő, stb.), de állhat a háttérben tejfehérje-intolerancia, veleszületett szívprobléma, reflux, cisztás fibrózis, a gyermek elhanyagolása, szülői mentális problémák, valamint rejtett fertőzések is.

7-12 hónap közötti időszak

Ebben az életkorban gondolni kell a háttérben fennálló etetési problémákra (például anatómiai rendellenesség, nem megfelelő hozzátáplálás, a szilárd ételek bevezetésének késlekedése, új ételek elutasítása, a bevezetett étel nem megfelelő tápanyagtartalma), gyomor-bélrendszeri és egyéb szervrendszert érintő fertőzések, ételallergiák, de csecsemőkorban gyakran állnak a háttérben pszichoszociális okok is.

1 éves kor utáni időszak

Ebben az életkorban a legszélesebb a szóba jövő okok tárháza, gondolhatunk gluténérzékenységre, rágási, nyelési problémákra, a gyermek válogatósságára, pszichés tényezőkre, szerzett megbetegedésekre, és még hosszasan folytathatnánk a sort, ám jelenleg a csecsemőkor sajátosságait foglaljuk össze.

Csecsemőkorban az optimális súlygyarapodás a fontos. Normális súlygyarapodásra utal, ha a csecsemő fél éves korra a születési súlyát megduplázza, egy éves korára pedig megháromszorozza. Amennyiben nem áll fenn a csecsemőnél éhezés, sem elégtelen kalóriabevitel, akkor kell a háttérben betegséget keresni.

A leginkább szóba jövő kórképek:

1. Ételallergia: Az esetek legnagyobb részében (90%) tejfehérje az allergén, ezt követi a tojásfehérje (5%) és az egyéb allergének (5%) jelenléte. Szoptatott csecsemők esetében az anyatejjel a csecsemőbe átjutott allergén okoz panaszt. Gondolni kell ételallergia fennállására, ha a következő panasz valamelyike vagy egyszerre több fennáll: ekcéma, véres széklet, hasmenés, hasi fájdalom. Ha az adott ételt megvonjuk az étrendből, és a panasz megszűnik, az valószínűsíti a diagnózist, majd ha annak visszaterhelése során újra megjelenik a panasz, az ételallergia bizonyítást nyer.

2. Gastrooesophagealis reflux (refluxbetegség): ezalatt azt az elváltozást értjük, amikor a gyomortartalom az alsó nyelőcső-záróizom elégtelen vagy éretlen működése következtében a gyomorból a nyelőcsőbe visszajut. Ez a csecsemők kb. 15-35%-ánál fordul elő, de maga a refluxbetegség csak pár százalékban felelős az elégtelen súlygyarapodásért. Ezekben az esetekben az lehet az ok, hogy a csecsemő fizikailag nem kap elegendő táplálékot, vagy a gyomortartalom visszajutása következtében kialakuló nyelőcsőgyulladás miatt étvágytalan a gyermek.

3. Lisztérzékenység (cöliákia): nagy jelentőségű, ám csecsemőkorban igen ritkán előforduló, az egész szervezetet érintő autoimmun betegség. Kiváltója a gabonafélékben (búza, rozs, zab és árpa) lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja. Létrejöttének feltétele a több hónapos gluténexpozíció. A lisztérzékenység megjelenése szempontjából az örökletes tényezőkön túl kulcskérdés, hogy mikor kap először gluténtartalmú ételt a csecsemő. Ha 4 hónapos kor előtt, akkor komolyabb tünetekkel kell számolni: krónikus hasmenés, hasfájás, puffadás, sőt, akár életet veszélyezhető állapot is kialakulhat. Azt azonban fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi kutatások szerint a lisztérzékenység nem előzhető meg, a glutén bevezetésétől függetlenül kialakul a betegség azoknál, akiknél megvan az erre a betegségre való hajlam.

4. Fertőzések: rejtett fertőzést mindig keresni kell az elégtelen súlyfejlődés hátterében. Lehet szó felső légúti hurutról, a mindennapi gyakorlatban legfontosabb húgyúti fertőzésről, fül-orr-gégégszeti vagy bélrendszeri fertőzésekről (utóbbi közül a leggyakoribb a Giardia lamblia fertőzés).

5. Krónikus betegségek: lehet szó szív-tüdő-máj-vesebetegségről, de fennállhat endokrin probléma (pl. pajzsmirigy-alulműködés), immunhiányos állapot és daganatos kórkép is, ritkán anyagcsere-betegség vagy genetikai rendellenesség.

6. Fontos újra megemlíteni, hogy az evészavarok, és így az elégtelen súlyfejlődés hátterében sokszor pszichoszociális ok áll a háttérben, mely elkülönítése a szervi okoktól nem egyszerű, ám annál fontosabb feladat.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Vas Felícia Emese, csecsemő- és gyermekgyógyász

Források:

• Tulassay T., Veres G. (szerk.): Gyermekgyógyászati differenciáldiagnosztika. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2012.
• Kathleen J Motil et al.: Poor weight gain in children younger than two years: etiology and evaluation. UpToDate. 2019. Elérhető: https://www.uptodate.com/contents/poor-weight-gain-in-children-younger-than-two-years-etiology-and-evaluation