Egy ritkán előforduló betegség - a porfíria

Szervezetünk kifogástalan működéséhez szükség van egy haem nevű vastartalmú festékanyagra, mely minden szövetünkben megtalálható.

Felépítése több lépcsőben, 8 különböző enzim segítségével megy végbe, ezek bármelyikének hiánya vagy csökkent működőképessége megszakítja a felépülés folyamatát. Ennek következtében a vérben felszaporodnak a további átalakulásukban gátolt anyagok (a porphyrinek előanyagai – latinul: praecursorai), melyek lerakódnak a szövetekben, azok károsodását okozzák, illetve a vizelettel és a széklettel kiválasztódnak.

A betegség tüneteit az idegrendszerre és a bőrre kifejtett hatásuk hozza létre. A haem képződésének fő helyei a csontvelő és a máj, a porfíriák régi beosztása eszerint hepatikus (máj eredetű) és erythropoeticus (vérképzéssel kapcsolatos) formát különböztetett meg. Ma már tudjuk, hogy a betegség sejt szintű, genetikus és szerzett formái vannak, illetve a genetikus hajlam provokáló tényezők hatására mutatkozik meg klinikai tünetek, panaszok formájában.

A porfíria nem független a vasanyagcserével kapcsolatos egyéb betegségektől, rendkívül sok, szűrővizsgálatokkal és speciális vizsgálatokkal elkülöníthető formája ismert, melyek közül csak a 3 leggyakoribb, legjelentősebb formával foglalkozunk.

1. Porfíria acuta intermittens - akut intermittáló porfíria (AIP)

Testi kromoszómához (autosomalis) kötött, dominánsan öröklődő betegség, melyben a haem szintézisében részt vevő 3. enzim (porphobilinogen desaminase) működése kb. 50 százalékkal csökken.

Előfordulása az északi államokban a leggyakoribb, 5/100.000, azaz 100.000 lakosra 5 megbetegedés jut.

A heterozygota formában (egy egészséges és egy beteg génje van a betegnek) a tünetek a pubertas után jelentkeznek, a homozygota formában ( két beteg gén) már gyermekkorban megmutatkoznak. Nők nagyobb számban érintettek, gyakran a menstruáció előtti napokban súlyosbodnak a panaszok.

Tünetek és panaszok: A tüneteket az autonom idegrendszer (a tudattól független, a szervi működéseket irányító idegrendszer) károsodása okozza. Legjellemzőbb a rohamokban jelentkező hasi fájdalom, mely olyan heves is lehet, hogy sebészeti beavatkozást végeznek (laparoscopia: a hasüreg megtekintése a hasfalon át bevezetett műszer segítségével). Hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés, puffadás csatlakozhat a panaszokhoz, melyek napokig, olykor hetekig tarthatnak.

Néha a húgyhólyag is érintett, ekkor gyakori vizelési inger, fájdalmas vizelés, a húgyhólyagban vizelet visszamaradása jellemző. A vizelet színe borvörös, állás során tovább sötétedik. A szív és érrendszerben szapora szívműködés, magas vérnyomás jelentkezhet, az idegrendszer részéről nyugtalanság, hallucinációk,a mozgatóidegek fájdalma (motoros polyneuropathia), izomgyengeség, akár bénulás vagy epilepsziára emlékeztető görcsök, légzési elégtelenség alakulhat ki főleg a hosszú, hetekig tartó rohamok alatt. Minél hosszabb rohamok jelentkeznek, annál lassúbb a felépülés, maradandó károsodások kialakulása egyre valószínűbb.

Kezelés: az akut rohamok kórházi elhelyezést igényelnek. Infúzióban haem-et juttatnak a szervezetbe, ez azonnal csökkenti a felszaporodott praecursorok szintjét a vérben. E mellett fájdalomcsillapítás, a fokozott nyugtalansággal járó formákban altatás, a hasi görcsök idején infúziós táplálás lehet szükséges. Mindig nagyon fontos a rohamot kiváltó tényezők felderítése, lehetőség szerinti kiiktatása, a betegek aktív bevonása a szükséges életmódváltásba, táplálkozási, gyógyszer és alkoholfogyasztási szokások megváltoztatásába.

Diagnózis: a roham alatt a vizeletben nagy mennyiségben ürülő praecursorok (porfobilinogen /PBG/és gamma-aminolevulinsav /ALA/) kimutatásán alapul.

A családtagokat szűrni kell, hogy a tünetmentes (heterozygota) betegeket fel tudjuk deríteni, a panaszokat kiváltó vagy súlyosbító tényezőket (gyógyszerek, egyes fogamzásgátlók, a csontritkulás hormonális kezelésére használt oestrogenek, alkohol, stressz, kalória-megvonás, fertőző betegségek) ki tudjuk iktatni.

2. Porfíria cutanea tarda (PCT)

A leggyakoribb előfordulású forma, az uroporfirinogen decarboxilase nevű enzim működésének csökkenése idézi elő. A felszaporodott praecurzorok a vizeletből és a székletből is kimutathatóak. 2 tipusa ismert, melyek klinikailag nem, csak specifikus vizsgálatokkal választhatók el egymástól:

I.csoport: csak a májban tapasztalható az enzim működésének csökkenése, ezt a formát mai tudásunk szerint szerzett betegségként ismerjük.

II.csoport: a kérdéses enzim aktivitása minden szövetben csökkent, a betegek kb. 20 %-a tartozik ide, örökletesnek tartjuk. A férfiak gyakrabban betegszenek meg ebben a formában, bár a nők körében is nő az előfordulása, melyet a fogamzásgátlók szedésével és a csontritkulás hormonális kezelésével hoznak kapcsolatba. Meglepően gyakran társul C tipusú májgyulladással.

Tünetei: a bőrön a napfénynek kitett területeken, főleg az arcon, kézfejeken, karokon kisebb majd nagyobb méretű folyadékkal telt hólyagok képződnek, melyek kifakadnak, pörkösödéssel gyógyulnak. A bőr rendkívül sérülékeny, pigment anyagokban gazdag és hiányos területek váltakoznak, később a bőr alatti kötőszövet is átalakul, feszessé, merevvé válik (pseudosclerodermia). A máj megnagyobbodhat, benne vaslerakódás, zsíros elfajulás, májzsugorodás (cyrrhosis) és daganat (hepatocellularis carcinoma) alakulhat ki.

Kezelés: első lépésként a kiváltó faktorokat iktatjuk ki: az alkoholt, a vaspótló készítményeket, az oestrogeneket. Ha ez nem hoz lényeges javulást, a máj vastartalmát sorozatos vérlebocsájtásokkal csökkentjük, amíg enyhe vérszegénység alakul ki. Más lehetőség az alacsony dózisú gyógyszeres kezelés (chloroquin), mely a felesleges porphyrint távolítja el a májból. Egyidejű vesebetegség sokkal súlyosabbá teszi a klinikai tüneteket az észlelt laboreltérésekhez viszonyítva. A panaszok megszűntével a kezelés elhagyható, a továbbiakban a kiváltó tényezők kerülésével hosszabb tünetmentes időszakok következhetnek.

3. Protoporfíria erythropoetica - eritropoetikus porfíria (EP)

Autoszomalis, dominans öröklődésű betegség, melyben a ferrochelatase nevű enzim működése csökken, ennek következtében a protoporphyrinek a csontvelőben és a vörös vérsejtekben halmozódnak fel, majd a vérplazmába kerülnek, a vizelettel és egy májbeli átalakulás után a széklettel ürülnek. Számos, genetikailag elkülöníthető formája van, a betegség megjelenési formái egyazon családon belül is igen változatosak.

Tünetek: a kora gyermekkorban már jelentkeznek, elsősorban a bőrön: napfény hatására bőrpír, viszketés, fájdalmas, égő érzés, nagyméretű oedemák alakulnak ki. Hólyagképződés nem jellemző, de ha sorozatosan nagy napfényterhelés éri a bőrt, az állatbőrszerűen megvastagodhat a kézhátakon, enyhe hegesedés és a körmök elváltozásai léphetnek fel. Előfordul epekövek képződése, vagy a májenzimek más okkal nem magyarázható emelkedése is.

Kezelés: a napfény kerülése elengedhetetlen. A beta-carotin nagy adagban szedve a bőr sárgás elszíneződését okozza, ezzel bizonyos fényvédelmet biztosít. A bélből való protoporphyrin visszaszívódás és májbeli felhalmozódás gátlására gyantákat lehet alkalmazni, viszonylag szerény eredménnyel. Ha májkomplikáció lép fel, akár májtranszplantáció is szükségessé válhat.

A vérképzés visszaszorítására más országokban transzfúziós kezeléseket is folytatnak, hazánkban inkább vashiányos esetekben a vas pótlása terjedt el, mivel a vas hiánya tovább csökkenti a ferrochelatase enzim aktivitását.

Diagnozis: a protoporphyrinek kimutatása a vérplazmából, vörösvérsejtekből, vizeletből és székletből. A plazma porphyrin szintjének emelkedése a legjellemzőbb, a családtagok szűrésére is használható eljárás.

A diagnózis nem nehéz, ha gondolunk rá. Tipusos tünetek jelentkezése esetén a rohamok alatt végzett laboratóriumi vizsgálatok, a jellegzetes bőrtünetek, a fogak és a vizelet elszíneződése mind-mind segítségünkre vannak, fontos támpont a családi előfordulás tisztázása (családi anamnesis felvétele) is. Problémát inkább az enyhe megjelenési formák felismerése illetve az egyéb vasanyagcsere betegségektől való elkülönítése jelenthet.

Forrás: WEBBeteg
Dr. Tomonkó Magdolna, háziorvos, transzfúziológus