Irritábilis bél szindróma: diagnózis és kezelés

Mivel nincsenek olyan tünetek, amelyek kizárólag erre a betegségre lennének jellemzőek, fontos, hogy kizárjunk más, hasonló emésztőrendszeri betegségeket.

Az irritábilis bél szindróma diagnózisa a kórtörténet felvételén, fizikális és székletminta-vizsgálaton nyugszik.

Mivel általában nincsenek olyan tünetek, amelyek csak erre a betegségre lennének jellemzőek, az irritábilis bél szindróma diagnózisát kizárásos alapon állítják fel. A folyamat elősegítése érdekében a kutatók diagnosztikai ismérveket határoztak meg, amelyek segítségével az irritábilis bél szindrómát és a hasonló emésztőrendszeri betegségeket azonosítani tudják. Vagyis csak akkor mondhatják ki az irritábilis bél szindróma diagnózisát, ha bizonyos tünetek fennállnak.

Ilyen tünet a hasi fájdalom és diszkomfort (rossz érzet), ami 12 hétnél tovább okoz problémát, de nem feltétlenül áll fenn folyamatosan 12 héten keresztül.

A diagnózis kimondásához emellé az alábbiakból legalább két tünetnek meg kell lennie:

• a székletürítés gyakoriságának és a széklet állagának ingadozása;
• sürgető székelési inger vagy a végbél teltség érzése;
• nyák, esetleg vér a székletben;
• puffadtság, hasi feszülés érzés.

Léteznek azonban olyan figyelemfelkeltő tünetek, amelyek az irritábilis bél szindróma helyett más betegséget valószínűsíthetnek. Ilyen az 50 éves kor feletti kezdet, a fogyás, a láz, a visszatérő hányás és a nagy mennyiségű vér a székletben.

Ha Önnél ezek a figyelemfelkeltő jelek fennállnak, akkor további vizsgálatokra van szükség. Ha Önnél teljesülnek az irritábilis bél szindróma kritériumai és nincs semmilyen figyelmeztető tünet, akkor orvosa további vizsgálat nélkül a kezelés mellett dönthet.

További vizsgálatok

Orvosa számos vizsgálatot javasolhat a különböző fertőzéses betegségek, illetve felszívódási zavarok kizárása végett. A vizsgálatok során az alábbi beavatkozásokra kerülhet sor.

• Flexibilis szigmoidoszkópia. A vizsgálat a vastagbél alsó részét egy vékony, rugalmas cső segítségével tekinti át.
• Kolonoszkópia. Általában orvosa ezt a vizsgálatot egy vékony, rugalmas cső segítségével végzi el, amellyel a teljes bélszakasz áttekinthető.
• Komputertomográfia (CT). A CT-vizsgálatok a belső szervek keresztmetszeti röntgenképét mutatják meg.
• Laktózintolerancia (tejcukor elviselési képtelenség) vizsgálat. A laktáz nevű enzim egy, a tejben levő cukortípus, a laktóz emésztéséhez szükséges. Ha Ön nem termeli ezt az enzimet, akkor tej és erjesztés nélkül készült tejtermék fogyasztása esetén, az irritábilis bél szindrómához hasonló tünetei lehetnek. Ezen kórkép kizárása érdekében, orvosa egy kilégzéses vizsgálatok végeztethet, vagy megkérheti, hogy néhány hétre hagyja el a tejtermékeket az étrendjéből.
• Vérvizsgálatok. A cöliákia (lisztérzékenység) egy gabonafehérjével szembeni érzékenység, amely szintén az irritábilis bél szindrómához hasonló tüneteket hoz létre.

Az irritábilis bél szindróma kezelése

Mivel nem teljesen tisztázott, hogy mi áll az irritábilis bél szindróma hátterében, a kezelés elsősorban a tünetek enyhítésére összpontosít, hogy minél teljesebb életet tudjon a betegséggel élni.

A legtöbb esetben az enyhe tüneteket eredményesen lehet visszaszorítani azzal, hogy megfelelően kezeli a stresszt, és módosít étrendjén, életvitelén. Ha a tünetek mérsékelten súlyosak vagy súlyosak, akkor többre van szükség, mint az életviteli változásokra.

Ebben az esetben orvosa az alábbiakat javasolhatja:

• Rostpótlás. Különböző rostpótló készítmények szedése, például korpa, metilcellulóz alkalmazása segíthet a székrekedés rendezésében.
• Hasfogó készítmények. Bizonyos vény nélkül kapható gyógyszerek, például a loperamid, segíthetnek a hasmenés megszüntetésében.
• A szélképző ételek kerülése. Ha Önnek zavaró mértékű haspuffadása van, vagy nagy mennyiségű szél gyötri, mérsékelheti a szénsavas üdítőitalok, saláták, nyers zöldségek, gyümölcsök, a karalábé, a karfiol és a brokkoli fogyasztását.
• Antikolinerg gyógyszerek. Egyes betegeknek olyan gyógyszerre van szükségük, amely a belek működését gyorsító idegek gátlásával hat. Jelenleg kizárólagosan az irritábilis bél szindróma kezelésére csak az alosetron van forgalomban. Mivel forgalmazása megkezdését követően kilenc hónappal már két haláleset történt alkalmazásával kapcsolatban, és 113 betegnél súlyos mellékhatások alakultak ki, engedélyét visszavonták. Ezt követően ismét megengedték forgalmazását, azonban már csak speciális képzésben részesült orvos írhatja fel, és kizárólag más kezelésre nem reagáló nőknek adható, az irritábilis bél szindróma rendkívül súlyos hasmenéssel járó, rendkívül súlyos formáinak kezelésére.

• Kalciumantagonista gyógyszerek. A bélből fel nem szívódó kalciumantagonisták gátolják a görcsöket és kiegyensúlyozzák a székletürítés gyakoriságának ingadozását, de nem rendelkeznek szív- és érrendszeri mellékhatásokkal.
• Antidepresszáns gyógyszerek. Ha a tünetei között fájdalom vagy tartósan nyomott hangulat is szerepel, orvosa antidepresszáns szedését javasolhatja. Ezek a gyógyszerek enyhítenek a depresszió tünetein, a triciklikus (klasszikus) szerek ezenfelül gátolják a belek működését gyorsító idegek működését is. Hasmenés és hasi fájdalom esetén, ezért orvosa elsősorban triciklusos antidepresszánsokat javasolhat, pl. imipramint és amitriptilint. A mellékhatások közé az álmosság és a székrekedés tartozhat. A szelektív szerotoninreuptake-gátlók, pl. a fluoxetine vagy a paroxetine, akkor lehet kedvező hatású, ha a depresszió mellé emésztőrendszeri panaszként elsősorban székrekedés társul.

Egyes kutatások szerint az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegek antibiotikus kezelése is jótékony hatású lehet, ez azonban egyelőre nem nyert igazolást.

Tovább Fej vagy has? Funkcionális emésztőszervi betegek kezelése komplex orvosi-pszichológiai módszerrel

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, pszichoterapeuta, klinikai farmakológus