Meddőségi kezelés - első kézből

Az Együtt könnyebb Női Egészségért Alapítvány endometriózis világnapi (márc. 30-i) rendezvényén, érintettsége miatt, Pataki Zita volt a háziasszony, aki a sorstársaknak őszintén beszélt betegségéről, a meddőség elleni harcáról.

Az anyaságért való küzdelme hosszú volt. Az úton szerzett tapasztalatai, a tanulságok közkinccsé tétele volt célja ’Az utolsó lombik’ című tízrészes filmnapló (videoblog) készítésével. Zita oly magával sodró módon „vallott” problémájáról fiatal női közönségének élőben, hogy naplója iránt is érdeklődést keltett. Végignéztem. A legutolsónak szánt (a 9.) beavatkozás, a meddőségi kezelés folyamatát ismerhettem meg – lépésről-lépésre: a tüszőérlelést, -leszívást, a pete megtermékenyítését, méhbe való helyezését. S közben a házaspár reménykedését, felfokozott várakozásuk izgalmait, az érzelmi hullámvasutat. Majd a végső szembenézést, a beletörődést, a lezárást. Most innen kezdem.

"Aki anya akar lenni, pokolra kell annak menni..."

Miután a megtermékenyített petesejt sikertelen beágyazódását követő hetekben orvosa arról értesítette Zitát, hogy egy újabb reményük is szertefoszlott (ugyanis a kezelés lezárása után, váratlanul még mutatkozott érett tüsző, ám nem volt benne petesejt), a párnak be kellett látnia, nincs tovább. Zitának egyetlen feladata maradt. Elbúcsúzni a meg se fogant gyerekétől. A nem először végzett rituáléhoz férje magára hagyta őt a gyereket szimbolizáló gyertyával.

Látjuk, amint Zita – love love love pólójában – egyedül marad a (gyereknek berendezett) szobában. Meggyújtja a gyertyát. A láng az anyai reményei, a gyerek utáni vágya elégését, s talán végső kihunyását jelképezi. Erősen fénylik a gyertyaláng, hozzá beszél: „Semmi baj drágám. Szia. Egyáltalán nem haragszom rád. Se rád, se a sorsra. Hihetetlenül bíztam benned. Lehet, hogy kiválasztottál engem, amiért nagyon hálás vagyok. Képzeld, még sosem neveztelek a neveden. De most kimondom. Ha kisfiú, akkor Artúr. Szárnyas Artúr. Lehet, hogy nem ezek az utolsó könnyeim, de minden egyes könnycsepp majd emlékeztet rád. Gyere néha vissza az álmaimban.” Addig beszél a gyertyához, míg az csonkig le nem ég. Kihuny a láng, a fény, vele együtt az anyai remény.

Az utolsó lombik történetével Zita be akarja mutatni, mi zajlik a készülődés alatt. Tapasztalata szerint ugyanis a közvéleménynek fogalma sincs minderről. A bevezető képsorokon elmeséli a nézőnek, sikerült rábírnia párját, vegyen részt ő is a hétről-hétre forgatandó felvételeken.

Itt szívhangot lehet nyerni

A pár kispárnán ül a földön. Körbevezetik a nézőt a kisszobán, ami most raktár. Bicikli, ruhaszárító, vasalásra váró ruha, költői rendetlenségben. „Olyan, mint a valóságshow-ban” – viccelődik Zita – „csak itt szívhangot lehet nyerni” – vált komolyra Attila.

A következő képsorokon dr. Fülöp István szobájában a pár. Zita hóna alatt nagy mappa, benne az előző 8 lombik orvosi iratanyaga. Ez a múlt, a jelen, hogy minden vizsgálatot ismételni kell – amihez a házassági anyakönyvi kivonatot is be kell(ene) mutatni. Ezt többször kérik még tőlük, ám a hivatal nehezen teremti elő az iratot – bár ez lenne a pár legnagyobb gondja...

Az első 6 hetes szakaszban sokféle ellenőrzés történik: hormon, baktérium, vírus tesztek mellett sor kerül a nő anatómiai, a férfi spermavizsgálatára. Az orvos jelzi, az ezt követő konzultáción beszélik meg, hogyan tovább.

A nyolc korábbi lombik alatt Zita kétszer volt terhes, ha csak rövid időre is. Kétszer kapott pozitív eredményt. De éppen a 40. születésnapján tudta meg 2013-ban, el fog vetélni, mert már nem hallják a szívhangot. Egy évre rá, a 4. lombik alatt „kémiai terhességem volt”, magyarázza Zita. Laboratóriumilag kimutatták, de az UH-felvételen már nem látszott nyoma. Most minden lépés a tervek szerint zajlik. A nyolc korábbi lombikkezelés után sor kerülhet a következőre (az utolsóra)! Dr. Fülöp a várható eredményről nem tud semmit mondani. „Előre nincs válasz. 45 évesen 2-3 százalékkal lehet kalkulálni. A folyamat akár 1 évbe is telhet. Pszichológiai segítőre, életmód-tanácsadásra is szüksége lehet. Kell a belső erő, különösen nyolc” (nem mondja ki, de tudjuk, hogy sikertelen) „lombik után. Aki így tud mosolyogni 8 után is, annál a nőnél lehet reménykedni.” – Megtudjuk, rendben az UH-lelet, hozzá lehet fogni a petefészek stimulálásához. Majd még több „szelíd” gyógyszer: Q10-koenzim, folsavtartalmú tabletta, a petesejt minőségét hatásosan befolyásoló E-, C-, B-, D-vitamin-komplex, a DHEA-szulfát (3x1 tabletta) is jöhet.

Most olyasmi zajlik, amit az előző 8 lombik alatt nem tettek meg – babaszobát készítenek a raktárból. Pakolás közben megbeszélik, nem minden részlet kerül filmre, nem veszik a sok vérvételt, mert a laborban, a folyosókon várakozó sok páciens személyiségi joga miatt ott és akkor nem forgatnak. – A menzesz utáni harmadik napon történő vérvétel alapján készül a stimulációs program. Megnézik, a petefészek-működést szabályozó agyalapi mirigy hormonszintje megfelelő-e. A pajzsmirigy is rendben. A 21. napi vérvétel eredménye gyengébb petefészek-kapacitásra utal, ezért kicsit emeltebb adagban kell szedni egy bizonyos stimuláló gyógyszert.

Endometriózisműtéte (a második) 2 éve volt Zitának. A szövetszaporulat elzárta a petevezetőt. Most ahhoz a műtéthez hasonlítja a várható kellemetlenséget az orvos. „Ez a beavatkozás csak fél percig tart, közben szoríthatja a nővér kezét. A méh nyálkahártyáján mikrosérüléseket kell okozni, mert azoknak a pici bemetszéseknek a gyógyulása olyan kémiai folyamattal jár, ami segíteni fogja a beültetést. Pihenjen majd utána negyedórát.” A 20. napon stimulációs ultrahang lesz. Közben andrológus vizsgálja meg Attilát. Spermája minőségét jónak mondja, mert milliliterenként 80 milliót lát (ma az átlag 20-25 millió). Az ivarsejtek aktivitása is jó, 80%-ban gyors, progresszív („célra tartó”) a mozgásuk. (Erre utalva indítja kacarászva ezt a vlogtételt Zita, hogy Ati, az orvos megállapításai miatt újabban acélgolyósnak nevezi magát.) A következőkben terápiás beszélgetésen vesz részt Zita. Arról kérdezik, miként jellemzi majd a helyzetet, ha anya lesz: „óvom őt, ő pedig élvezi az életet”.

Újabb vizsgálat. Fontos a petefészek jó állapota. Az UH szerint rendben van. Szintén fontos, hogy ne legyen ciszta, repedt tüsző. Ám a 19. napon látni egy meg nem repedt tüszőt. Ez nem jó, mondja dr. Fülöp. Ha nem zajlott le az ovuláció, ha maradt egy tüsző, nem lehet beállítani a stimulációt. El kell távolítani a cisztát, 10 napig gyógyszert kap rá. A progeszteronlökéstől azt remélik, a következő menstruációnál az a 22 mm-es képlet eltűnik. „Mindig rossz hatással van rám a progeszteron. Ingerült, feszült leszek, még a simogatást se bírom”, vallja be Zita. „Ilyenkor sárkány tud lenni ez a különben angyali természetű nő” – utal a hangulatváltozások következményeire Attila, aki persze tudja, ezt csak a hormonok teszik vele!

Ha fáj is, csak söpörje el a cisztát

Zita várja a soron következő menzeszt, ami az orvos előrejelzése szerint kemény lesz, ezért javasolja, máris kezdjen fájdalomcsillapítót szedni. „Akinek volt endometriózisos fájása, az ezt biztosan kibírja. Csak jöjjön az a vérzés és söpörje el a cisztát” – mondja a kamerába Zita. Fájdalomcsillapítás helyett Zita egy ajurvédával gyógyító baráthoz megy, aki megmozgatja, csavargatja a testét. A horoszkópjába is belenéz, és sejtelmesen annyit mond, a 2001-ben kezdődött korszak 2019 hatodik hónapjában véget ér. Szó esik a Jupiter hatásáról is, aminek láthatóan nagyon örül Zita. Eztán ismét az orvosánál látjuk. Közli, a menzesz hajnali 2-kor, menetrend szerint megérkezett. Így meg lehet nézni, mi van a tüszővel. Abban reménykednek, hogy vagy zsugorodott, vagy teljesen el is tűnt a bal petefészekből a ciszta. Az UH-képen már nem látszik. A jobb oldalon minden szabályos. Nekiláthatnak a stimulációs kezelésnek. Már ma indul a tablettaszedés, aztán jöhet az injekció.

Zitának besűrűsödhet a vére (Leiden-mutációja miatt), ezért minden hormonkészítmény mellé vérhígítót ad be magának. Meg is mutatja a 4. részben: ezt vastagabb tűvel kell bejuttatni. A stimuláláshoz szükséges másik injekciót, a családi rituálé szerint, férje szúrja be, hadd érezze, ő is tesz valamit a gyerekhez jutás érdekében... Zita többször közli, bizseregnek a petefészkei, feszül a hasa, érzi, hogy érlelődik a helyzet. Kezdődhet hát újra a játék a számokkal. A tippelés: mennyi tüsző lesz. Azokban mennyi a petesejt. Ezekből mennyi termékenyül meg, hány nap után. Mennyi ágyazódik be, s marad életben a beültetés után. Hány napig... Az orvos azt méri, hol tart éppen: 8 mm-es a nyálkahártya, hármas rétegződésű – a jobb oldalon három tüsző van 14,9 és 6 mm-esek, a bal oldalon pedig négy (10-8-8-6 mm-esek). Két napra rá mérik a petét, hogyan fejlődik. Vérvétel történik, spermiummintát kell adni. Megint kérik a házassági anyakönyvi kivonatot, de a hivatal még mindig nem adta ki. Zita rohangál utána (ez az 5. rész „drámája”).

A következő orvosi vizsgálat szerint a jobb oldali domináns tüsző 25 mm. Van egy 17-es és egy 14-es. Bal oldalon 20, 16, 12, 8 mm-esek – összesen 7 tüsző van. Az orvos ígéri, szerdán (8.15-kor) megtörténik a petesejtleszívás. Ma még hormonokra van szükség, ez előkészíti a tüszőt. Zita megmutatja a nézőnek, hogyan adja be magának a szurit.

A pár feldíszíti a gyerekszobát. Tapéta lesz a falméretű fotójuk. Derűsen néznek, hogy a gyerek minden helyzetben lássa, érezze, tudja, szülei ott mosolyognak rá. Tapétázás közben Zita a férjéről, szerelméről beszél. Megható, amiket mond róla, kapcsolatukról, érzelmeiről, s ahogyan! Majd hajat festetni megy. Az épp terhes fodrásznő Zita esetének ellenpontja. Ötödik gyerekét várja, aki minden védekezésük ellenére fogant meg. Nem terveztek ekkora családot. A legnagyobb már 17, az egyik kisebb (5 éves) most is az üzletben szaladgál. Jó látni, hogy Zita mennyire szereti a családot, nem irigyli tőlük a gazdag gyermekáldást.

Fontos állomáshoz érünk a hetedik részben. Következik a leszívás. EKG után Zitát elaltatják. Hatalmas tűvel szívják ki a petefészkekből a 7 tüszőt. Jön a nagy kérdés: van-e bennük petesejt. Hány. Zita ébredezik. Nehezen forgó nyelvvel, de érthetően kérdezi: „mennyi?” Várakozik. Várakoznak. Atival találgatnak. Majd Fülöp doktor érkezik a közléssel, a jobboldali 4 tüsző egyikében se volt petesejt, a bal oldali 3 közül pedig csak egyetlen egyben.

Üres tüszők fejlődnek

Most kezdődhet a szorítás azért, hogy ez az egyetlen petesejt megtermékenyüljön. "Volt már ilyen” – idézi fel korábbi szorongását, majd csalódását Zita, és kiszól a kamera mögött álló 21 éves fiúnak „csinálj mielőbb gyereket. Ne várj, látod, később már ti is így járhattok. Olyasmiért kell drukkolni, ami másoknál természetes könnyedséggel adódik.”Zitának 39 éves korában csinálták az első lombikot, s lehet, már akkor is késő volt. „De nem tehettem mást, kétszer operáltak, és akkor találkoztam a férjemmel.”Tudjuk, nem rajta múlt. Ő korábban is mindent megtett azért, hogy gyereke legyen. Az endometriózis világnapi rendezvényen is elmondta, már 25 évesen szült volna. Sose szedett fogamzásgátlót. De élete szerelmét megismerve, Attilával élve támadt fel erősen a sürgető vágy, hogy legyen gyerekük...

Tehát, csak egyetlen petesejt van. Közel van az érett fázishoz, de nem teljesen. Másnap reggelig várni kell. Csak akkor lehet megtermékenyíteni, ha megérett. Közben mi nézők is láthattuk, amit az Attila spermáját vizsgáló biológus lát mikroszkópjában. Rengeteg muslinca sebesen röpdös egy fényforrás körül, s mintha a „támadási” irányt keresné. Erika ígéri, reggel telefonál, megérett-e a pete, majd másnap arról számol be, sikerült-e a megtermékenyítés.

A sorsmondatra várva

És kezdődnek a reggeli várakozások. A pár álmos szemekkel pizsamában ül a földön, a mobilt lesik. „Várjuk a sorsmondatot” fogalmaz Ati. Zita arca csupa feszültség. Sápadt, kimerült, nyúzott. Kezét a terhes nőkre jellemző mozdulattal teszi a hasára. Majd, mintha rájött volna, hogy ez nem ideillő, átrakja a szokványos pozícióba. Egyszer csak megcsörren a telefon. „Megérett, megtermékenyítjük. Holnap reggelre kiderül, sikerült-e, akkor újra jelentkezem” – mondja Erika. Zita rázkódva zokog (az empatikus néző vele könnyezik)!

Másnap reggel ismét a hívást várják (a dráma nyolcadik felvonásánál tartunk). 2-3-percenként nézik az órát. Mára volt annyi lélekerejük, hogy felöltöztek. Már 7.37 van, lassan mozdulnak a mutatók: majd 7.39, és tovább. „Most derül ki, hogyan folytatódik az életünk”. 8 óra után 2 perccel csöng a telefon. Jó hírt közöl Erika. Megtermékenyült. Erika mesél „róla”, sőt „Róla”. Mindent elmond, amit eddig tudni lehet. Négy(es) részre osztódott. Most Ati könnyezik. Zita pedig nevet. Annak örül, hogy reggel fél 8-ra várják őket a klinikán.

Attila a héten vidéken dolgozik, ezért este telefonközvetítésben hallgatta Zita beszámolóját a jól ismert, begyakorolt mozzanatokról, amint a szigorúan precíz időbeosztás szerint, 8-kor beadta magának soros injekcióját. Vette a stáb, hogy megosszák a nézővel. A pár bizalmas beszélgetése alatt a kamera diszkréten behunyta szemét. Épp úgy, ahogy Attila is kikapcsolta a kézi felvevőt, amikor a sperma mintavétel zajlott. Előtte még bemutatta a kis szobát, ahol a műanyag tégelybe kellett eresztenie a pete megtermékenyítéséhez szükséges mintát. Nincs jelentősége a mennyiségnek, jegyezte meg a biológus, megemlítve, a legtöbb férfi mentegetőzve, kissé szégyenkezve azt szokta ilyen helyzetben magyarázni, máskor mennyivel több szokott lenni. Holott csak a minőség a lényeg!

Reggel a klinikán találkozik a pár. Attila korán visszaért a Mátrából, várja Zitát. A kritikus pillanatokban mellette van. A leszívásnál, most a beültetésnél is. Erika elmagyarázza nekik, az embrió a második napon 2-4 sejtes. Jelenleg tokban van, 4-5 nap múlva kell kijönnie, hogy be tudjon ágyazódni. „A tokot lézerrel fogjuk áttörni, segítve a folyamatot. A beültetést követő 4-5 nap a beágyazódásé. Vigyázzon magára, ne fázzon föl, ne emelgessen, ne fárassza ki magát. Ne csináljon minden nap terhességi tesztet, mert azzal csak félrevezetné magát. A teszt eredménye álpozitív, álnegatív egyaránt lehet.” – mondja dr. Fülöp. Ultrahanggal ellenőrzi, hová sikerült bespriccelnie a megtermékenyített, osztódni kezdett petét. „A méhüreg felső felében van. Ennél jobb helyre nem is küldhettem volna. Legyen ez az album első fotója” – adja Zita kezébe a kinyomtatott UH-felvételt. Zita úgy is nézegeti, forgatja, mutogatja a kamerának, mintha a babaalbum legelső képét kapta volna meg. Majd így szól a magzathoz: „kapaszkodj kincsem, kapaszkodj!” A következő napokban, miközben Titi nevű kiskutyáját sétáltatja, kellemes hangon ugyanezt a mondókát énekelgeti, dúdolgatja a méhében kucorgó kapaszkodónak: „ágyazódj be kicsi, mert vár az anyukád, meg az apukád, no meg Titi”. (Titi már korábban is volt a középpontban. Egy lelkizős pillanatban Zita arról beszélt a kamerának, hogy sok mindenért hálás. Elégedett és boldog, mert a sorstól megkapta például Titit.)

Véremben az eredmény

Két hete történt meg a beültetés. – Az utolsó bizonytalanságban töltött estén kezdődik a videónapló kilencedik fejezete. Reggel megint vérvétel lesz, mérik a HCG-szintet (ami terhességben emelkedett). Zita és párja visszaidézik, már kétszer is előfordult, hogy a teszt pozitív lett. Milyen boldogok voltak akkor! – néznek a kamerába egymáshoz bújva.

Reggel megint, mint már oly sokszor a klinikára menet, a hajnali eget látni a szélvédőn át. Most is korán indultak. Zita elbüszkélkedik, meg tudta állni. Nem rohant titokban a patikába, hogy tesztet csináljon. Szót fogadott az orvosnak. A vérvételt végző nővértől kérdezi, vajon jó jel-e, hogy ma reggel nem kívánta a kávét, pedig máskor el se tudja képzelni a nap indulását kávé nélkül. Amúgy kettő a szokásos adagja. A nővér nagyon diplomatikusan kerüli a választ. „Véremben az eredmény” – fordul a kamerához Zita, Attila hozzáteszi: „méhedben meg a gyümölcs. Remélhetőleg!”

Gyorsan végeztek. Még mindig reggel van, amikor már hazafelé autóznak. Zita megjegyzi, a vérvételt egyedül is kibírta volna, ehhez nem is kellett volna jönnie élete támaszának. Filozofálós hangulatban van az úton, úgy idézi fel, mit látott ma és általában mit tapasztal a klinika folyosóin. Zita szokta figyelni a várakozókat. Feszültség, rettegés látható a nők arcán, mintha ítélőszék elé citálnák őket. Így mennek be az orvosi szobába, az „ítélethirdetésre”. S amikor kijönnek onnan, szinte meg se kell kérdezni, mit mondott az orvos. Önmagáért beszél a sugárzó boldog mosoly, a partner nyakába ugrás, és mindent elmagyaráz az elkeseredetten lehajtott fej. Mindenkire rá van írva, milyen hírt kapott... „Vajon nálunk mi lesz?”...

Izgulnak, szorítanak tehát megint. Zita sóhajtozásai végigkísérik az autóutat (a film alatt ez a leggyakrabban visszatérő hang). Várnak ismét. Otthon ülnek, szándékosan a gyerekszobában. Stílusosan itt akarják meghallani a sok (szinte) mindent meghatározó szavakat. Kispárnákon, összebújva, konkrétan és átvitten is egymásra támaszkodva. A tapéta alatt, előtt, a földre helyezett mobilra fókuszálva. Várják a legfrissebb hírt. Amit ezúttal nem a biológus, hanem az orvos fog közölni. Dr. Fülöp István telefonhívását lesik. Megcsörren a mobil. Zita megnyomja a gombot, a készülék ki van hangosítva. Amint az orvos megszólal, a pár lefagy. „Nem jó a hangja, doktor úr”- mondja Zita. „Végtelenül sajnálom. A HCG-érték 3,1. Ez azt mutatja, hogy megindult ugyan valamifajta korai beágyazódás, de olyan, hogy arra kell számítani, nem fog tudni sokáig tovább fejlődni.”

Végleg elengedni

Nincs párbeszéd, nincs mit kérdezni, hogy de nem lehet-e mégis az, hogy... Elbúcsúznak egymástól. Zita lassan omlik össze. Azt mondogatja "biológiailag nem lesz több gyerekprojekt. Nem fogok több gyógyszert szedni. Ati, most már el kell engednünk!”

A következő képsorokat három héttel később rögzíti Zita, kézi kamerával. Autózik, s vezetés közben filozofál. Visszatérően hangzik el önerősítő mondata: „a fájdalommal meg kell tudni birkózni”. Attila egy másik autót vezetve elmélkedik. Ő Zitát félti, hiszen a 9 lombikkezelés során szervezete hatalmas hormonterhelést kapott, ami sok negatív dologgal is járhat. Külön helyekről indulva, azonos célállomásra tartanak. Kontroll vizsgálatra. A találkozót azzal kezdi dr. Fülöp, hogy elmondja, mennyire bízott abban, hogy ez most sikerülni fog... Arról nem szól, vajon miért is nem sikerülhetett.

Zita legutóbbi menzesze 14 napja volt. Papírforma szerint ellenőrizni kell, minden rendben van-e. A vizsgálat meglepetése, hogy petefészkében most is vannak tüszők. A baloldali talán kettőt is növesztett. Az orvosi magyarázat szerint ez az úgynevezett natív ciklus lombikos helyzet! Ez a korábbi hormonstimuláció hatása. Zita szervezete tovább pörgött, így reagálva az extrán bevitt hormonra. A hír hallatán a néző már sejti, e pillanatban orvos és páciense ugyanazt gondolhatja: így hát most még egyszer neki kell futni. Meg kell ragadni az esélyt. Az orvos kimondja: „most akkor 3 napig beleszállunk a folyamatba gyógyszeresen, és hétfőn le is szívhatjuk, ha szintén így gondolja!”. Gondolhatná másképpen Zita? Anyajelölt volna az a nő, aki ebben a helyzetben nem a sors kezét látná, amellyel ad még egy utolsó utáni esélyt? Ha nem az futna át rajta, hátha most majd lehetséges lesz?! Zita nagyon meg van lepődve, s nagyon izgatott lesz. Hihetetlennek tartja: „Ati el se fogja hinni, hogy mi történt.” Lelkendezve érkezik vissza az orvos irodájában várakozó férjéhez, aki tényleg alig akarja elhinni. Hát persze, hogy igent mondanak. Hiszen ezt nem lehet nem megpróbálni. Dr. Fülöp István is így gondolja – „Mindig lehetnek váratlan helyzetek, meglepetések!”

Amikor folytatódik a filmnapló (10. rész), a néző, bár – képletesen szólva, elolvasta a film-regény befejező mondatát –, tudja mi a történet vége, mégis, maga is reménykedni kezd. Hátha megtörténik a csoda. Most jön a ráadás, megszületik a siker. Mert ennek így kell(ene) lennie. Ez a szimpatikus pár ezt érdemli. Az igazságérzetünk mellettük áll. Ezt gondoljuk. És közben a filmről azt halljuk: „És most kezdődhet újra a találgatós játék. Mennyi lesz? A 2 tüszőben mennyi petesejt lehet?” – egymást kérdezgetik, licitálnak. Attila nagyon pozitív: „kettőből három” – mert, mint mondja, az is előfordult már velük, hogy 1 tüszőben 2 petesejt volt. Zita realistábbnak akar látszani: „kettőből kettő lesz!” Zitát megint elaltatják, ismét leszívják a petefészekből a tüszőt. Ati már indulna az intim helyre. A biológus lehűti a lelkesen készülődőt. Udvariasan figyelmezteti, majd szólítani fogja a mintakészítésre, ha találtak petesejtet. „Babonából?” – kérdi reménykedve Attila. Mintha ráhagyná a biológus, de a nézőnek az az érzése támad, inkább előrelátó tapasztalatból...

A rövid altatásból alig tért magához Zita, botladozó szavakkal máris egynél több a kérdése: „Hány sejt van? Adtál mintát? Nagyon izgulsz?” Attila reagálásából mindent sejteni, mielőtt kimondaná. „Már nem izgulok. Nem kellett mintát adni! Nem volt petesejt a tüszőben.”

Az altatás (vagy a befelé folyó könnyek?) miatt Zita nehezen érthetően artikulálva motyog maga elé: „üres a tüsző. Elúszott.” „Kimerült”, – teszi hozzá Attila. „Kimerült a petefészked!”

Nincs mire várni, nincs miben reménykedni. Akkor itt a vége. Befejezik a filmezést, véget ér a filmnapló (a vlog). A végén éppen ott vagyunk, ahol az elején voltunk. Képletesen is. Meg konkrétan: a valamikori rumli-, aztán átalakított gyerekszobában. „Most majd átrendezzük. Játszószoba lesz. Veszünk csocsót, darts-ot, társasjátékokat. A barátainkkal itt fogunk játszani. Itt majd mindenki visszamehet a gyerekkorába!...” – mondja csalódását láthatóan leplezve vagy elnyomva Zita. És, mint már előrevetítettük, lezárásként végrehajtja legutolsó feladatát: a búcsú rituálét. A sosem volt, az éppen hogy csak megfogant, s máris ’tovaúszó’ gyerektől való búcsúzást. Aki Artúr lett volna, ha fiú és Réka, ha lány.

Tovább Lombikbébi program - Hogyan zajlik?

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró
Hasonlóan megindító riportok olvashatók a szerző Kiterítenek úgyis – riportok életre-halálra – című dokumentum-kötetében, amely 2018-ban jelent meg a Kossuth Kiadónál.